Scott szobája

by Vendég Hétf. Május 07, 2012 6:24 pm

Lassan átslattyogunk a kérdéses szobába, ami a ház többi részéhez viszonyítva is nagy volt.
-Szerelmes vagyok ebbe a házba.-nézek körbe a szobában, de a hatalmas francia ágy fog meg a legjobban. Szerelmes vagyok a házba, és a tulajdonosába is. Nem lesz ez így jó.
-Azt hiszem meglátogatom a fürdőt.-intek, és besurranok a kis helységbe, magamra zárva az ajtót. Engedek némi vizet, felkontyolom a hajam és megejtettem egy gyors tusolást. A táskámban mindig van egy tiszta fehérnemű, ez amolyan Val h'lyesége. Miután egy tiszta törölközővel megtörölköztem, és magamra öltöttem a fehérneműt, megmostam a fogam, és kifésültem a hajam. Majd kezembe véve a koszos ruhákat, kilibbentem a szobába.
-Azt hiszem egy nagyobb rövid ujjú is megteszi.-mondom, és a gönceimet az egyik fotelbe halmozom.
Befeküdtem a puha ágyba, és vártam, hogy Scott is végezzen a fürdéssel. Bekapcsoltam a tévét, de mivel semmi nézésre alkalmas műsort nem találtam, inkább kikapcsoltam, és a plafont bámulva vártam. Jobb oldalamra fordulva a nyakamra húztam a takarót, s lehunyva szemeim, emlékeztem milyen is voltam kiskoromban, amikor Scott idegein rohangáltam. Az elmélkedésből két hideg kéz érintése zavar meg. Hangosan felsikítok, s kikapva fejem alól a párnát, a fiúhoz vágom.
-Menj a közelemből a jégcsapjaiddal.-nevetek hangosan, és megdörzsölöm a vállam, ahol hozzám ért.
Aztán visszahelyezkedem, s arcomat a fiú mellkasába fúrva, várom, hogy elkapjon az álom.
-Örülök, hogy visszajöttél.-nézek szemibe, és valamiért késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam. Aztán elvetem az ötletet, és elhúzódok tőle.
-Nekem ez nem megy.-suttogom, és hátat fordítva Scott-nak a párnámba temetem az arcom. Egy könnycsepp gördül ki szememből, de szerencsémre több nem követi.

by **Scott Hale** Hétf. Május 07, 2012 7:01 pm

Megrendítettek a lány szavai, képességet kapott Nüxtől, de még milyet... Sok sok gondom lesz még ebből, így tényleg nem tudok tovább titkolózni, de akkor sem szóltam semmit. Egyszerűen nem tudtam megtenni. Végül a szobába indultunk, ahol reményeim szerint már nincs akkora kupi, mint ami megszokott tőlem.
-Csak a házba?-kérdezem tőle vigyorogva, miközben kijelenti, hogy megy a fürdőbe, gyorsan megmutatom merre induljon, aztán a szekrényemhez lépek, hogy elővarázsoljak egy törölközőt meg némi apróságot. Valerie percekkel később jelenik meg egy szál fehérneműben. Látványosan végig mérem, majd én is a fürdőbe indulok, gondolván, majd keres magának pólót, ha nem akkor az nekem még jobb. Ahogy végzek visszaosonok a szobába, és megálltam az ágy mellett, majd kezeimmel megérintettem a Szöszke vállát, aki pillanatokon belül felpattan, és hozzám vágja a párnát. Becsusszanok az ágyba mellé kacagva, és magamhoz húzom.
-Nem tudtam volna tovább távol lenni tőled Szöszke.-suttogom, miközben egymás szemébe nézünk, aztán egyszer csak elfordul.
-Mi nem megy kedves?-érintem meg lágyan a vállát, és magam felé fordítom, hogy láthassam gyönyörű arcát.
-Átmehetek a vendégszobába is ha időre van szükséged.-suttogom, és megcsókolom a homlokán lévő félholdat. De csak röpke pillanatra.
-Azt mondtad nem rég, hogy tudod mit érzek. Akkor most mi a baj?-kérdezek újra, és felülök, magammal húzva őt is.
-Szeretlek, már nagyon rég óta, de még magamnak sem mertem bevallani. Nem egy ilyen csávó illik hozzád, mint én. Nem vagyok biztos abban, hogy boldoggá tudnálak tenni.-sóhajtok, és elnézek mellette az ablak felé.
-Sosem tudnék lemondani rólad Valerie! Szeretlek, és örökre veled akarok lenni, de még is tudom, hogy nem leszel boldog, én nem tudok megváltozni!-nézek újra a szemeibe, majd tarkójára csúsztatom a kezem a következő pillanatban pedig már birtokba veszem az ajkait, miközben óvatosan visszadöntöm a puha párnákra.

by Vendég Hétf. Május 07, 2012 8:53 pm

Kérdését figyelmen kívül hagytam, és csak egy mosollyal méltattam. Valamiért egyre jobban vágytam rá, hogy a közelében legyek. Egyre jobban megszoktam az érzést. Az érzést, hogy most itt van mellettem. Ez az, amit nem szabadott volna. Beleélem magam egy dologba, ami talán sehová nem fog vezetni.
Miután megtudtam merre van a fürdő, birtokba vettem a helységet, és gyors tisztálkodást produkáltam. Majd miután kitipegek, Scott gátlástalanul végigmér. Ezt is szó nélkül hagyom, s mit sem törődve azzal, hogy egy szál fehérneműben fekszem le.
Érintésétől még a hideg is kiráz. Nem csak azért, mert hideg volt a keze. Magához húz, ami csak még jobban felpezsdít. Tudom, hogy nem szabadna ilyeneket gondolnom, de valamiért nem megy. Nem tudom kikapcsolni az érzelmeim. Mellette nem megy.
-Akkor ne tedd.-kérem, de tudom, hogy ezzel is csak újabb hibát követek el. És amikor erre rádöbbenek, már nem tudok tovább a nyugodt Valerie maradni. Egyre jobban elő akart belőlem törni egy bizonyos vágy. Bármennyire próbáltam kiüríteni a fejem, s elfeledni érzéseim, nem tudtam megtenni. Hasztalan próbálkozás volt. Scott reakciója, meg csak parázs volt a tűzre.
-Nem bírok nem érezni semmi. Nem tudok ellenállni a szívemnek.-motyogom.
-Nem bírnám ki nélküled.-suttogom. Felül, és magával húz. Csillogó szemeiben elveszek, kihagy a szívverésem.
~Mi a sz@r van velem?-rázom meg a fejem halványan.
Aztán kimondta azt a szót, amit igazán akartam hallani tőle. Szeret? És beismeri magának.
-Nem kell megvédened magadtól. Engem nem....-de nem tudom befejezni a mondatot, mert keze a tarkómra siklik, közelebb von magához, és megcsókol. Kezeim automatikusan vándorolnak nyakára, és még szorosabban vonom magamhoz. Szívem hevesen ver, légzésem felgyorsul. Gondolkodás nélkül visszacsókolok, s a következő másodpercben már a hátamon fekszek. Nyelveink heves táncba kezdenek, és eszem ágában sincs elengedni Scottot.
-Kérlek mond, hogy nem álmodom.-húzódok el ajkaitól egy pillanatig. Mit sem törődve válaszával, újra csókolni kezdem mézédes ajkait. Egyik kezemmel hajába túrok, másikkal elidőzök kockás hasán.
-Kérlek Scott....Csak egy ideig felejtsd el a külvilágot. Arra gondolj, ami most van, és ne arra, ami lesz.-szólalok meg, amikor elszakadok ajakitól.
-Bármit megtennék érted. Bármit. Csak felejtsd el a kételyeidet.-kérem, és csak remélni tudom, hogy nem most hátrál meg.
-Már nem az a kislány vagyok, aki voltam.-nézek szemeibe, és újra magamhoz vonom. Nem akartam elengedni. Nem most, amikor végre visszakaptam.

by **Scott Hale** Szomb. Május 12, 2012 7:05 pm

Minden vágyam ez a pillanat volt, mikor megcsókolhatom, a karjaimban tarthatom, és szerethetem. Még is valami nem volt rendjén. Val időről időre megszakította a csókot, hogy mondjon valamit, számomra talán kicsit értelmetlen dolgokat, de mindig végighallgattam, most sem tettem máshogy. Aztán mikor már csak magához ölelt elmosolyodtam, és rávettem magam arra, hogy végre beszéljek.
-Nem álmodsz Valerie, ha pedig még is, akkor nagyon jó közös álmunk van.-mosolygok le rá, miközben átölelem karcsú testét. Olyan jó volt így, nem akartam, hogy megtörjön a varázs, ám valami bogarat ültetett a fülembe.
-Pontosan ez baj Szöszke, már nem az a kislány vagy...-suttogom, majd puha csókokat hintek a nyakára, majd ahogy megérzem dübörögni a vérét, akaratlanul is felkarcolom a fogammal a bőrét.
-Csak egy kicsit fog fájni...-lehelem akadozva, a következő pillanatban pedig már fogaimmal szakítom át a lágy bőrt. Valerie vére olyan édes, mint a méz, mint a külön számomra kevert harmat cseppek, rossz drogosként szívni kezdtem a vérét, miközben a fejét úgy irányítottam, hogy ő is el érhesse a nyakam. Felnyögtem az élvezettől, és kezem felfedező útra indult a lány testén, bejárva minden apró kis domborulatot. A vére előhozta belőlem az állatot. Ha ő is a véremet venné... Erre gondolni sem mertem...

by Vendég Szomb. Május 12, 2012 8:17 pm

Tudtam, hogy nem ért meg. De tőle még azt sem bántam, hogy nem szeret lelkizni. Scott-ot nem ezért szerettem. Vele nem lehetett órákon át beszélgetni a semmiről, de ennek ellenére mindig is megértettük a másikat. Ahogy mosolygott, ahogy beszélt, mind mind megannyi jó emléket bolygatott meg bennem, aminek nagyon örültem.
Csókja átmelegített, érintése egyenesen felpezsdítette a vérem. Öleléséből nem akartam szabadulni, sőt. Egyre jobban préseltem magamhoz. Már az sem érdekelt, ha összenyom. Az egyetlen, amit még homályos tudatom felfogott az az volt, hogy itt van velem.
Kijelentésén elmosolyodok.
-Valld be, hogy sokkal jobb, hogy felnőttem.-suttogom. Halk sóhaj hagyja el számat, amikor ajkai nyakamat kezdik csókolgatni. A következő pillanatban égető fájdalmat érzek a nyakamon. Gondolkodás nélkül bele megyek a játékba. Még is mit veszíthetek. Scott harap belém, nem egy gróf.
-Tudom....-nyögöm ki a szót, s lélegzetem elakad, amikor fogait belemélyeszti a nyakamba. Újabb sóhaj hagyja el szám, és tudom mit kell tennem, de húzom az időt. Körmeim hátába mélyesztem, éppen csak annyira, hogy kipirosodjon a nyoma.
Végül feladom a harcot, és engedek a vágyaimnak. Lehunyom szemeim, fogaimat pedig belemélyesztem a fiú izmos nyakába. Egyre jobban szorítom magamhoz, s szívom magamba Scott vérét. Erősebbnek érzem magam, mint valaha. Képességem szabadjára engedem, és szinte magam előtt látom, ahogy a köztünk lévő kapocs megerősödik.
Percekkel később elhúzódok a sebtől, és figyelem, ahogy beforr. Érintése egyre jobban felpezsdít, s azon kapom magam, hogy egy szál semmiben fekszek a fiú alatt.
-Scott....-suttogom fülébe, s újra birtokba veszem a fiú ajkait. Vére ott forr ereimbe, és az enyém is az övébe. Lábaim dereka köré fonom, így is ösztökélve arra, hogy végre megadja magát, és egész lényemet boldoggá tegye.
-Kérlek Scott....Akarom...-hangom elhal, és újra nyakába harapok. Szükségem volt a vérére. Érzeni akartam, amit ő érez. Soha nem vágytam még senki vérére ennyire, mint az övére.

*később*

Fejemet mellkasán pihentetve ölelem magamhoz. Olyan jó volt a csönd. És megnyugtató volt karjai közt feküdni. Nem akartam elszakadni tőle. A képességemmel kitapogattam a kötelékünket, ami immár vasbeton lábakon állt.
-Megbélyegeztük egymást.-teszek megjegyzést, s pillanatokkal később álom száll szemeimre. Napok óta először, nem rémálmok, hanem szép álmokat élek át.

by **Scott Hale** Csüt. Május 24, 2012 8:15 am

Nem voltam biztos abban, hogy jól teszem, csak azt tudtam, hogy most ez az egyetlen dolog ami jó nekem. Kell, és akarom Valerie-t, csak ő még nem tudja mennyire. Az első korty vére után az utolsó józan gondolatom is elillant. Fiatal, édes vére megbabonázott, és azonnal többet akart, ahogy én is. Valerie körmei a hátamba vájtak, mire elmosolyodtam, de még mindig a nyakán csüngtem. Akartam ezt a lányt, s már semmi nem állíthatott volna meg. Ahogy megéreztem az ő fogait, már nem tétováztam tovább, az a kötelék már akkor is elég erős volt, mikor összeismerkedtünk, és most, most pedig a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle. Bódultan és kábán hámoztam ki a lányt a fehérneműből, hogy aztán kérlelésére megadjam magam annak a vágynak, amire már nagyon régóta vártam. Ismét a nyakamba harapott, és ekkor megtörtént a csoda.

***Később***

Jó volt átölelni, és vigyázni rá, annyira törékeny és sebezhető. És szeretem, érte pedig ölök. Mielőtt megszólalt volna már ránéztem, és komisz mosollyal nyugtáztam a szavait.
-Tudom Szöszi...-húzom közelebb magamhoz, és megcsókolom a homlokát. Jó volt nézni ahogy elalszik. Békésen, a karjaim közt, és velem. Nem telt bele sok idő, én is elaludtam. Kicsit rosszul érintett, hogy így kötöttem magamhoz a lányt, egy csöppet talán sz3métnek éreztem magam miatta, de boldog voltam. Napoknak tűnt mire sikerült felébrednem, és úgy éreztem magam, mint akit kupán csaptak. Ahogy lepillantottam a mellkasomon szunnyadó lányra a boldogság átsöpört rajtam, és egy jól eső sóhaj kíséretében távozott. Óvatosan visszafektettem a párnára, majd kimásztam mellőle, hogy elinduljak fürdeni. Amolyan kis kényszernek éreztem, hiszen semmi kedvem nem volt elszakadni tőle. Egy gyors tusolás, és már sétáltam is vissza az én hercegnőmhöz, hogy újra magamhoz húzhassam.
-Csipkerózsika, ébresztő. Mit kérsz reggelire?-csókoltam bele a nyakába, és elmosolyodtam. Annyira édes volt így.
-Szeretlek.-súgom a fülébe, és egy lehelet finom csókkal ajándékozom. Az egészben talán az volt a legrosszabb, hogy még nem lehet egészen velem. Vissza kell mennie a suliba.

by Vendég Pént. Május 25, 2012 7:16 pm

Olyan jó érzés volt karjai között lenni. Végre megkaphattam az, amire a legjobban vágytam már évek óta. És aminek még jobban örültem, hogy az ő vérét vettem először. Bár ez így sántított, hiszen már ittam vért, sőt Fawn felkészítő óráján már meg is kellett harapnom valami gusztustalan véres, nyálkás valamit. De Scott vére más volt. Sokkal finomabb volt. Ráadásul, az sem fájt, hogy megharapott. Sőt. Inkább lázba hozott.
Mellkasán pihegve kimondtam az első dolgot, ami eszembe jutott, majd elmerültem az álmok tengerének habjai között.
Soha életemben nem aludtam ilyen nyugodtan, mint most. Valamiért nyugalommal töltött el, hogy Scott karjai között lehettem. Aztán a méz édes álom megszakadt, amikor meghallottam a fiú lépteit, majd megéreztem ajkai érintését a nyakamon.
-Téged.-suttogom, és álmosan felpillantok.
Amint kimondta azt az sz betűs szót, elöntött a boldogság, s nyaka köré fonva karjaim, forró csókkal jutalmaztam.
-Maradjunk annyiban, hogy a tegnap éjszaka után majd csak órák múlva leszek éhes.- teszek ártatlan célzást mézédes vérére.
Egy hirtelen mozdulattal magam alá gyűröm, így felülre kerülök. Az egész lényem rá mosolygott. A testem minden porcikája úszott a boldogságban.
-Én is szeretlek.-hajolok újra ajkaira, majd lassan lejjebb haladok. Nyakának azon részét kezdem el gyengéden harapdálni, ahol nem is olyan rég fogaim szakították át bőrét.
-Ugye tudsz róla, hogy nem maradhatok itt veled.-nézek újra szemeibe, miközben ujjaimmal gyengéden cirógatom izmos hasfalát.
-Nincs kedvem büntetésből wc-t vagy jelöltek koszos, rumlis szobáját takarítani. Viszont, ha lesz időm, mindig jelentkezek.-nyomok egy csókot arcára, majd felpattanok, és a telefonomra pillantok. Gyorsan magamra kapkodom a ruháim. Kis híján hanyatt vágódok, amikor az agyon szaggatott farmerbe megpróbálok belebújni. Mikor minden ruha darab a helyére kerül, mosolyogva a fiúhoz lépek.
-Ígérem, vigyázok magamra, nem kell mellém bébiszitter.-csókolom meg mégy egyszer ajkait, majd magassarkúm hangos kopogásának hangos vízhangzásával kilépek az utcára. Fogok egy taxit, és miután megmondom, hová vigyen, eszembe jut valami. Kellene egy csajos este, csak úgy egymagamban. Hiányzik az ivászat, ráadásul egy kis anyagom is maradt a kocsimban.
-Tudja mit? Vigyen inkább a Comet Pub-ba.-adok utasítást a taxisnak, aki készségesen elszállít a kis lebujig.

//Overnight/Comet Pub/Bárpult//

by Vendég Pént. Szept. 21, 2012 7:01 pm

Pár napba telt, de összeszedtem magam, és elindultam az egyetlen ember felé, aki még megmaradt nekem. Ana mindösszesen egy sms-ben értesített arról, hogy elhagyja Ever Rose Hill-t, míg Brooke-ról hónapok óta egy árva szót sem hallottam. És Logan? Ahogy jött, úgy ment. Nekem nem volt időm mostanában, ő nem keresett. Értelmetlennek tűnt erőltetni azt, ami amúgy sem ment. Az iskola egyre kihaltabb volt, a tanárok eltűntek, Scott-al pedig már vagy egy hónapja nem beszéltem. Legutóbb még jól volt, félek az egy héttel ezelőtti balesetemből ő is érzett valamit. Vagy a valaminél egy kicsit többet.
Fogtam egy taxit és miután szüleimnél töltöttem egy napot, útra keltem, abban a reményben, hogy újra láthatom azt az embert, aki tartja bennem az életet. Tudtam, valamennyi fájdalmat okoztam neki, és bár én meggyógyultam, nem voltam benne biztos, hogy őt is hasonló állapotban találom majd.
Hajamba túrtam, s igyekeztem megszokni, anyám remekművét. A kórházban összevarrták a homlokom, de csak egy részét vágták le a hajamnak, és kezdetben úgy néztem ki, mint egy idióta. Anyám végül kezébe vette az ügyet, és a nullás géppel rásegített a frizurámra. Így jutottam el oda, hogy a bal fejféltekém egy részéről eltűnjön a szőke haj.
Lassan sétáltam a kapuig, majd az ajtóig, s miután kopogásomra senki nem nyitott ajtót, benyitottam. A ház kihalt volt, és a kelleténél nagyobb rumli volt. A földön pár törött pohár és egyéb berendezési tárgy darabja hevert. Egy szó nélkül, de szinte zajtalanul lépdeltem át a szilánkokat, s jutottam el a hálóig, és pillantottam meg az ágyon hasaló férfit. Egy gyors mozdulattal mellé léptem, s igyekeztem felmérni a helyet súlyosságát.
-Mond, hogy csak alszol, és nem meghaltál nekem.-mondom, s közben igyekszem hasra fordítani, majd apró pofonokkal kezdem el sorozni.

by **Scott Hale** Pént. Szept. 21, 2012 7:17 pm

Valerie-t baleset érte, ezt olyan szinten éltem meg, mintha én kaptam volna a sérüléseket. Kegyetlenül rossz volt, és üvöltöttem, percekig, majd sötétség lett. Az erős vámpírt egy aprócska... "köteléknek" nevezett dolog a földbe döngölte. Fogalmam sem volt, hogy mennyi ideig voltam eszméletlen, de mikor magamhoz tértem sem voltam jobban. A nappaliban mindent porrá zúztam, mert nem éreztem semmit Valerie felől, azt hittem meghalt, és a szívem szakadt meg. Ő volt az a lány akiért meghalni is érdemes. Nem mertem kimozdulni a házból, napokig, majd hetekig nem ettem. Úgy éreztem magam, mint aki megőrült. A fájdalomba őrültem bele. Már 3 napja fekszem mozdulatlanul az ágyamban, és szégyen vagy sem, sírok. Tudom, hogy keresnem kellett volna Valerie-t de képtelen voltam rá, féltem ha megmozdulok, akkor mindent össze török újra. A bejárati ajtót hallottam nyílni, de nem tanúsítottam neki nagyobb figyelmet, míg a szívem óriásit nem dobbant. Életem értelme lépett be a házamba... A világomba újra. A megkönnyebbülés mély sóhajjal szakadt ki belőlem, mikor belépett a szobába még mindig feküdtem, nem volt erőm felkelni, csak azért, mert már majdnem egy hónapja nem ettem. Ez a kinézetemen is meglátszott, sajnos. Nem akartam, hogy a lány így meglásson, ám semmit nem tehettem, puha bőre már az enyémhez ért, és megszólalt. Azon a lágy csilingelő hangján, amit annyira szeretek. Erőtlenül fogtam meg a kezét, hogy ne pofozgasson, és magamhoz húztam.
-Mond hogy nem álmodom, és valóban itt vagy. Ha nem, akkor pedig meghaltam, és végre veled vagyok.-suttogtam fátyolos hangon, miközben magamhoz húztam, és lágy csókot hintettem ajkára.

by Vendég Pént. Szept. 21, 2012 8:04 pm

Kegyetlen érzés volt. Féltem, hogy őt is elveszítem. Amikor megláttam beesett arcát, és halványan izzó jelét homlokán, elfogott a kétségbeesés. Végül nem láttam más megoldást, gyenge pofonokkal próbáltam visszarázni az életbe.
Arcomon aggodalom, és bűnbánás jelei látszottak, de amikor Scott szemei halványan felcsillantak, egy hasonló érzelmekkel teli, ámbár igencsak halovány mosoly húzódott ajkaimra.
-Más se hiányozna, csak az, hogy meghalj nekem, és téged is elveszítselek.-mondom füleibe suttogva, miután gyengéden megcsókoltam. Örömömben egy könnycsepp gördült végig arcomon, ami fénysebestéggel suhant tova az arcomról.
-Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam. Ha tudnám, jóvá tenném, de ami már megtörtént, az megtörtént.-mondom, s remélem csak azt mondom ki, amit úgy hiszek tudnia kell. Lassan elhúzódok tőle, de arcomon továbbra is ott ül az aggodalom. Tekintetemmel végigpásztázom a szoba parkettáját, és amikor megtalálom a keresett éles tárgyat egy könnyed mozdulattal elvágom a csuklómon lévő vékony bőrt.
-Innod kell. Ne ellenkezz, csak csináld.-mondom makacs hangon, s válaszát meg sem várva, csuklómat szájához szorítom, s halkan felszisszenek, amikor előbukkanó éles fogai a húsomba fúródnak.
Amikor percekkel később elhúzódott csuklómtól, homlokán már valamivel erőteljesebb színben pompázott Nüx jele.
-Örülök, hogy jobban vagy.-mondom, s közelebb húzódok hozzá. Először gyengéden csókolom, majd akaratomon felül vágyakozva és boldogan húzódok hozzá még közelebb. A levegőt kapkodva visszakozok, s homlokomat homlokának támasztva nézek szemeibe.
-El sem tudod képzelni, mennyire féltem, hogy bajod esik.-mondom, hangom búskomorrá válik, szememben a szégyen és a megbánás szikrái csillognak.
-Nem tudom megbocsájtani magamnak, hogy veszélybe sodortalak téged is.-ismerem el, s arcomat nyakába fúrva ölelem át, és igyekszem kiélvezni a vele töltött percek édes mámorát.

by **Shady** Hétf. Okt. 22, 2012 2:12 am

A JÁTÉKTÉR SZABAD!!!

by Ajánlott tartalom

Scott szobája

Scott szobája

Re: Scott szobája

Re: Scott szobája

Re: Scott szobája

Re: Scott szobája

Re: Scott szobája

Re: Scott szobája

Re: Scott szobája

Re: Scott szobája

Re: Scott szobája

Re: Scott szobája

Re: Scott szobája

Re: Scott szobája