Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Hírek
00 . 00 -----
06 . 20 Az új játéktér megnyitása!
05 . 20 Az oldal újra nyitotta kapuit!
05 . 13Az oldal épül, szépül!
Tanórák
•Ki tartja, mikor és hol a következő órát?

•Ki tartja, mikor és hol a következő órát?
A hónap...
Női karaktere
Férfi karaktere
Párja
Chatbox
Kiemelt társoldalaink
Hold

AKTUÁLIS HOLD ÁLLÁS

Latest topics
» Keresett karakterek listája
Genna Hopkins EmptyHétf. Jún. 20, 2016 4:36 pm by Aisha Liward

» Hírek és újítások!
Genna Hopkins EmptyHétf. Jún. 20, 2016 12:57 pm by Shady

» Régi és új tagok! MARADOK!
Genna Hopkins EmptyPént. Jún. 10, 2016 6:04 pm by Vendég

» Foglalt avatárok
Genna Hopkins EmptyPént. Jún. 10, 2016 5:53 pm by Nolen J. Park

» Nolen J. Park szobája
Genna Hopkins EmptyHétf. Május 30, 2016 3:09 pm by Shady

» Játssz velem!
Genna Hopkins EmptyVas. Május 29, 2016 7:41 pm by Genna Hopkins

» Anwarion szerepjáték
Genna Hopkins EmptyVas. Május 29, 2016 4:22 pm by Shady

» Színkavalkád
Genna Hopkins EmptyVas. Május 29, 2016 3:03 pm by Genna Hopkins

» Genna Hopkins
Genna Hopkins EmptyVas. Május 29, 2016 2:34 pm by Shady

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (78 fő) Vas. Jún. 17, 2012 6:35 pm-kor volt itt.
Köszönet
Köszönet jár P.C. Cast & Kristin Cast-nak, hogy megalkották ezt a remek világot, ahol most mi is otthonra lelhettünk a vámpírjelöltek között.

Az oldal vezetőségének tagjainak, akik nem mások mint Shady, Mikhail, Lumiere ; nélkülük nem működhetne igazán az oldal.

Világunk kizárólag szórakozásból jött létre.

Az oldalon található képek a Google keresőoldaláról származnak.

A kinézetet Mikhail dobta össze a felsorolt oldalak kódjai alapján:

Skin hecho por Hardrock de Captain Knows Best. Li Europan lingues es membres del sam familie. Lor separat existentie es un myth. Por scientie, musica, sport etc, litot Europa usa li sam vocabular.

Li lingues differe solmen in li grammatica, li pronunciation e li plu commun vocabules. Omnicos directe al desirabilite de un nov lingua franca: On refusa continuar payar custosi traductores.
fel le

Genna Hopkins

 ::  Karakter :: Ember

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Genna Hopkins Empty Genna Hopkins

Témanyitás by Genna Hopkins on Vas. Május 29, 2016 1:59 pm

Genna Hopkins


Adatok

Becenév: Genna

Kor: 16

Születési idő és hely: Woodland, 2000. 05. 29.

Csoport: Ember

Foglalkozás: Tanuló, jelenleg klinikán tengődik
Play by: Selena Gomez

Háziállat: -



Infók

3 dolog amitől fél:
- a gondolataitól
- a múltjától
- attól, hogy visszatérnek az emlékei

3 dolog amit szeret:
- komolyzene
- zongorán játszani
- írni

3 dolog amit nem szeret:
- ha szekálják
- ha beszédre kényszerítik
- ha túlzottan sok figyelmet kap
- a klinikát


Jellem & Kinézet

A jelleme kissé hézagos. Volt ő mosolygós tündér, aki mindenkinek a szívébe lopta magát, volt ő olyan határozott, hogy senki nem mert nemet mondani, esetleg megkérdőjelezni igazát. Volt ő olyan elveszett is, hogy akár árvának is titulálhatták, de ez mind csak a múlt.
A mostani jellemét letudhatnám akár annyival is, hogy szépen hagyok itt egy hatalmas, végtelenül üres hézagot, kellően szemléltetné azt az ürességet, ami a lányban él, és amilyen a lány maga. Na, de ez az üresség se csak úgy jött, hosszú hetek munkájával érte el, hogy ne roppanjon össze, hogy ne akarjon küzdeni, hogy ne reménykedjen, ne búslakodjon, ne eméssze belül semmi, ne érezzen fájdalmat, félelmet, rettegést…, de főleg ne ezt mind egyszerre. Már pedig nem egy éjszaka riadt fel a saját hátborzongató sikolyára, nem egyszer viselkedett őrültként, mikor megpróbált visszaemlékezni, nem egy terapeuta vette le róla a kezét pár nap múltán, mondván a lány teljesen reménytelen… kérdem én, minek küzdeni, ha mások éreztetik veled, felesleges? Nem jobb a beletörődés? Nem kellemesebb új életet kezdeni, nem törődni a múlttal, vagy épp azzal, hol az a múlt? Mert ott van, nagyon mélyen, kellő kitartással, nem kevés fáradtsággal, nem elhanyagolható fájdalommal megint visszanyerhetné az uralmat az agya felett, beinthetne neki, és összerakhatná a kirakóst, de… mi értelme?
Épp ezért mondom, nehéz elmondani, milyen, nehéz egyáltalán az ő bőrébe képzelni magam, vagy bárki másnak, aki nem vesztett el valakit, nem mondott le akaratán kívül valamiről. Talán őrült, talán túl normális, talán jobban el van veszve, mint bárki más, talán csak egy kezét szorító kézre volna szüksége, talán egy biztató mosolyra, talán még az sem segítene. Hát, íme Genna, nem hittem volna, hogy valaha lesz, de csupán egyetlen karakterrel le tudom írni őt, még pedig: ?
Az érdekes, ha ránézel, mindezt meg nem mondod róla. Mosolyog, bár nincs miért, nevet, bár nincs értelme, kedves, bár nem érdemlik meg. Barna szemei mindig bátorítóan mosolyognak rád, bizalmat sugallva, megértést, abban bízva, ez egyszer majd viszonzásra lel, de ha figyelsz, ha tényleg őt nézed… látod, hogy abban a tekintetben már az életnek még csak lelke sincs. Hosszú, barna haját mindig kiengedve hordja, sokszor mögé rejti az arcát, és csak és kizárólag hosszú ujjú felsőt visel hisz nem szeretné, ha mindenki tudná, mik díszelegnek a szövet alatt, ahogy azt se, azok a hegek nem csak úgy kerültek oda.

Emlékek csarnoka


Még most is a fülemben zúg a gépek egyenletes, sípoló hangja, és egyszerűen én magam is képtelen vagyok elhinni, megrezzenek, reszketek. Nem szabadna, nem így kéne lennie, ezt tudom, hisz mondták, de… de élek. Tizenhárom perc. Ennyi időre állt le a szívem, ennyi ideig hitték azt, ott maradtam a műtőasztalon, mai egyébként várható volt, az engem ért sérülések olyan súlyosak, hogy tényleg nem szabadna itt lélegeznem, még akkor sem, ha a kitartásomért cserébe, minden egyes mozzanat kínokkal ér fel. És kérdezgetnek, és tudni akarnak mindent. Nem tudok segíteni. Nem emlékszem semmire. Csak egy névre, amit mondtak nekem. Genna Hopkins. Így hívnak. Nem tudom megmondani, milyen vagyok, nem látom magam, feküdnöm kell. És meg is teszem, mert ha egyet mozdulok, úgy érzem, menten hullok darabjaimra. Nem hat már a fájdalomcsillapító, vagy egyszerűen nem adnak. Sajog mindenem, nincs a testemnek egyetlen olyan része se, amibe ne hasítana bele az a kín, amitől az ember nemes egyszerűséggel felüvöltene. Nem vagyok sokat ébren, azt mondják nem szabad, túl korai. Nem tudom, hol vagyok, azt se, jönnek-e be hozzám, amikor nyitva vannak szemeim, mindig csak egy köpenyes valakit látok. Először azt hittem, az angyalok közé kerültem, de nem… nekem nincs akkora szerencsém, talán meg sem érdemlem. Csak azt tudom elmondani, amit tőlük hallottam, ezzel jelentősen megnehezítve mindenki dolgát, pedig én próbálok… annyira szeretnék segíteni. Az ébren töltött perceim csak arról szólnak, hogy próbálok emlékezni… mindhiába. Nem igazán meglepő ez, a fejemet ért sérülés okozza, és tényleg örülök, hogy ennyivel megúsztam, hisz nem félnek újra és újra a képembe vágni, csoda, ami történt, nekem nem szabadna élnem. Hetek telnek el így, lassan, egyre több és több időt tölthetek ébren, s úgy tűnik, az újonnan felém intézett szavak is megragadnak a fejemben, nem kerülnek a süllyesztőbe. Azt is megtudom, baleset ért. A kocsink lesiklott az útról, majd fejre is állt, a szüleim meghaltak. Mikor ezt közölték velem, olyan mérhetetlen űr keletkezett bennem, amitől elájultam, mára már… nem is tudom. Túlléptem? Ez hülyeség, de gondolom, nehezebb lenne minden, ha emlékeznék rájuk, ha tudnám, kik ők, de mikor levittek a holttestekhez, nem láttam mást, két szerencsétlen véget érő emberen kívül. Nem volt ismerős az arcuk, nem tudtam, kik ők, hiába mondták a neveket, számomra nem rémlett semmi….

- Mi újság? – ül az ágyamra Abby, és a kezemben lévő magazint vizslatja. Olvasok, nem mehetek ki, ahhoz túl rossz idő van. Pedig szeretek kint sétálgatni, noha a klinikát még mindig nem hagyhatom el, az itteni kis parkkal kell beérnem. Tegnap közölték velem, hogy egy rokonom se hajlandó a szárnya alá venni, én ezt pedig teljesen megértem, gondolom, senkinek az életébe nem fér bele egy potya szerencsétlen. Nem neheztelek senkire, majd ha kijutok, legalább megélhetek a saját lábaimon.
Azt mondták, pár hónap, ha nem jön közbe semmi, hisz eddig dicséretre méltó a javulásom. Mert igen, elhatároztam magam, fel akarok épülni, emlékek nélkül nyitni egy új, tiszta lapot, és kezembe venni a saját életem.
- Mindenki azt a nőt szidja – vonok vállat, motyogva a szavakat, minden harmadik cikk erről szól. Persze ezek csak üresnek ható szavak számomra. Fogalmam sincs arról, ki az a nő, vagy mit tett, amiért ennyire bögyében van mindenkinek. Lapozok párat, és megakad a szemem, saját magamon. A szám is tátva marad egy pillanatra, mikor az újságon lévő képre tekintek. Elfelejtek levegőt is venni, aztán mintegy megnyugtatásképp nézek a tükörbe. Nem, már nyoma sincs. Apró hegek, vágások nyoma, halványuló lila foltok. Ennyi maradt meg abból, ami a woodlandieket sokkba kerítette. Nem ez az első cikk. Minden napra jut valami, hozzám is betévednek az újságírok, de az orvosok elküldik őket. Nem engedik, hogy bárkivel beszéljek, kímélni akarnak még, hiába tudják, erős vagyok. Most se olvasom el a cikket, egyedül azt a vérben fekvő lányt nézem, aki a képen van. Nem, cseppet sem tűnik úgy, hogy élne, túl nyugodt, túlrezzenetlenek az arcvonásai, tökéletesen úgy néz ki, mint aki feladta. Alighanem be tudom határolni, mikor készülhetett ez a kép.
- Genna, jól vagy… élsz… legalább is, amíg veszel levegőt is – nevetés kúszik a gondolataim közé, és Abby lágy hangja. A kezére nézek, amivel az enyémet szorítja meg. Csak mostanában szokott erre rá, eddig ő is tartotta a távolságot, ahogy mindenki más, aki azt hiszi, egy érintéssel is összetörhet.
- És sokan imádkoztak érted, és izgulnak végig minden napot. A legkevesebb, hogy hagyjuk, az újságírók megnyugtassák őket. Mondjuk, sokkal könnyebb lenne, ha az a csökönyös ember megengedné, hogy legalább egyikük beszéljen veled, hogy tényleg tőled hallják a szavakat, és ne csak szakzsargonnal kelljen őket traktálni, de… ne vágj ilyen fejet. Nem túloznak, mikor csodáról beszélnek, ne szégyelld magad azért, mert neked sikerült visszajönnöd.. ez nem vétek – rázza meg a fejét, én meg megdöbbenek azon, mennyire ismer már. Tényleg ez a legnagyobb problémám, látni más arcokon a kérdést. Én miért? Miért élhetek, vagy ha én nem haltam meg, akkor másnak miért kellett? Mivel vagyok jobb más betegeknél? És nem. A legkevésbé se ez zavar, ami igazán dühít az az, hogy egyikre se tudok választ adni.


Genna Hopkins
Genna Hopkins

Hozzászólások száma :
7

Pontok :
9

Reputation :
0

Join date :
2016. May. 29.


Ember
Ember

Vissza az elejére Go down

Genna Hopkins Empty Re: Genna Hopkins

Témanyitás by Shady on Vas. Május 29, 2016 2:34 pm


Gratulálunk, Elfogadva
Üdvözöllek az oldalon!
Kedves Genna!

Örülünk hogy megérkeztél, annak is hogy gyarapítod embereink kis táborát. Sajnálattal olvasom mi történt veled, biztosan sok lesz még a megpróbáltatás, de Ever Rose Hill biztosan sok izgalmat tart számodra.

Foglalózz és jó játékot.

Shady



Genna Hopkins Vhfccx

“A lelki béke abból származik, ha megértjük és elfogadjuk, hogy kevesen látják pont olyannak a világot, mint amilyennek mi.”
Shady
Shady

http://azejszakahaza.hungarianforum.net
Hozzászólások száma :
963

Pontok :
1920

Reputation :
0

Join date :
2011. Apr. 29.

Age :
28

Tartózkodási hely :
A játktér bármely pontján...

Idézet :
Csak érted, remélem megérted regényem, csak értünk remélem elég lesz, mert én nem....


Adminisztrátor
Adminisztrátor

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 ::  Karakter :: Ember

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.