Adrian Northon

♦ Adrian Dean Northon ♦

♦ ♦ 17 ♦ ♦ ♦ 1994, Dracville mellett ♦ ♦ ♦ férfi ♦ ♦ ♦ negyedév ♦ ♦

♦ ♦JELLEM♦ ♦
Vagány, kicsit csipkelődő, laza, spontán él, nem törődik a jövővel, vicces, akit kiszemel, azt általában megszerzi.

♦ ♦KÜLSŐ♦ ♦
Vállig érő sötétbarna haj, férfias testalkat, 185 cm, igéző zöld szemek, általában pici borosta.

♦ ♦VÁLASZTOTT♦ ♦
-

♦ ♦KÉPESSÉG♦ ♦
Gondolatolvasás, ami olyankor a legerősebb és legtisztább, ha a kihallgatott személlyel szoros kapcsolatot táplál.

♦ ♦FÉLELMEK & AMIBEN KIEMELKEDŐ & AMIBEN ROSSZ♦ ♦
Félelmek: Az érzelmek kimutatása, mivel esett már pofára

Amiben kiemelkedő vagyok: néha megérzi ki mit gondol

Amiben nagyon rossz vagyok: tanulás


♦ ♦MÚLT♦ ♦
Gazdag családból származom, de nem vagyok elkényeztetve. Egy húgom van, akit egy évvel előztem csak meg, így szinte teljesen közös a baráti körünk. Egyszer bemutatott egy gyönyörű lánynak, akit aztán meg akartam szerezni. Mikor végre beleegyezett, hogy eljön velem, rögtön egy elegáns bált választottam. Be kell hódolni valahogy…
Tisztán emlékszem arra a szombatra. Sashával sétáltunk az álarcos buliba, melyet Dracville leggazdagabb családja tartott. Sasha nem volt a csajom. Még! Mikor megérkeztünk, a lányt sokan körbe rajongták, mint mindig. Megdicsérték a ruháját, a haját és persze az álarcát. Szépen tűrtem és csak álltam mellette, mint egy testőr, de az én türelmem is véges. Megfogtam törékeny kezét és magammal ragadtam.
-Táncolni jöttünk! – súgtam fülébe, majd a táncterembe húztam. A közepére vezettem a teremnek, majd megállítottam. Letérdeltem elé és eljátszottam az illedelmes szerepemet.
-Hölgyem, megtisztelne egy tánccal? – félénk mosoly ült ki arcára, majd halkan egy beleegyező igent motyogott. Felálltam, átkaroltam derekát és megfogtam pici ujjait. Áttáncoltuk az egész éjszakát és úgy gondoltam, hogy ennél már jobb nem is lehetne, de tévedtem. Egy lassúszám közepénél megcsókolt. S ezzel elkezdődött a kapcsolatunk.
Véget ért a bál, és siettünk haza. Sasha fáradt volt, ezzel szemben én még egy maratont is le tudtam volna futni, annyira boldog voltam. De ekkor megjelent egy férfi. Nem ismertem fel, mert álarc volt rajta. Úgy gondoltam, hogy ő is a partyról megy haza. Elindult felénk és hirtelen megtorpant előttem. Megérintette a homlokomat és innentől nem tudom mi történt. Azt hiszem elájultam, mert egy konténer mellett ébredtem. Klassz! Haza siettem, mert tudni akartam mi történt az este. A ház üres volt, mint mindig. Épp a szobámba tartottam, mikor megpillantottam magam egy tükörben.
- Mi a f@sz? – kérdeztem hangosan a tükörképemtől.
Idegesen vártam a szüleimet, lábammal a padlón doboltam. Anyu mikor meglátott, eldobta a csomagokat és oda rohant hozzám. Leült elém, megérintette a jelem, majd sírva elmesélte, hogy mi is történt és, hogy mit kell tenni. Segített bepakolni, majd beültem a kocsimba és elhajtottam a közeli Éjszaka Házába, ahol harmadévesként kezdek.
Fél évig talán, a suliban lógtam, mivel azt nem mondanám, hogy tanultam… Inkább csak éltem az unalmas kis életemet, ami esetleg akkor lett jobb, mikor megismertem egy gyönyörű lányt. Minden jó volt addig, míg együtt voltunk, aztán pedig minden tönkrement. Emiatt legfőképpen elhagytam a sulit és átjelentkeztem egy másikba, ami jóval messzebb volt Dracvilletől – Rómában „tanultam.” Egy hónapig bírtam, s ez alatt az idő alatt más ember lettem, s úgy éreztem, készen álok visszatérni. Igen ám, csak hogy az iskola megszűnt, ezért Ever Rose Hillbe irányítottak, amiről semmit sem tudtam. Bevágtam magam a kocsiba és elindultam az ismeretlen felé.

♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦
Róma pontosan olyan volt, mint négy évvel ezelőtt, mikor itt jártam. Az éjszaka kellemesen meleg volt, a lányokon alig volt valami, s szemükben még mindig huncut fény villogott. Mosolyogva tértem be az iskolába, amibe jelentkeztem. Éreztem, hogy itt könnyebb lesz a felejtés, bár ezt lehet csak azért gondoltam így, mert előtte betéptem. Nem tudom, nem vagyok benne biztos, mivel a dolog eléggé zavaros.
Amint a Parkba tértem – eddig olyasmi volt az elhelyezés, mint Dracvilleben – megpillantottam egy zöldben utazó társaságot. Levetettem magamat melléjük a fűbe, majd szélesen elvigyorogtam, s elővettem a spanglimat.
- Hali skacok, Ad vagyok, újonc. – rágyújtottam, majd a csillagos égre emeltem a tekintetemet. Békésen szívtam a cigit, nem foglalkozva semmivel. George és Joe kedves és vicces emberek voltak, pár nap alatt már megosztottam velük mindent. Örültem, hogy találtam olyan embereket itt, mint én.

♦ ♦ Play by – Ben Barnes ♦ ♦