Sylvia Protectiva Sanquis

♦ Sylvia Protectiva Sanquis ♦

♦ ♦ 28 ♦ ♦ ♦ Franciaország, 1984, 03.18 ♦ ♦ ♦ Nő ♦ ♦ ♦ Vámpír - Titkárnő a Hardin vállalatnál ♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦
Egyszóval: összetett. De boncolgassuk ezt ki, egy kicsit. Nincs annál rosszabb, mint fiatal vámpírral találkozni, ez alól én sem vagyok kivétel. Elég nagy beszélőkészséggel áldott meg az ég. Kimondom amit gondolok, bárkiről, legyen akár az első találkozásunk is. Néha talán akaratos vagyok, ki tudja igaz-e. Munkámat szeretem átláthatóan és odaadón végezni. Maximalistának tartom magam. Nem szeretem, ha hiba csúszik a dolgaimba. Van pár ember, aki ismer is közelebbről, róluk elmondhatom, hogy igazi barátok, amit ők adnak, azt hűen viszonzom is. Nálam a barátság szent és sérthetetlen! A céljaim elérésének legmagasabb foka, ha már egyéb trükköket kell bevetnem... Amolyan női praktikákat... Éljen a csábítás!

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
170cm magas, kicsit edzettebb, még is nőies jól formált alak. Barna, vagy szőke haj, csokoládébarna tekintetét csak akkor láthatjuk arany színben pompázni, ha a különleges fényérzékeny kontaktlencsét felhelyezi. Halvány karamell színű bőrrel rendelkezik. Tekintete néha fagyos, néha csábító, esetenként barátságos is lehet. Ha dolgozik, akkor felvesz egy álcát, se mosoly, se grimasz, csak bólintások, és kimért hangnem. Szeret divatosan öltözködni, és mindig ad magára, és sosem felejti el az alapozóját.

♦ ♦VÁLASZTOTT♦ ♦
Romeo, egy fekete perzsa kandúr.

♦ ♦KÉPESSÉG♦ ♦
Félelem elvétele, és adása
Érzékeli a szorongást, félelmet, és minden negatív érzést, ezeket könnyen el tudja oszlatni, bárkiben. Ám ha veszélyben érzi magát, előfordulhat, hogy ő maga kelt másban rossz érzést!

♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦
mitől fél: Hogy nem fog megfelelni a munkájának, lenézik, lefokozzák, nem értékelik amit csinál. Ezektől egyszerűen retteg!

amiben kiemelkedő: Hihetetlenül bátor, magabiztos. Sosem okos csalódást és kiválóan végzi az összes munkáját. Nagyon jól álcázza a valódi érzelmeit.

amiben rossz: Amiben nagyon rossz az az őszinte érzések kimutatása. Van egy biztos álcája, de előbb temetkezik a munkájába, mint hogy belekeveredjen valami nyálas, érzelgős cuccba. Ez alól kivételt képez az, mikor érdeke elcsábítani valakit. (Ezt sem szívesen teszi.)


♦ ♦MÚLT♦ ♦
Lassan kilenc éve, hogy vámpír lettem... Senki ne várja el, hogy előrébb menjek a történetben. Nekünk azt tanították, "el kell felejtenünk a múltat, azért, hogy lehessen jövőnk!" Úgy érzem jelölt éveimről, talán illene mesélnem valamit. Tizenhat voltam, mint a legtöbb tini, amikor megjelöltek. Jó gyerek voltam, példás tanuló, penge aggyal. Egyetemre készültem, és orvos akartam lenni. Milyen szép lett volna, ha akkor éjjel nem jelölnek meg! Minden tervem dugába dőlt, az álmaim és a vágyaim is. Sosem tudtam ezt megbocsátani, sem Nüx-nek, sem másnak. Bekerültem a Francia országi éjszaka házába, és ott húztam le azt a négy évet, és lettem vámpír, egy olyan szörny, akit nem tudok magamban elfogadni. Normális életre vágytam, és el akartam kezdeni az egyetemet. Egy szépséghibája volt az egész tervemnek. Nem volt éjjeli kurzus. Nem hiszitek el, de napokig depressziós voltam, az iskola egykor legbefolyásosabb diáklánya, azért sírt, mert nem indulhatott el a karrierje útján. Érdekes képességet is is kaptam az istennőtől, hogy miért, ezt még mindig nem tudom. Bárkinek megérzem a rossz érzéseit, a mumusait, hogy fél, retteg valamitől és ezt kegyesen el is szoktam oszlatni, úgy, hogy az illető észre sem veszi. Azért jól szokott jönni még, ha épp friss vérre van szükségem. Meg tudom enni az emberi ételt is, de néha kell a potenciális táplálék is. Vámpírrá válásom után két vagy három évig éjjeli munkákat vállaltam, bárokban, discokban, néha étteremben is sikerült felvételt nyernem, Rengeteg pénzt költöttem alapozóra, hiszen arcomat az évek múltán gyönyörű tetoválásokkal ajándékozta meg Nüx, zafírkék virágmintás, összefüggő alakzatokkal. Akkora problémát sosem csináltam a dologból, hiszen jó alakkal áldott meg a sors, így mindig volt egy kis plusz pénz a tarsolyomban, bőven futotta "szépítkező" szerekre. Eltelt egy újabb év és már nem találtam kihívást a dolgokban, sikerült egy idegen nyelvi kurzust szereznem és végre nyakamba vehettem a világot. Legalább az eszem olyan maradt, mint volt. Vámpírként csak még jobban tanultam és egyre több tudást szereztem. Viszont a tanári pálya sosem vonzott, holott rengetegszer kerestek fel, hogy ugyan, legyek már professzor. Igazán kifinomultan tudtam öltözködni és képes voltam másokra hatni. Aztán egyszer csak újság olvasásra adtam a fejem, új munkalehetőség után néztem, a szüleim hirtelen halála miatt a munkába akartam menekülni, és más semmi nem láncolt Franciaországhoz. Az embereket az idő múltával elkezdtem meggyűlölni, ám az újságban olvasott cikk igen is felkeltette a figyelmemet. Egy telefon, jó rábeszélő képesség és már pakoltam is, hogy a Hardin vállalat fiatal urának titkárnője, nevelőnője, és "zsarnoka" lehessek. Be kell vallanom a munkával semmi bajom nem volt, inkább a második kamaszkorát élő fiatal "fejedelemmel". Ott tört borsot az orrom alá, ahol csak akart, és nem számítottam rá. A sok telefon, és a dolgok elsimítása, néha úgy éreztem Sam a fejemre nő, de ilyenkor taktikát váltottam, és nőként, nem pedig alkalmazottként közelítettem felé. A házsártos rosszaság ezekben az időkben visszahúzódott, és minden a maga medrében folyt, a következő "gyerek csínyig". Aláírom a férfiak későn érők, de Sam-nek még a szeme sem áll jól! Természetesen viselkedésétől függően én is alkalmazkodó képes vagyok, de egyszer csak betörjük a másikat. Kicsit több dolgom van, mint egy normális titkárnőnek. Alkalmanként nevelési tanácsadósat is kell játszanom a drága kis főnökkel. Ami pedig mindennek a teteje, az az, mikor Mr. Hardin rám csörög és közli, hogy a kicsi fiának nem jó az ébresztő órája -magyarul elaludt.-! Na igen, aki éjjel legény, az nappal fáradt! Köszönöm Sam, tényleg nincs elég munkám még rajtad kívül. Valami bizarr módon még is élvezem, mikor reggel félhétkor becsörtethetek a szobájába és felébreszthetem. Olykor az ággyal együtt borul, ha nem a vicces napjaimon kell felébresztenem. De nagy átlagban a takaró eltulajdonítás és a friss, hűs, kora reggeli szellő a nyitott ablakon át is megteszi. Szerencsémre legyen mondva Sam apja elég jól viseli, hogy vámpír vagyok. Külön számomra készíttetett fényérzékeny lencséket, és kontaktlencséket, hogy tudjak dolgozni nappal is. Ám ha nyáron tűz a nap akkor igen csak rosszul szoktam lenni, okosan a tudatlanok előtt pedig allergiával takarózom. Említettem, hogy lassan már szobalány is leszek? A fiatal úr kissé... Szóval nagyon is bacifóbiás. Kétnaponta az egész kócerájt és az irodát is fertőtlenítem. De! Most jön a jó hír... Legalább ezért megdicsér a drága. Nem, sajnos nem sikerült még olyan dolgot művelnie amivel elijeszthet, vagy kiakaszthat. Egészséges szóváltásaink sem mindennapiak, a fiú apja jókat szokott rajtunk derülni, nem is értem miért. Pár hete újabb botrányba keveredett az isten adta. Néha a sátán fiának hiszem! Pihenés és nem mutatkozás, majd Sylvia elrendezi az ügyet. Ez volt az atyai testamentum. Sam meg nyugodtan bujkálhat, remek terv... de komolyan. Bár azt egyikőnk sem kalkulálta a dolgokba, hogy Sam megpattan... És ki ha én nem kell, hogy utána startoljak. Szívesen csinálom, nem kell semmi plusz pénz, élvezetes dolog a macska-egér játék Sam-mel. Nagyon ügyesen csinálja, csak kár, hogy elfelejti, vámpírral packázik. Bárhol megtalálom, tehát nincs más választása. Apuci közölte, hogy kötelező a kis király után mennem. Kocsi, pénz, egy adag fejmosás, és minden az én reszortom. Úti cél Ever Rose Hill! Mielőtt elindultam volna Sam küldött a szüleinek egy igazán érdekes videó üzenetet. Ej, még ott sem vagyok és már őrültködik. Bolond egy csávó, de nem egyhangú az életem és ezt titkon köszönöm neki. Jót derülök a szülők bosszúságán, majd memóriámmal rögzítem a prédikációt amit elő kell adnom az ifjú trónörökösnek, és a lelkemre kötik, hogy igen is napokon belül hozzam haza Sam-et! Valamilyen szinten megértettem a fiatal Hardin viselkedését, de kívül nem honoráltam az ilyen megmozdulásait. Nem sokkal vagyok idősebb nála, de azért a kettőnk értelmi szintje eléggé elüt egymástól, ami nem is lenne akkora baj, ha Sam-mel lehetne kompromisszumot kötni. Vagyis kötni lehet, de! a kis ravaszdi a ráeső részt mindig elhanyagolja, és ez néha... mindig óriási hibához, zűrhöz, ballépéshez vezet. Vigyorogva csomagolom be a kedvenc olvasni valóimat, a fertőtlenítő spray-k hadát, alapozót és még pár ruhát, hiszen tudom, hogy nem két napra megyek. Mr. Hardin egy röpke telefonbeszélgetésben közölte a rakoncátlan kölökkel, hogy már el is indultam. Az utolsó be nem fejezett munkáim, prezentációim is bekerültek egy aktatáskába, és útra készen álltam. A kocsiba maxra húztam a magnót és indultam is, hogy teljesítsem a kétségbe esett szülők kérését, és haza terelgessem az eltévelyedett fiúkat! Sam-nek nem titkárnő, hanem bébiszitter kell!

♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦
Hozott példa játék.

-Értem, szóval most azért jöttél, hogy az eddigi tökéletlen életemet még jobban tönkre vágjad.-pattanok ki a kocsiból ahogy hazafuvaroztam apámat, hogy megmutassam neki hol lakok, csak épp arra nem számoltam, hogy itt is akar időzni egy darabig.
-Megmondtam már, hogy kicsit elkéstél azzal, hogy megzabolázz. Oké te vagy az apám, de könyörgöm... Tizenhat év!-hányom a szemére ordítva, miközben végigdübörgök a lakáson, majd fel az emeletre.
-Tizenhat évig sz*rtál a fejemre öregem, most pedig meg akarod szabni, hogy mit csináljak? Hát fater k*rva sz*r ajtón kopogtatsz. És pont lesz*rom, hogy ragadozó vámpír vagy.-állok meg a vendégszoba előtt, és kivágtam az ajtót.
-Tessék helyezd magad kényelembe. Vadászni úgy is elmész, tehát nem ajánlom fel, hogy a hűtőben lenne neked bármi is.-kellemetlen ismerősöm ki tudja meddig kíván majd a nyakamon lógni csak azért, hogy megkeserítse az életemet. Dühösen fújok egyet, majd odébb állok az ajtóból, hogy be tudjon menni.
-Ígérd meg, hogy három napnál nem maradsz tovább. Mert akkor megkeserítem az életed.-nézek a szemeibe, és ajkamba kell harapjak, hogy ne mondjak valami csúnyát is hozzá.
-Egyébként visszatérve a kérdésedre, de, igen, eljegyzett már. És ez ellen nem tehetsz semmit! A leánybúcsú már megvolt, tehát már csak az esküvő van hátra. És ne merészeld tökre tenni Nero, mert nem tudom mid fogja ezt bánni.-teszem csípőre a kezem, és vörös íriszeit fogva tartom pillantásommal. Hagyom, hogy megkeresse tekintetével a gyűrűmet, majd önelégült vigyort villantva meg is mozdítom az ujjam.
-Ugye milyen aranyos darab?-emelem az arcom elé a kezem, ezzel is ingerelve az apámat.
-A lányoknak nagyon bejött, azt mondták igazán jó ízlésem van. Remélem te is büszke vagy a kislányodra, amiért ennyire egyedülállóan szép, tehetséges, és egy elb*szott hibrid.-a mondat végére ismét felemelkedett a hangszínem, kezemet magam mellé ejtem, és hanyagul neki támaszkodok az ajtófélfának.
-Tehát, ha jót akarsz magadnak kedves apukám, akkor még a házamban is messzire elkerülsz, mert nincs kedvem egy helyiségben veled lenni. Ha csak a kényszer úgy nem hozza. A függönyök elég fényt tudnak kinn tartani napos időben, szóval nem fogod világítva, csillámolva eltölteni a napot, a tévé több csatornás. Egyébként meg szerintem feltalálod magad. Ha még is valakit bosszantani akarsz, akkor pedig csomagolsz és költözöl, mert én nem vagyok rá vevő. Egyébként kérdésedet megelőzve, igen már találtam egy tanárt magamnak, aki segített, hogy hogyan gyakorolhatom a képességem, ezzel sem kell fáradnod. Hogy már a másik tanáromról ne is essék szó. Igen köszönöm elég nagy vagyok már, hogy eldöntsem mi a jó nekem, és mi nem.-zártam le ezzel a kis kitörésemet.
-Esetleg kell valami?-kérdezek most már rá. Még arra sem gondoltam, hogy megöleljem vagy ilyenek, esetleg odaszaladjak hozzá... Nem, egyáltalán, még kényszerem sem volt hozzá. Egy kib*szott üzletember, és soha nem törődött velem. Anyuval vajon mi lehet? Egyáltalán túl élte, hogy én megszülettem? Még mindig rengeteg kérdésem van, de inkább sosem fogom feltenni őket. Apám nem fogja megtapasztani azt, hogy valaha én szomorú is voltam. Lásson inkább hisztis picsának, mint most, de szomorúnak soha. Valamikor még miatta is voltak álmatlan éjszakáim, de mostanra már kinőttem őket.
~Akkor is jó őt ilyen közel tudni magamhoz.~megrázom a fejem a kis gondolatra, és átkozom a percet, hogy megint gyenge az akaraterőm. Ilyenek a kapcsolatok... Szülő gyermek... Én pedig sosem tapasztalhatom meg...

♦ ♦ Play by - Nikki Reed ♦ ♦

Kedves Sylvia!

Jó kis előtörténetet dobtál össze nekünk, ahogy egy titkárnőtől elvárható.
Sok sikert és türelmet kívánok a munkádhoz!
Még több erőt nem kívánok, nehogy gyilkossá válj köztünk.
Szaladj és szedd ráncba azt a nyavalyást!
Elfogadlak.