Cassie Linn

♦ Cassandra 'Cassie' Linn ♦

♦ ♦ 18 ♦ ♦ ♦ 1993. 08. 08. Franklin US ♦ ♦ ♦ lány ♦ ♦ ♦ negyedéves ♦ ♦

♦ ♦JELLEM♦ ♦
Nehezen tud másokkal beszélgetést kezdeményezni. Ha nincs meg egy alap téma, vagy több ember, könnyen ellaposodhat a kommunikáció. Néha aggodalmaskodó, kissé naiv és egyszerű. Igyekszik jó barát lenni, törődni az emberekkel, de sokszor rontja el a dolgait. Alapjába véve vidám és nyugodt természetű, viszont könnyen fel lehet bosszantani, ha fáradt.

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Jelenleg rövid, szőke haj keretezi néha kislányosnak tűnő arcát. Vékony tusvonallal hangsúlyozza szürkéskék tekintetét, amely állítólag elvarázsolja az embereket. Nem túl magas, karcsú testalkatú, de semmiképp sem formátlan.
Két tetoválás található testén, egy a bal alkarján, egy a jobb felkarján és vállán, valamint két piercing, egy bridge (orrnyereg) és egy labret (ajak).
Szereti a szép ruhákat, magassarkúkat, de ha olyanja van, egyszerű szerelést hord. Szereti a laza trikókat, lyukas nadrágokat, dezskás cipőket. Kedvétől függ, hogy igényes lánynak, vagy szakadt rockernek mutatkozik.

♦ ♦VÁLASZTOTT♦ ♦
egy mjolnir cica, Nyafi.

♦ ♦KÉPESSÉG♦ ♦
Illúziókeltés

♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦

Szeretek főzni, és állítólag jól éneklem, bár a gitár húrjaival nagyon rosszul bánok. Borzalmasan színészkedem.
Félek a hosszútávú magánytól, és még magamnak is sokszor hazudok az érzéseimről.


♦ ♦MÚLT♦ ♦
1993 augusztusában születtem egy forró hajnalon. Édesanyám belehalt a születésembe, édesapám ezután mély depresszióba zuhant, egy évvel később öngyilkos lett, ezért a nagymamámhoz kerültem. A nagyival magamhoz képest jól kijöttünk, de próbáltam a legkevesebb időt otthon tölteni. Nem szerettem az egyedüllétet, sokszor sírtam, vagdostam magam, hisz gyakorlatilag miattam halt meg az anyám… Próbáltam nem erre gondolni, általában az alkohol segítségét kértem a felejtéshez, de előfordult, hogy egyéb tudatmódosító szerekkel próbálkoztam. Jó párszor ébredtem fel úgy otthon, hogy fogalmam sem volt, mi történt előző este és, hogy hogyan is jöttem haza. Egy reggel egy igen helyes pasi feküdt mellettem. Először elkezdtem vele kiabálni, ki akartam dobni a házból, de lenyugtatott. Egész nap az ágyamban fekve beszélgettünk, aztán egy évig együtt voltunk. Jobb ember lettem mellette, letettem a cigit és a drogokat, sokkal ritkábban és sokkal kevesebbet ittam. Új lakásba költözött, épp egy házavató bulit tartott, mikor láttam, hogy valami csaj felmegy az emeletre. Nem érdekelt, elvégre egyedül volt. Pár perccel később láttam, hogy a barátom is felmegy az emeletre és bezárja maga mögött a hálószoba ajtaját. Halk szuszogások, majd egyre hangosodó nyögések fültanúja voltam. Nem tudtam, mit tehetnék, teljesen összeomlottam, hiszen ő volt az első szerelmem. Rettenetes volt hallani, hogy az elmúlt egy év semmit nem jelentett számára. Sírva rohantam el a régi törzshelyünkre és elég sokat ittam, reménykedve, hogy enyhül a fájdalmam, de nem így lett. Hazamentem, és előszedtem egy csomó gyógyszert, fogalmam sincs, hogy miket. Pici sárga bogyó, nagy fehér tabletta, mindegy, csak szűnjek meg létezni –futott át az agyamon. Sírva tömködtem a számba az eredetileg gyógyító hatású készítményeket, aztán csak arra emlékszem, hogy a nagyim zokogva telefonál.
-Gyomormosás, pár nap a kórházban és jobban leszel kicsim. –suttogta a fejemet simogatva, miután letette a telefont.
Egy ronda, fehér kórteremben ébredtem, egyedül, az éjszaka kellős közepén. Iszonyatosan fájt a fejem és megszédültem, mikor felálltam. Rögtön a telefonom után kezdtem kutatni, az éjjeliszekrényem fiókjában találtam meg. 30 nem fogadott hívás, 26 olvasatlan üzenet. Csak a legjobb barátnőm hívott és írt, Sebastiennek eszébe sem jutottam.
-Rohadj meg, rohadj meg a r_bancoddal együtt te sze…-kiabáltam, mikor egy finom női kéz befogta a számat.
-Sss, kicsim, nyugodj meg, itt vagyok melletted. –a nő elém állt egy nagydarab fekete férfivel. -Az édesanyád vagyok. –suttogta kellemes hangon. -Te is Nüx egyik kiválasztottja vagy. Mikor ezt megtudtam, ragaszkodtam hozzá, hogy láthassalak a megjelölésed előtt. Menj a dracville-i Éjszaka Házába, az van a legközelebb. A kocsid itt parkol a kórház előtt, benne a cuccaiddal. Sajnálom drágám, hogy nem lehettem melletted, de nem lehetett. Sajnálom, hogy ilyen életed volt –sírva beszélt.
-De… Én nem értem ezt az egészet. Milyen Nüx és milyen kiválasztott? És, hogy lehetsz életben? –zavartan hadartam a szavakat, mikor a fekete férfi a homlokomhoz érintette az ujjait. Kora reggel tértem magamhoz és az éjszakai emlékeimet próbáltam kigubancolni. Vajon álom volt? –kérdeztem magamtól. A tükörbe néztem és rájöttem, hogy minden megtörtént. Egy zafírkék félholdat pillantottam meg a homlokomon. Írtam egy sms-t a barátnőmnek, összeszedtem a cuccaim és észrevétlenül igyekeztem a kocsimhoz. Találtam benne egy térképet is, Dracville be volt karikázva rajta. Lassan elindultam és reméltem, hogy jobb élményeket szerzek, mint az eddigiek…
Mikor leparkoltam, lassan szálltam ki az autóból. Körülnéztem és éreztem, hogy valami van a lábamnál.
-Szia cicus –mondtam keserű mosollyal, mire a cica nyávogni kezdett. Sokáig. -Mindig szerettem volna egy cicát. -sóhajtottam, mireújra nyávogott és a lábamhoz dörgölőzött. A cuccaimmal elindultam, régi életemet magam mögött hagyva, de a cica követett, és végül kiderült, kiválasztott.

Fél hónap híján egy évet húztam le Dracville-ben. Élveztem, annak ellenére, hogy sok mindenen változtatnék így utólag. Most pedig a cuccaimat pakolom, hogy Ever Rose Hill-be mehessek, mivel ez a suli bezár. Sok emlék köt ide, így sajnálom, de végül is felfoghatjuk egy újra-újrakezdésnek is. Ráadásul még egyedül sem leszek, így nincs értelme búslakodnom.

♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦
Csak annak köszönhetem, hogy jól aludtam, hogy a régi lakásból áthozattam az ágyam ide. Az egy dolog, hogy muszáj aludnom, de legalább fáradt is lennék! Felmentem az "emeletre" és melegítettem egy üveg vért. Folyamatos éhségem néha kikészített, de sokszor képes voltam tudomást sem venni róla, azon emberek szerencséjére, akik épp a közelemben tartózkodtak. Persze-persze, nem szabad, dehát mégis. Hogy harcolhatnék a természetem ellen?
A fürdőbe sétáltam és nagyon habos fürdőt csináltam. Míg a víz ömlött a kádba, tettem be valami zenét, megkerestem a könyvem, majd a habok alatt áztatva magam olvasni kezdtem. Csak másfél óra múlva sikerült kimászni, a bőröm olyan lett a sok víztől, amilyen amúgy soha nem lesz: ráncos, öregnek tűnő. Valamilyen szinten örültem, hogy nem kell majd megereszkedett bőrrel tükörbe néznem, de bármilyen furán is hangzik, kíváncsi lettem volna az öregkoromra. Hogy vajon milyen életem lett volna emberként, hogy miket érek el, hogy végül ki mellett élem le az életem. Hogy lett-e volna gyerekem, unokám. Nemsoká 35 leszek, lassan őszülni kezdenék, szarkalábak jelennének meg az arcomon, most pedig semmi. Majdnem ugyanúgy nézek ki, mint mielőtt átváltoztattak volna.
Hülye gondolataimat az egyik kedvenc számom szakította félbe, amire úgy ahogy voltam, vizes hajjal, törölközőbe csavarva kezdtem mozogni. Hangosan énekelve rontottam be a szobámba, a szekrényem előtt táncikáltam tovább és a temérdek mennyiségű fekete cuccból próbáltam kiválasztani azokat, amiket felveszek. Végül egy zenekaros felső és egy fekete rövidnadrág került rám, és a kedvenc dr. Martensem. Szegényt már teljesen széttapostam és a fényét is elvesztette, de imádtam. Mire vége lett a számnak, már a hajszárító vége is a konnektorban volt, a hajam pedig lassan felvette a szokásos hullámos formáját. Dobtam fel egy kis sminket is, majd az órára nézve rájöttem, hogy még nincs késő társaság után nézni.

♦ ♦ Play by - Julia ♦ ♦