Asaliah Imbecairwen

♦ Asaliah Juliette Imbecairwen ♦

♦ ♦ 17 ♦ ♦ ♦ 1994. május 4, Philadelphia ♦ ♦ ♦ Lány ♦ ♦ ♦ Negyed éves ♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦
Ha Asaliah-val valaki először találkozik, akkor megtapasztalhatja hűvös jellemét, nem szeret azonnal barátságokba bonyolódni. Először kiismeri az adott személyt, és levonja a következtetést. Ha rájön, hogy nem bízhat meg a személyben, akkor többet látni sem szeretné. Viszont fordított esetben, ha úgy hozná a sors akkor bizalmas barátságokat lehet kötni vele, és minden buliban benne van. Ha megbízik valakiben, de elárulják, akkor isten nyugosztalja a szegény lelket, ha Asaliah elé kerül. A lánnyal mindent meg lehet beszélni, és jó titok tartó, szóval bizalommal ki lehet mondani róla, hogy meg lehet bízni benne. Minden helyzetben állja a sarat, és ha úgy adódik, ki tudja magyarázni magát bármilyen helyzetből, úgy, hogy a valós dolgokat szépen elködösíti. Viszont mivel bátyával igen szoros a kapcsolatuk, és mindent megbeszél vele, így könnyebben át tudja vészelni a nehéz időszakokat. Ha valaki megismeri Asaliah-t, rájön, hogy nem egy átlag emberrel beszélget. A lány komolyabb, mint a kora beli diákok és sokkal okosabbnak is tűnik. Mindig megfontoltan beszél és cselekszik, de ez mellett nyílt az emberekkel. Nem visszahúzódó, szívesen ismerkedik, de a barátság nála már egy olyan lépcsőfok, ahová nehéz feljutni, de aki oda kerül, az számíthat rá a jövőben, mert kiérdemli a segítségét. Sokszor nagyon makacs és határozott, ezen kívül amit kitűz maga elé célnak, azt meg is valósítja. Mindig megmondja a véleményét és hogy ha a helyzet úgy kívánja, akkor akár erőszakot is alkalmaz annak érdekében, hogy bizonyítsa igazát.

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Átlagon felüli 180cm magas, barna hajú leányzó. Csábító kékes-zöld szemek, telt idomok, karcsú alkat. Asaliah ruhatára egész színkavalkádot emészt fel, a szivárvány összes színe megtalálható bennük, hol sötétebb hol világosabb árnyalatban. Nem veti meg a sima fekete felszerelést sem, a magassarkú cipőket különösen kedveli. Általában úgy öltözködik, ahogy a hangulata diktálja, ha éppen olyanja van, akkor az acélbetétes bakancsot sem veti meg. De mindig figyel arra, hogy nőiesen nézzen ki. Az ékszerekért odáig van, de csak átlagosan hordja őket, van egy arany gyűrűje, amit 15. születésnapjára kapott a bátyától, azt sosem veszi le az ujjáról, az a mindene.

♦ ♦VÁLASZTOTT♦ ♦
(Játék közben)

♦ ♦KÉPESSÉG♦ ♦
(Hogy ő legyen a legjobb a fegyverek használatában, és a szellemmel szeretne kapcsolatot teremteni.)

♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦
mitől fél: Hogy örökre egyedül marad, és senkiben nem fog tudni bízni.

amiben kiemelkedő: Harcművészetek, bármilyen fegyverrel, akár lóhátról is.

amiben rossz: z érzelmei kimutatása, és a boldogság.


♦ ♦MÚLT♦ ♦
1994-ben születettem egy májusi hajnalon, szüleim nagyon vártak már. Van egy négy évvel idősebb bátyjám aki imád engem. Ám még is, a családomnak megjósolták, hogy nem egyszerű ember leszek, ettől a szüleim megijedtek, és mindentől óvtak, az óvoda után magániskolába járattak, mert tehetős család voltunk. Gazdagok méghozzá a felső tízezerbe tartoztunk. Viszont engem nem érdekelt sem a pénz, sem az, hogy milyen rangom van, hogy a nagyszüleim hercegi család, mind két ágról. Zárkózott voltam, és kissé hűvös, ezt a jeges mi voltot csak a bátyám látta át, akivel mindent meg tudtam beszélni. Nem voltak barátaim, és nem is szeretettem barátkozni, kevés embert tűrtem meg magam mellett, csak az arra méltókat, sokat foglalkoztam a tanulással, és nem vagyok egy elkényeztetett leányzó. Tizenötödik születésnapomat viszont illendően ünnepelték meg, a kastélyt feldíszítették, és kiküldték a meghívókat, szép ruhába öltöztettek, majd délelőtt a bátyámra bíztak. Tom mindent megtett, hogy jókedvre derítsen. Élveztem, hogy a bátyám tudja, hogyan olvassza fel a jégburkot körülöttem. Mikor elérkezett az idő Tom lassan visszakísért a kastélyba, majd elkezdődött az ünnepség, a falu apraja nagyja ott volt, és életemben először felszabadultan ünnepeltem. Örültem az ajándékoknak, ám a legjobban annak az arany gyűrűnek, amit szeretett bátyámtól kaptam. A bál sokáig eltartott, és egész álmos lettem, mire az összes vendég elment, elköszöntem tőlük. A következő egy év csendben telt el, minden a megszokott kerékvágásban ment, nap nap után, hónap hónap után, ám az egyik este szokatlan mozgásra lettem figyelmes, így kitártam emeleti szobám ablakát, hogy kilépve az erkélyre megnézhessem mi folyik odakinn. Szinte azonnal le is akasztottam a gyönyörűen megmunkált kardomat az ajtó mellől. Kivontam, majd kijjebb léptem, sem sikítani, sem megmozdulni nem tudtam, a bátyám állt az erkélyen és engem nézett. Majd kinyújtotta a kezét és megszólalt.
-Asaliah az éjszaka kiválasztott, mától Nüx istennő gyermeke vagy.-megérintette a homlokomat, majd eltűnt az éjszakában. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet, így átrohantam a szobámon, hogy felkeressem a bátyámat, de ő tényleg elment. Visszaérve a szobába belenéztem a hatalmas asztali tükörbe, megrémültem attól amit láttam, egy pillanatra sem tudtam levenni a szemem a zafír félholdról. Másnap már a Philadelphiai Éjszaka Házában voltam, egy évet töltöttem el ott, míg megértettem, hogy mi is történt velem, majd úgy döntöttem áthelyeztetést kérek Dracville-be, mert az ottani harcművészet oktatóim nem voltak valami fényesek, és azt hallottam itt mindenki nagyon jó és elégedett. Így ahogy véget ért az év, és megvolt az áthelyezési papír, szüleim segítségével Dracville-be jöttem, hogy negyedéves karrierem itt kezdje meg. Ám alig két hetet töltöttem az iskola falain belül költözni kell, Ever Rose Hill felé veszem az irányt, hogy folytassam tanulmányaimat.

♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦
***Dracville - Starbucks***
Begurultam a parkolóba, majd kecses mozdulattal, újra ajtót nyitottam kis utasomnak, beléptünk a kávézóba, intettem az egyik nőnek, aki azonnal egy asztalhoz kísért minket. Na nekem viszont ennyi luxus jár, megvártam, míg Allison leül, majd én is így tettem. A pincérnő pedig szépen kihozta az itallapot.
-Egy karamelles Machiato-t, és egy Chai Lattét lesz szíves.-kértem a rendelést azonnal, ahogy a nő felírta, már ott sem volt.
-Azt hiszem ez gyorsan ment.-mosolyomról tudtam, hogy most igazán szívből jött. Percek múlva meg is érkezett a két rendelt ital.
-Egészségükre Miss Imbecairwen.-biccentett a nő és elment. Elpirultam a megszólításon, és ezt azzal kívántam leplezni, hogy belekortyoltam a forró Lattém-ba.
-Szörnyű lehet egyébként, hogy nem ismered a szüleidet.-tört ki belőlem csendesen a mondat attól, hogy a rangomat legszívesebben eldobnám, a családomat még nem akarom elveszíteni. Főleg a bátyámat, őt sosem akarnám elveszíteni, attól még, hogy ő jelölt meg.
-Egyébként egészségedre.-mosolyogva emeltem meg a poharam, hogy koccintani tudjunk. Fizetnünk már nem kell, kifolyólag a kékvérűségből, és ennek azért valamelyest örülök. Apuci majd rendezi a számláimat itt is.

*Allison*
Az út a kocsiban, és a velem történő bánásmód, egyszerűen elképesztett. Nem ehhez van hozzászokva az ember lánya. Cutteridge lánya... A kisebb. A nagyobb valószínűleg, de ki tudja?!
- Köszönöm.- mondtam, mikor rendelt.
Ahogy kihozták a finom, habos, karamell szirupos macchiato-t, összefutott a nyál a számban.
- Most érkeztél, és máris tudják a neved?- csodálkoztam.
Következő mondatába belepirultam.
- Igen. - mondtam csöndesen. - De lehetett volna sokkal rosszabb is!- vélekedtem.
- Azért valamennyit tudok róluk. Anyám belehalt a szülésbe. Apám meg... neki meg van egy felesége. Szóval csak teher lettem volna a "makulátlan" életén. Ezért rakott árvaházba...- vontam meg a vállam. Katherine-ről nem mesélek. Veszélyes lenne. Asaliah a szobatársa, és véletlenül se akarom megkockáztatni, hogy Kat ne tőlem halljon erről először. Akármennyire is félek tőle, így szeretném intézni. Bár valószínűleg el se fogja hinni...
- Neked is!- emeltem a bögrém.
Belekortyoltam az édes nedűbe. Hmm, de fincsi- volt az első gondolatom. A második: áá, ez forró.
Leraktam az asztalra, hadd hűljön egy kicsit.
- Mesélj valamit...!- kértem.

*Asaliah*
Elengedtem a mondatot a fülem mellett, persze, hogy tudják a nevem, szinte mindenhol, és ezt nem szeretném kockáztatni tovább. Bár tudom, hogy... szóval igen egyszer minden szög kibújik a zsákból.
-Hogy érted, hogy lehetett volna rosszabb is:-kérdeztem inkább erre rá, hogy ne az én rangom legyen kibeszélve. Koccintottunk, majd végül mégis úgy tűnik... nekem kell mesélni. Így vettem egy nagy levegőt, és lassan belenéztem a szemébe.
-Szeretnéd tudni miért tudják a nevem?-húztam el a számat egy kicsit, majd egy apró mosolyt próbáltam kicsalni az arcizmaimból.
-A családom hercegi rangú, mind a két ágról, magániskolába jártam, és mindent meg kellett tanulnom. Természetesen engem nem érdekel sem a rangom, sem pedig a pénz. Egyáltalán nem vetek meg senkit sem, legyen az pénzes, vagy pénztelen.-nem szeretem használni a gazdag és a szegény kifejezéseket, inkább próbálok finoman fogalmazni, de volt már, hogy a helyzet nem engedte.

*Allison*
- Ó. - volt a frappáns válaszom. - Én is magánsuliba jártam!
Az, hogy apám "elajándékozott", még azért nem akadályozza abban, hogy rendes summákat küldjön Julie-nak.
- Rosszabb úgy lehetne - kezdtem a magyarázatba -, hogy ha olyan családban nőttem volna fel, ahol agresszivitással és erőszakkal nevelnek. Vagy ha olyan sznobot nevelnek belőlem, aki magasról tojik a másik fejére...
Mondjuk ez az egész életvitel nem jellemző Angliára, de bármi megtörténhetett volna...
- Így legalább fiatalon sok tapasztalatot szerezhettem az emberek terén. - mosolyogtam. - Az se kizárt, hogy emiatt fogok egy óvodát nyitni, vagy valami ilyesmi.
Na, erre az ötletemre számítottam a legkevésbé. Óvoda? Miért is ne?! Éjszakai óvoda? Ööö... Néha olyan sületlenségeket tudok összehordani, hogy saját magamat is meglepem.
Végre olyan állapotúvá vált a macchiato, hogy kortyolni tudtam. Éltem is a lehetőséggel.
- Na és neked?- vigyorogtam. - Fordultak már meg ilyen eszement ötletek a jövővel kapcsolatban?
Ilyen eszementek valószínűleg nem. Ehhez az én képtelenségem kell.

*Asaliah*
Meghallgattam Allisont, és elhúztam a számat, igaza van, sajnos. Az emberek nagyon is tudnak szemetek lenni. Meghallgattam amit még mondott, és elmosolyodtam rajta.
-Szerintem nagyon jó ötlet lenne egy óvodát nyitni... csak hát... Azt hogyan oldanád meg nappal?-kérdeztem meg kedvesen, nem bántani akartam, hiszen az ötlet remek de mégis, ha megérjük a vámpír kort, akkor hogyan oldanánk meg egy ovi nyitását?
-Nekem egyenlőre nincs ilyen tervem, de ha lehet akkor majd egyszer közelharcot szeretnék tanítani.-vigyorodtam el, hiszen minden vágyam a közelharc, és nagyon is szeretem!

*Anthony*
Aurora-t hazavittem és elindultam egyet kávézni. Már nagy szükségem volt egy kávéra. Lassan beálltam az egyik szabad helyre, kiszálltam, majd lassú ballagó léptekkel indultam el befele. Mikor beértem egyenesen a pulthoz baktattam, és a pultra tettem a kezemet.
- Egy feketét, legyen szíves!- Néztem az eladólányra. Gyorsan egy pohárba öntötte a kávét, majd elém tette. Kifizettem, és hatalmasat kortyoltam a koffeinbombába. Éppen asztalt kertestem magamnak, hogy leülhessek, mikor megpillantottam két lányt. Felettébb eltértek két szokványos tinilánytól. Lassú léptekkel elindultam feléjük.
- Szép estét a hölgyeknek. Esetleg én is csatlakozhatok önökhöz?- Kérdeztem mikor odaértem hozzájuk.

*Allison*
- Igen, bevallom, ezt a tervet még csiszolgatni kell. - nevettem. Majd kitalálok valamit úgy is, bízom a kreativitásomban. Pár év múlva, meg már megint más szögből fogom látni a világot...
A jővővel kapcsolatban mindig határozott elképzeléseim voltak, bár mindig másmilyenek. Ha valaki megkérdezte volna tőlem mi akarok lenni, 5 évesen, ugyanolyan határozottan állítottam volna, hogy zsoké, mint tíz évesen az űrkutatót. Minden érdekel, hisz a világ olyan nagy, tele csodákkal!
- Gondolhattam volna!- Ugyan nem tudom, milyen jó benne, de le merném fogadni, hogy profin nyomja. Már az, ahogy mesélt róla, még a szobájában, bizonyította ezt a feltételezésemet.
Egy fiú állt meg az asztalunknál. Érdeklődve tekintettem fel rá.
- Felőlem, semmi akadálya.- néztem Asaliah-ra kérdőn.

*Asaliah*
-Nem tehetek róla, imádom ezeket csinálni. A vívás, az íjászat a kardforgatás... Tudom, kicsit talán furcsa lehet, mert, hogy lány vagyok, de hát...-vontam meg a vállam, és halványan elpirultam. Ekkor megállt egy csávó az asztalunk mellett, és csatlakozni kívánt, Allisonnal összenéztünk, majd végül én is bólintottam.
-Természetesen, parancsoljon, foglaljon helyet.-vettem elő a hivatalos hangomat, ahogy anno megtanítottak férfiakkal beszélni. Mert a lány hangja az erénye, egy férfival szemben. Minél tartózkodóbb, és hivatalosabb annál nehezebb rászedni a dolgokra. Hivatkozva a rangomra, be is mutatkoztam a srácnak.
-Miss Imbecairwen.-emelkedtem fel a székből egy pillanatra, majd Allisonra pillantottam.
-Ő pedig a barátnőm Miss Cutteridge.-pillantásommal közöltem a lánykával, hogy ez a menet a miénk lesz, nem akarom, hogy ez a srác valamelyikünkre is rámásszon. Legyen abban a hitben, hogy igen is mindketten magasabb rangon állunk. Ennyi pedig jár Allisonnak is.

*Anthony*
A két lány bemutatkozott, majd megnyugtattak, hogy nem zavarok. Kihúztam egy széket az asztaluknál és leültem rá, természetesen csak ő utánuk.
- Ha jól gondolom, mint két hölgy az Éjszaka Háza diákja, nem de?- Kérdeztem és belekortyoltam a kávémba. Most jól esett az a forróság, amit alapból nem mindig szerettem.
- Nem térhetünk át inkább a tegezésre?- Néztem rájuk kérdőn a poharam felett. Igazából nem volt kedvem magázós formában vitatkozni, két minden bizonnyal fiatalabb lánnyal.

*Allison*
Meglepett, hogy Asaliah milyen hivatalos hangnemre vált. A modorosság kissé angolossá tette és apró honvágy sugara ütött lyukat a szívemben. Próbáltam elhessegetni az érzést.
Hirtelen nem tudtam, hogy bele menjek-e, ebbe a játékba, vagy ne. Jó érzés volt menően elegánsnak tűnni, de ugyanakkor furcsa is. Az nem én lennék.
- Nos, a magázást te kezdted!- mutattam rá, mosolyogva. - Hívj csak Allisonnak, vagy aminek akarsz.
A kérdése, hogy vámpírjelöltek vagyunk-e kicsit megijesztett. Most vagy ő is az, vagy nem és egy pszichopata vámpírjelölt gyilkos, aki ártatlanul lézengő diákokra vadászik... Azt hiszem, mostanában túl sok sorozatot néztem, le kéne állnom velünk. Mindegy, ennek a kérdésnek a megválaszolásást Asaliah-ra hagyom.
- Amúgy, téged hogy hívnak? - kérdeztem, miután már nem bírtam magamban egyszerűen "srác"-nak hívni.

*Asaliah*
-Mr., ha szeretne valami fontosat kérdezni, akkor először tanulja meg az etikettet. Ha egy hölgy bemutatkozik, akkor illik ezt viszonozni. Ha pedig nem teszi meg, akkor az a modortalansággal egyenrangú.-emeltem meg a bögrémet, és kortyoltam belőle egyet.
-Egyébként, tudtommal semmi köze ahhoz, hogy ki hová jár. Ha pedig ön is oda tartozik, akkor tudhatná a szabályokat, hogy a diákok nem fedhetik fel magukat az emberek között.-sziszegtem a leghalkabban. Nem akartam lebukni, senki előtt, főleg nem egy ilyen helyen, ahol ismernek. Ekkor intettem a pincérnőnknek, aki azonnal ott termett.
-Miss Imbecairwen, mit parancsol?-kérdezte kedvesen mosolyogva, miközben a bögrémre vándorolt a tekintete.
-Csak azt szeretném, ha kihozná a számlát.-mosolyogtam lágyan, majd Allisonra kacsintottam. A nő elment, majd percekkel később kihozta a blokkot. Kifizettem, és tekintetem visszatért a társaságomra.
-Szóval kíváncsian várjuk, hogy ön kicsoda.-meresztettem nagy szemeket az ipsére, és minden figyelmemet rá koncentráltam.

*Anthony*
Elmosolyodtam a két lány reakcióján. Szóval így játszunk?
- Bocsássák meg a hölgyek modortalanságom. A nevem Anthony Dinozo.- Mutatkoztam be és egy mosolyt is villantottam mind a két csajszira. Volt bennük valami roppant mulatságos, még is mind a ketten nagyon tartózkodóak voltak.
- Örülök, hogy megismerhettem önöket.- Mosolyogtam vidáman, majd belekortyoltam az italomba.
- Fel ajánlhatom, hogy elviszem a hölgyeket haza, biztos ami biztos, hogy hazafelé úton ne legyen semmi baj?- Kérdeztem, amint kiittam a poharam tartalmát.

*Allison*
Úgy tűnik Asaliah modorossága mégis megmaradt, és ahogy látszik, Anthony is átvette ezt. Az előbbi tegezésemmel annyira nem illettem most bele a társalgásba, hogy úgy éreztem, inkább teljesen ki is maradok belőle. Asaliah mindjárt elmondja neki, hogy hiába ajánlgatja a kocsiját, neki van saját. Ami valószínűleg jobb a srác kocsijánál, sőt talán a legjobb egész Dracville-ben, de ezt nem fogja az orra alá dörgölni. Talán meg kéne előzni, és kedvesen visszautasítani, nem ilyen 'hivatalos' hangnemben. Viszont most már foggalmam sincs, hogy hogy mondjam, tegezve vagy magázva. Valahogy csak megoldom, ha már a kreativitásomról volt szó...
- Köszönjük, de kocsival jöttünk!- mosolygok mellé kedvesen. Ez így jó lesz, remélem.
Kiittam a macchiatom utolsó cseppjeit is. Mikor Asaliah kifizette, esélyem se volt közbeszólni, így végül is meghívott. Ezt majd megköszönöm, de csak később. A legjobb az lesz, ha meg se szólalok, ameddig újra kettesben nem maradunk, különben csak belerontok ebbe a 'játékba'.

*Ashaliah*
Kezdett dühíteni a srác, így mikor meghallottam Allison hangját, halovány mosoly futott végig csinos arcomon.
-Sajnos Mr. nem tehetünk róla, de nekünk már megadatik a saját limuzin.-közöltem vele, kissé szemrehányón.
-Ám kísérheti az autót, ha annyira nem szeretné, hogy ne essen bajunk.-kortyoltam bele ismét az italomba, majd ahogy elfogyott felálltam az asztaltól.
-Kisasszony indulhatunk? Uram?-néztem rájuk kissé önelégült arccal, karomat Allisonnak nyújtottam, majd Tony-ra pillantottam.
-Uram, kérem, kinyitná az ajtót?-kérdeztem egy fagyos mosolyt elhintve, miközben Allison végig átlátott a játékomon. De hát könyörgöm, egy hercegi lány már csak tudja az illemet, és hogy mit engedhet meg magának...

*Anthony*
Mikor a két lány felállt én is követtem őket, majd elindultam kifele. Kinyitottam az ajtót magam előtt, kiengedtem a két szépséget, majd én is utánuk mentem.
- Tudja, nem szeretném, ha két ilyen elragadó hölgy egyedül sétálgatna éjnek évadján.- Pillantok egyikről a másikra.
- Nos, melyik kocsival érkeztek a kisasszonyok?- Érdeklődtem kedves mosollyal arcomon. Valahogy olyan színpadiasnak tűnt az egész viselkedésük. Persze nem zavart, csak eléggé furcsa volt.

*Allison*
Ahogy sejtettem, Asaliah megragadja az alkalmat, és még valamit a srác orra alá dörgöl. Még hogy limuzin... majdnem elnevetem magam, de higgadtságot erőltettem az arcizmaimra. Pedig ez az egész helyzet már olyan komikus.
Belekaroltam a felajánlott karba és fensőségesen felszegtem az állam. Most már csak a tekinteteket kell kerülnöm és tényleg nem nevetem el magam!
- A hölgyek meg tudják védeni magukat! - vágtam rá, Anthony mondatára. Valószínűleg Asaliah tudna megvédeni engem is, de ez csak részletkérdés. Vagyok olyan bátor, hogy bemossak egy lánynak, akkor mitől kéne félnem éjszaka, a sötétben?! Ráadásul: az utcák tök üresek, nem egyedül vagyok, vámpírjelölt vagyok, tehát majdhogynem a tápláléklánc teteje... Szóval ki kérem magamnak, hogy igenis bátor vagyok! Legtöbbször.

*Asaliah*
-Nem sétálgatunk egyedül, és... Meg tudom védeni mind kettőnket.-kacsintottam Allisonra, majd kiléptünk a kávézóból. Amikor a srác megkérdezte melyik kocsival jöttünk, rámeredtem, majd meglobogtattam a kulcsomat, és megnyomtam rajta a gombot. Ekkor a BMW-m becsipogott, feloldott a zár rendszer.
-Eléggé egyértelmű?-kérdeztem tőle, majd a kocsi mellé léptem, és kinyitottam az ajtót, először barátnőmnek, majd magamnak is.

♦ ♦ Play by - xxchange (Deviantart) ♦ ♦