Belépés
Hírek
00 . 00 -----06 . 20 Az új játéktér megnyitása!
05 . 20 Az oldal újra nyitotta kapuit!
05 . 13Az oldal épül, szépül!
Tanórák
•Ki tartja, mikor és hol a következő órát?
•Ki tartja, mikor és hol a következő órát?
•Ki tartja, mikor és hol a következő órát?
Chatbox
Legutóbbi témák
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég Nincs
A legtöbb felhasználó (78 fő) Vas. Jún. 17, 2012 6:35 pm-kor volt itt.
Köszönet
Köszönet jár P.C. Cast & Kristin Cast-nak, hogy megalkották ezt a remek világot, ahol most mi is otthonra lelhettünk a vámpírjelöltek között.
Az oldal vezetőségének tagjainak, akik nem mások mint Shady, Mikhail, Lumiere ; nélkülük nem működhetne igazán az oldal.
Világunk kizárólag szórakozásból jött létre.
Az oldalon található képek a Google keresőoldaláról származnak.
A kinézetet Mikhail dobta össze a felsorolt oldalak kódjai alapján:
Skin hecho por Hardrock de Captain Knows Best. Li Europan lingues es membres del sam familie. Lor separat existentie es un myth. Por scientie, musica, sport etc, litot Europa usa li sam vocabular.
Li lingues differe solmen in li grammatica, li pronunciation e li plu commun vocabules. Omnicos directe al desirabilite de un nov lingua franca: On refusa continuar payar custosi traductores.
Az oldal vezetőségének tagjainak, akik nem mások mint Shady, Mikhail, Lumiere ; nélkülük nem működhetne igazán az oldal.
Világunk kizárólag szórakozásból jött létre.
Az oldalon található képek a Google keresőoldaláról származnak.
A kinézetet Mikhail dobta össze a felsorolt oldalak kódjai alapján:
Skin hecho por Hardrock de Captain Knows Best. Li Europan lingues es membres del sam familie. Lor separat existentie es un myth. Por scientie, musica, sport etc, litot Europa usa li sam vocabular.
Li lingues differe solmen in li grammatica, li pronunciation e li plu commun vocabules. Omnicos directe al desirabilite de un nov lingua franca: On refusa continuar payar custosi traductores.
Nappali
:: Luxus villák :: Scott Hale háza
1 / 1 oldal • Megosztás
Re: Nappali
Átvágtam a konyhán, és egyenesen a nappaliba mentem. Azt mondtam felnőttem, pedig jelen pillanatban pont, hogy gyerekesen viselkedtem. Szájon csókoltam? Miért kellett ezt most? Olyan jól megvoltam. Hiányzott, de túléltem a hiányát. Erre megjelenik. Én meg két tűz közé szorulok és semerre nem látom a villódzó "HELP" feliratot.
Egyszer csak megállok a nappali kellős közepén. Percekig bámulok az előttem elterülő fotelra, s egyszer csak rám tőr a "valaki éppen a hátamat nézi, ergo bámul" érzés. Lassan megfordulok, és Scott szemeibe nézek. Valamiért nem tudtam hazudni neki, nem szégyelltem magam előtte, nem volt bűntudatom. Az egyetlen dolog, amit rejtegettem előle, azok a titkaim voltak. Azokról pedig -mivel a nevükben is benne van-, neki sem terveztem beszámolni.
-Inkább te ne haragudj...-mondom, és szemeim kissé lesütve várom a pokol elérkeztét. E helyett a mennybe érzem magam, amikor közelebb sétál, és magához ölel.
Viszonozva ölelését, szívom be illatát, és örökre emlékezni akarok erre a pillanatra.
-Rendben. Bár...-kezdek neki, s kis gondolkodás után inkább nem fejezem be a mondatot.
-Semmi, semmi. Nem lényeg.-hebegem, s megtörve a varázst eltolom magamtól egy kicsit.
-Én már éppen eleget vártam rád.-nézek szemeibe. Egy perc néma csend következett, és én annyira belefeledkeztem a fiú szemeibe, hogy képességem nem tartottam tovább kordában. Amit azonban "láttam" kettőnk között, az megrémített. Amikor az udvaron voltunk, még csak amolyan jelölt és megjelölője kapcsolatot láttam. De most, sokkal erősebb lett a kötelék kettőnk között.
-Lenne egy hatalmas kérésem. Ha tolakodásnak veszed, és nemet mondasz, azt is megértem.-kezdek neki, majd a tárgyra térek.-Fáradt vagyok, és nekünk "másoknak" már késő is. A nap nemsokára felkel, nekem viszont nincs erőm visszamenni abba a porfészekbe. Ami azt illeti, kedvem sincs, de ez már részletkérdés.-mosolyodom el, és kiskutya szemekkel nézek rá.
-Elalszok én a kanapén is, ha arról van szó. És bizton állíthatom, hogy nem vagyok az az üvöltve horkoló fajta.-szögezem le.
-De ha zavarlak, elmehetek a suliba is.-mentegetőzök.
Egyszer csak megállok a nappali kellős közepén. Percekig bámulok az előttem elterülő fotelra, s egyszer csak rám tőr a "valaki éppen a hátamat nézi, ergo bámul" érzés. Lassan megfordulok, és Scott szemeibe nézek. Valamiért nem tudtam hazudni neki, nem szégyelltem magam előtte, nem volt bűntudatom. Az egyetlen dolog, amit rejtegettem előle, azok a titkaim voltak. Azokról pedig -mivel a nevükben is benne van-, neki sem terveztem beszámolni.
-Inkább te ne haragudj...-mondom, és szemeim kissé lesütve várom a pokol elérkeztét. E helyett a mennybe érzem magam, amikor közelebb sétál, és magához ölel.
Viszonozva ölelését, szívom be illatát, és örökre emlékezni akarok erre a pillanatra.
-Rendben. Bár...-kezdek neki, s kis gondolkodás után inkább nem fejezem be a mondatot.
-Semmi, semmi. Nem lényeg.-hebegem, s megtörve a varázst eltolom magamtól egy kicsit.
-Én már éppen eleget vártam rád.-nézek szemeibe. Egy perc néma csend következett, és én annyira belefeledkeztem a fiú szemeibe, hogy képességem nem tartottam tovább kordában. Amit azonban "láttam" kettőnk között, az megrémített. Amikor az udvaron voltunk, még csak amolyan jelölt és megjelölője kapcsolatot láttam. De most, sokkal erősebb lett a kötelék kettőnk között.
-Lenne egy hatalmas kérésem. Ha tolakodásnak veszed, és nemet mondasz, azt is megértem.-kezdek neki, majd a tárgyra térek.-Fáradt vagyok, és nekünk "másoknak" már késő is. A nap nemsokára felkel, nekem viszont nincs erőm visszamenni abba a porfészekbe. Ami azt illeti, kedvem sincs, de ez már részletkérdés.-mosolyodom el, és kiskutya szemekkel nézek rá.
-Elalszok én a kanapén is, ha arról van szó. És bizton állíthatom, hogy nem vagyok az az üvöltve horkoló fajta.-szögezem le.
-De ha zavarlak, elmehetek a suliba is.-mentegetőzök.
Vendég |
Vendég
Re: Nappali
-Nekem nincs miért haragudnom Szöszke.-mosolyodom el, és végül közelebb lépek hozzá, és magamhoz ölelem, annyira hiányoztak már ezek a pillanatok. Aztán belekezd egy mondatba, de mégsem folytatja, mi van vele?
-Valerie!-emelem meg az állát, hogy a szemembe nézzen.
-Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Most miért ódzkodsz tőle még is?-ráncolom össze a szemöldököm, mert tényleg nem értek már semmit sem. Aztán ajkát elhagyja egy mondat, mire legszívesebben megcsókolnám, de mégsem teszem meg. Ki tudja, hogy most van-e valakije... Csak nézem azokat a csodás szemeket, és figyelem ahogy eltűnik a nappali, és már csak Val arca tölti be a mindenséget. Nüx, de szeretem ezt a lánykát. Percekkel később újra beszélni kezd, és egy "apróságra" kér meg, mire hatalmas vigyor támad arcomon.
-Nem is engednélek vissza.-bólintok megnyugtatás képen, majd újra magamhoz húzom.
-Beszélsz te butaságokat Szöszke, elég nagy az ágyam, bőven elférek rajta veled, de tudom csökkenteni is a helyet ha rajtam alszol.-és semmi rosszra nem gondoltam. Hagytam, hogy a képességem szabadon utazzon, és így Val egy tökéletes képet kaphatott arról, hogy hogyan is gondolom ezt az egészet, hozzám bújik, én átölelem, és egész nap csak őt nézem, miközben csendesen piheg a karjaimban.
-Még valami ruhát is tudok adni, ha megfelel egy póló és egy rövidnadrág, vagy ha az nagyon gáz, akkor tudok adni melegítőt.-ajánlom fel azonnal, és lassan elindulok vele a szobám felé.
//Scott szobája//
-Valerie!-emelem meg az állát, hogy a szemembe nézzen.
-Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Most miért ódzkodsz tőle még is?-ráncolom össze a szemöldököm, mert tényleg nem értek már semmit sem. Aztán ajkát elhagyja egy mondat, mire legszívesebben megcsókolnám, de mégsem teszem meg. Ki tudja, hogy most van-e valakije... Csak nézem azokat a csodás szemeket, és figyelem ahogy eltűnik a nappali, és már csak Val arca tölti be a mindenséget. Nüx, de szeretem ezt a lánykát. Percekkel később újra beszélni kezd, és egy "apróságra" kér meg, mire hatalmas vigyor támad arcomon.
-Nem is engednélek vissza.-bólintok megnyugtatás képen, majd újra magamhoz húzom.
-Beszélsz te butaságokat Szöszke, elég nagy az ágyam, bőven elférek rajta veled, de tudom csökkenteni is a helyet ha rajtam alszol.-és semmi rosszra nem gondoltam. Hagytam, hogy a képességem szabadon utazzon, és így Val egy tökéletes képet kaphatott arról, hogy hogyan is gondolom ezt az egészet, hozzám bújik, én átölelem, és egész nap csak őt nézem, miközben csendesen piheg a karjaimban.
-Még valami ruhát is tudok adni, ha megfelel egy póló és egy rövidnadrág, vagy ha az nagyon gáz, akkor tudok adni melegítőt.-ajánlom fel azonnal, és lassan elindulok vele a szobám felé.
//Scott szobája//
Scott Hale | Scott Kenvard Hale Hozzászólások száma : 22 Pontok : 25 Reputation : 1 Join date : 2012. Apr. 28. Tartózkodási hely : Ahol épp Valerie van. |
Vámpír
Re: Nappali
-Örülök, hogy így gondolod.-hagyom annyiban a ki haragszik kire című részt.
Olyan jó érzés volt karjai között állni. Védelmet adott, még is tudtam, hogy megvédene, ha bajba kerülök. Egy bajom volt. Az, hogy tudtam, mit érez és, hogy ezt titkolja előlem. próbálja titkolni, de nem tudja.
Kérdésére halványan kiül az arcomra a gúny. Előtte nem tudtam titkolózni, tudta, mikor hazudok.
-Csak pontosan tudom, mit érzel. És ez megzavar.-nézek szemeibe.
-Nüx megáldott egy olyan képességek, amivel látom bárkinek az érzelmeit. De akár két ember érzelmét is láthatom. Rombolni, de építeni is tudom az emberi kapcsolatokat. És akármit teszek, érzem, amit te is érzel.-motyogom.
Amikor kérdésemre hatalmas vigyor kerekedik képére, a hasába öklözök.
-Óvatosan célozgass. Bár, lehet, hogy belemennék bármibe.-kacsintok, kajla vigyorral az arcomon. Aztán képességével megmutatja mire gondol, mire csak még jobban mosolygok.
-Képes lennél egész nap engem nézni?-teszek fel apró kérdést, és egyik kezemmel gyengéden végigsimítok arcán.
-Ami akad, az jó nekem. Soha nem okoz gondot az alvás. Ezt tudhatnád.-nevetek fel halkan, és elindulunk a szobája felé.
Olyan furcsa volt vele lenni. Mintha egy nap sem telt volna el azóta, hogy elment. Pedig évek teltek el. Nagyon hiányzott. Hiányzott, hogy azt mondja nekem, Szöszke; hiányzott a mosolya, amit egyedül én voltam képes az arcára varázsolni.
//Scott szobája//
Olyan jó érzés volt karjai között állni. Védelmet adott, még is tudtam, hogy megvédene, ha bajba kerülök. Egy bajom volt. Az, hogy tudtam, mit érez és, hogy ezt titkolja előlem. próbálja titkolni, de nem tudja.
Kérdésére halványan kiül az arcomra a gúny. Előtte nem tudtam titkolózni, tudta, mikor hazudok.
-Csak pontosan tudom, mit érzel. És ez megzavar.-nézek szemeibe.
-Nüx megáldott egy olyan képességek, amivel látom bárkinek az érzelmeit. De akár két ember érzelmét is láthatom. Rombolni, de építeni is tudom az emberi kapcsolatokat. És akármit teszek, érzem, amit te is érzel.-motyogom.
Amikor kérdésemre hatalmas vigyor kerekedik képére, a hasába öklözök.
-Óvatosan célozgass. Bár, lehet, hogy belemennék bármibe.-kacsintok, kajla vigyorral az arcomon. Aztán képességével megmutatja mire gondol, mire csak még jobban mosolygok.
-Képes lennél egész nap engem nézni?-teszek fel apró kérdést, és egyik kezemmel gyengéden végigsimítok arcán.
-Ami akad, az jó nekem. Soha nem okoz gondot az alvás. Ezt tudhatnád.-nevetek fel halkan, és elindulunk a szobája felé.
Olyan furcsa volt vele lenni. Mintha egy nap sem telt volna el azóta, hogy elment. Pedig évek teltek el. Nagyon hiányzott. Hiányzott, hogy azt mondja nekem, Szöszke; hiányzott a mosolya, amit egyedül én voltam képes az arcára varázsolni.
//Scott szobája//
Vendég |
Vendég
:: Luxus villák :: Scott Hale háza
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|
Hétf. Jún. 20, 2016 4:36 pm by Aisha Liward
» Hírek és újítások!
Hétf. Jún. 20, 2016 12:57 pm by Shady
» Régi és új tagok! MARADOK!
Pént. Jún. 10, 2016 6:04 pm by Vendég
» Foglalt avatárok
Pént. Jún. 10, 2016 5:53 pm by Nolen J. Park
» Nolen J. Park szobája
Hétf. Május 30, 2016 3:09 pm by Shady
» Játssz velem!
Vas. Május 29, 2016 7:41 pm by Genna Hopkins
» Anwarion szerepjáték
Vas. Május 29, 2016 4:22 pm by Shady
» Színkavalkád
Vas. Május 29, 2016 3:03 pm by Genna Hopkins
» Genna Hopkins
Vas. Május 29, 2016 2:34 pm by Shady