Luxus villák

Mikor elkezdett felém lubickolni, felegyenesedtem és kettő lépéssel hátráltam, teret hagyva neki. Mandy, ha itthon van, örülni fog Wrínek, mivel sokat meséltem már Róla és mindig is találkozni akart vele. Csak hát, mikorra leszerveztem, épp elváltak útjaink. Csak a szokásos.
- Kibimbósodtunk, virágszálam? Annak még nincs itt az ideje. - incselkedtem vele egy sort, majd hoztam neki, na meg magamnak is egy törölközőt. Nyilván nem úgy érezzük a hőmérsékletet, mint az emberek, de azért nedvesen az enyhe szellő kellemetlen volt.
Mind a ketten beburkolóztunk és elindultunk a kövekkel kirakott járdán. Emlékszem anyum mennyit vitatkozott ezzel apámmal... Végül anyum győzött, várhatólag.
- Megyek már... - motyogtam és megszaporáztam lépteimet. Amint leléptünk a járdáról, egy nyitott helyiségbe értünk, ahol általában a grill partykat szoktuk tartani.
Körbenézve nem változott semmi, sőt, feltehetőleg most is egy ilyen estére készül Mandy a haverokkal, vagy anya az ismerőseivel. Idővel minden kiderül.
A mini hűtő tele volt pakolva márkás borokkal, pezsgőkkel és sima, illetve ízesített sörökkel. Kivettem belőle egy üveg bort, s a közelben lévő bornyitóval, gyakorlott mozdulatokkal kinyitottam azt.
Átnyújtottam az üveget, hogy Wrí kortyoljon először.
Közben elindultam a bejárati ajtó felé. Épp a kilincsért nyúltam, mikor az ajtó feltárult. Mandy állt ott, meglepettséggel az arcán. Aztán ahogy fokozatosan felismert, úgy tágult ki a szeme és terült hatalmas mosoly az arcára.
- Istenem. - nyögte ki halkan. Magához szorított, lábai a derekam köré fonódtak. A szokásos ölelése,öt éves kora óta. Kicsit megbillentem, nem számítottam rá, hogy most, tizennyolc éves fejjel is megcsinálja ezt. - Jó puhány lettél! Tartsál erősen, ne legyél punci! - szólt rám egyből nevetve.
Halkan felnevettem, majd leraktam a földre és bemutattam neki Wrít.
-Rólad már sokat hallottam. - rákacsintott a lányra, majd gyengéden megszorította és beordított anyunak. - Grill party lesz amúgy, a haverokkal.

Valami grill helyiséghez értünk, ami úgy tűnt, hogy már elő van készítve. Mivel kétlem, hogy ők telepaták volnának és előre számítottak a jövetelünkre sejthető volt, hogy valami készülődik.
Adrian elővett egy üveg rosét és megkínált vele.
-Ugyan villában laksz és ilyen kis stílű vagy? -vigyorogtam és királynői pökhendiséggel leemeltem az egyik pultról egy boros poharat.
-Nem fesztiválon vagyunk. -jegyeztem meg és töltöttem magamnak egy pohárral, majd Ad-nek is, majd inkább gyorsan visszavettem tőle az üveggel együtt mert egy vörös kis buldózer rohanta le, aki vélhetőleg a húga. Az arcából egyelőre még nem láttam sokat, de a beszéde mindent elárult és ezen nagyon jó mosolyogtam.
-Wrí vagyok. -mutatkoztam be és kedvesen rámosolyogtam, de ezeket kettőjüket látva vissza kellett fojtanom a nevetésem. Ezek olyanok mint tojás meg a héja és ugyan az a vérbeli rosszaság süt róluk. Már csak Kristen hiányzik.
-Party? Remek úgy tűnik én már előre beneveztem a vizespóló versenyre. -nevettem bár kicsit kínos is volt. Ilyen helyen mégsem lehetek vizes fehérneműben egy grill party-n.
-Remélem több jót hallottál, mint rosszat. -ismerve a múltunkat..

Szélesen elvigyorogtam és enyhén megráztam a fejem. Annyira hiányzott már, hogy az valami hihetetlen. Miért hagyott itt a nyárra?! Ha a mai napból kiindulunk, s hiába töltöttünk el együtt kevés időt, eddig tök jó. Az egész nyarunk tök fasza lehetett volna... Erre kivel volt?!! Mr Adonisszal...
Vettem egy mély lélegzetet és lehűtöttem magam. Most itt van. Velem. A házunk területén. Sirály.
Néztem, ahogy elvesz kettő darab, kristályból készült borospoharat. Mind a kettőnknek töltött a roséból, majd átnyújtotta az egyiket.
- Kösz. - vigyorogtam rá szélesen. Belekortyoltam az italba, majd mielőtt Mandy letámadhatott volna, Wrí elvette tőlem a poharat. Okos húzás, anyám hálás lenne érte.
Amint elléptünk egymástól és a két lány bemutatkozott, összeborzoltam a húgom vörös haját. Állj, vörös?!
- Te meg mikor lettél vörös? - teljesen elképedve meredtem a kábé két fejjel alacsonyabb húgomra. Most, végignézve rajta, kész nő lett. Mi a fene? Ő az én húgom!
Mint egy végszóra, megjelent egy szőke hajú, vékony fiú, kék szemekkel és átkarolta a húgom derekát. Sosem láttam még a gyereket, de már most tudtam, hogy ki nem állhatom.
- Csá, Kevin vagyok. - mutatkozott be, majd szájon csókolta a húgomat. Tágra nyílt szemekkel meredtem rájuk, szemöldökeim a homlokomban voltak. Tisztában vagyok vele, hogy tizennyolc éves, de akkor is... Na!
Ha Wrí nincs ott, és nem érinti meg a karomat, szerintem bemosok egyet a srácnak.
- Máris itt vannak?! - kérdezte idegesen anyum, enyhén zihálva. Előbb a húgomra nézett, majd a majmára, végül rám, aztán Wríre. S ismét rám. - Addy! - nyögte ki és áttolakodva mindenkin, magához vont, jó erősen. Nagyon apró volt az ölelésembe, szinte elveszett a mellkasomnál. Fölötte Wrí kérdő arcát néztem.
- Anya... - gyengéden eltoltam magamtól és Wrí felé fordítottam - Ő a barátnőm, Wrí. - ó baszki, késő bánat.

Megint az a bosszús pillantás mint az udvaron, de újfent nem volt alkalmam megkérdezni mi a gondja. Néha azt kívánom bár én tudnék az Ő fejében olvasni és nem ő az enyémben...
Látszott, hogy mennyire rajong az ő édes pici húgáért, akiről pár perccel később kiderült, hogy ugye azért már annyira nem is kicsi. Egy szőke fiatalember telepedett az oldalára, aki nekem túl gizda volt és Mandy-t elnézve sokkal dögösebb srác is állhatna ott, de sanszos, hogy azoknak a srácoknak nem lehet olyan dumája mint Kevinnek.
Vicces mert láttam már Adriant irtó féltékenynek, de rám volt féltékeny és az teljesen más volt. A területét védő oroszlán. Most teljesen más, olyan mint egy sárkány aki védené a családját, de mielőtt tüzet kezdett volna okádni megfogtam a karját és a fejemben szinte ordítottam rá, hogy ne rontsa el a húga jó kedvét.
Épp kezdett volna megnyugodni, mire egy másik női nemű egyed viharzott ki, úgy tűnik ez egy Northman szokás és szintén Ad-re vetette magát. A fiú magyarázkodni kezdett, hogy ő az anyukája amire magamtól is rájöttem, engem az lepett meg, hogy Addy-nek hívták. Persze ez volt a legkisebb döbbenetem mert a következő pillanatban majdnem kiköptem a boromat.
BARÁTNŐ??!
Vicces mert nem tudom melyikünket érintett ez váratlanabbul az anyját vagy engem. Valahogy sejtem, hogy Ad egy lányt se mutatott még így be.
-Üdv Mrs. Northman. -köszöntem neki zavartan és mosolyogtam.
Mielőtt bármit is reagálhattunk volna újabb vendégek érkeztek és Mrs. Northman felvette a tökéletesen kialakított háziasszony szerepét és üdvözölte őket.

Megint az a bosszús pillantás mint az udvaron, de újfent nem volt alkalmam megkérdezni mi a gondja. Néha azt kívánom bár én tudnék az Ő fejében olvasni és nem ő az enyémben...
Látszott, hogy mennyire rajong az ő édes pici húgáért, akiről pár perccel később kiderült, hogy ugye azért már annyira nem is kicsi. Egy szőke fiatalember telepedett az oldalára, aki nekem túl gizda volt és Mandy-t elnézve sokkal dögösebb srác is állhatna ott, de sanszos, hogy azoknak a srácoknak nem lehet olyan dumája mint Kevinnek.
Vicces mert láttam már Adriant irtó féltékenynek, de rám volt féltékeny és az teljesen más volt. A területét védő oroszlán. Most teljesen más, olyan mint egy sárkány aki védené a családját, de mielőtt tüzet kezdett volna okádni megfogtam a karját és a fejemben szinte ordítottam rá, hogy ne rontsa el a húga jó kedvét.
Épp kezdett volna megnyugodni, mire egy másik női nemű egyed viharzott ki, úgy tűnik ez egy Northon szokás és szintén Ad-re vetette magát. A fiú magyarázkodni kezdett, hogy ő az anyukája amire magamtól is rájöttem, engem az lepett meg, hogy Addy-nek hívták. Persze ez volt a legkisebb döbbenetem mert a következő pillanatban majdnem kiköptem a boromat.
BARÁTNŐ??!
Vicces mert nem tudom melyikünket érintett ez váratlanabbul az anyját vagy engem. Valahogy sejtem, hogy Ad egy lányt se mutatott még így be.
-Üdv Mrs. Northon. -köszöntem neki zavartan és mosolyogtam.
Mielőtt bármit is reagálhattunk volna újabb vendégek érkeztek és Mrs. Northman felvette a tökéletesen kialakított háziasszony szerepét és üdvözölte őket.

Basszus. Basszus. Basszus. Ez marha kínos. És a röhejes dolog az egész szituációban az az, hogy mind a hármunk arcára döbbenet ült ki. Személy szerint Wrí reakciója volt a legjobb, csoda, hogy nem köpte ki a borát.
Anyának nem igazán mutattam be így lányokat... Mármint persze, sokszor találkozott velük, de Ő is, meg én is tisztában voltunk azzal, hogy Ők csak dugni jönnek fel hozzánk. Egyetlen egyszer kifejezte a rosszallását, de aztán beletörődött a dologba. Így egyszerűbb volt. Igazi, gondoskodó szülőként hozzám vágott egy doboz óvszert és kijelentette, hogy még egy olyan hülye Northont, mint én, Ő nem fog felnevelni. Mondtam, hogy rendben, zsebre vágtam a dobozt és el volt intézve a dolog.
Most meg hazajövök, nem is tudom, hogy mióta és... Bemutatom a barátnőmet. Remélem nem arra a következtetésre jut, hogy Wrí már terhes és azért hoztam el. Amennyire ismerem anyumat, könnyen lehetséges ez a variáció.
- Drágám, szólíts csak Sheilának. - kedvesen Wríre mosolygott és gyengéden megszorította a barátnőm - haha - karját.
Mandy és a majma leültek a hintaágyra és feltűnően elvesztek egymás szájában.
- Amanda, kérlek adj valami ruhát Wrínek, úgysem csinálsz most semmi fontosat. - szóltam rá, s közben látványosan az ajtó felé mutattam. Elhúzta a száját, de azért megtette, amire kértem. - És ha már itt tartunk, vezesd is körbe, én fogadom a vendégeket. - fejeztem be, majd ridegen Kevinre néztem. - Te maradsz.
Felöltöttem magamra egy halvány mosolyt, s mint az várható volt, amint megláttam őket, igazi, őszinte vigyor terült el arcomon, és köszöntöttem a rég látott ismerősöket. Mindenki örült, egy-két ember még a homlokomat is megérintette. Istenem...
Anya közben begyújtotta a tüzet, és szokás szerint összeszedte a cókmókját, Ő ilyenkor mindig elmegy valahova.
-Többször gyere haza, Addy. - kérlelt halkan, majd arcon csókolt és végigsétált az imádott járdáján. A kapu előtt egy taxi várta, valószínűleg ismét welnessezni megy.
Jó tíz perc elteltével előkerült Wrí, a húgom egyik ruhájában, melltartó nélkül. Megnyaltam ajkaimat, átvágtam a sok boldog ember között és megragadtam a derekánál fogva.
- A hálószobámat szeretném én magam megmutatni, már ha benne vagy. - suttogtam nyakába, majd gyengéden megharaptam és megcsókoltam puha bőrét

Mandy kissé nyögve nyelősen, de felkísért és adott rám egy olyan ruhát, amit nyilvánosan valószínűleg sosem vennék fel Ad jelenlétében csak ha kettesben vagyunk, de akkor ugye meg minden. Mármint az egész mellkasom fedetlen és teljesen kirajzolódik a mellem minden domborulata. Könyörögtem, hogy adjon másikat, de ragaszkodott hozzá. A magassarkúját nem kellett rám kényszerítenie, amint megpillantottam szinte kitéptem a kezéből ő meg csak nevetett. Laza kontyba fogtam a hajam, hogy a ruha ne legyen csurom víz.
Körbevezetett a lakásban amit továbbra is tátott szájjal csodáltam, de rájöttem, hogy a kedvenc helyem máris a minibár. Véletlenül sem vagyok alkoholista mi?
-Mandy, ha nem akarod, hogy a bátyád ma péppé verje a pasidat jobb, ha kicsit visszafogjátok magatokat. Ez még új neki. -adtam neki tanácsot miközben töltöttünk magunknak egy kis Sidecart és elindultunk vissza a partyra.
Igazam volt szegény gyerek mellett Adrian úgy vicsorgott mint egy házőrző kutya kevin pedig reszketett mint a nyárfalevél. Lekentem újra Ad homlokát és aki csak a közelébe merészkedett szúrósan néztem rá.
-Szívesen megnézem a hálószobádat később- mosolyogtam rá és gyengéd puszit leheltem az ajkaira -Azt hiszem úgy is van egy kis megbeszélni valónk, barátom.

Sokáig bámultam még a bejárati ajtót, hiába tűnt el Wrí a hatalmas házban.
Jó volt újra itt lenni, az ismerős környezetben, a régi ismerősök közepette. A régi jó barátom, Tom, amint meglátott, szó szerint, nem hazudok, odarohant hozzám és a tenyerembe nyomott két hatalmas rakétát. Szélesen rávigyorogtam, majd a megszokott kézfogásommal üdvözöltem az őrültet.
Kissé kiváltunk a tömegből és átbeszéltük az elmúlt másfél évet. Utáltam magam, hogy ennyire elhanyagoltam, de jó indokom volt rá: a vámpírlét kitanulása. HAHA.
Ami az egészben nagyon furcsa volt, hogy Tom még mindig együtt volt a száz tonnás, dundi leánykával, aki jelenleg neon zöld és citromsárga hajjal bravúrozott. Érdekes, de Tom azt mondta, hogy szereti és irtó jó az ágyban. Hát, én csak bólogattam, a boromba kortyoltam és próbáltam nem kihányni a nyomrom kevéske tartalmát.
Lindsey kedvesen odajött hozzám, üdvözölt, csókot dobott az arcomra, majd kézen ragadta Tomot és elhúzta az egyik árnyékba.
Baszki.
Nevetve és a hányingert leküzdve tértem vissza a többiek közzé.
Wrí még sehol sem volt, amin nem igazán csodálkoztam. Mandy szereti megmutatni a házat, Ő úgymond büszke volt arra, amit a szüleink felépítettek. Én egyszerűen ezt a pompát csak fényűzésnek vettem, így pont leszartam a dolgot.
Már tíz perc telt el, de még mindig nem jelent meg a barátnőm és a húgom. Viszont aki igen... Fú!
Sasha jelent meg a fényáradatban, hosszú haja a seggét verdeste. Leesett állal néztem a lányt. Egyszerűen tökéletesen nézett ki.
Odasétáltam hozzá, finoman átöleltem a derekát, s közben mélyen beszippantottam édeskés illatát. Pont, mint akkor este.
Amint kibontakoztunk egymásból, zavartan a földre bámult, arcát pipacspiros pír lepte el. Bocsánatot kért amiatt, hogy aznap este, mikor megjelöltek, otthagyott a konténerek mellett.
- Megijedtél. - lezserül megvontam vállaimat, majd egy csókot nyomtam a lány arcára. Annyira fantasztikusan nézett ki, főleg úgy, hogy természetesen sminkelte magát.
Kezeim automatikusan lecsúsztak kerek popsijára, ujjaim finoman mini szoknyája alácsúsztak, így már a hamvas, puha popsiját cirógattam.
Kezei a nyakam köré csavarodtak, szája közel járt ajkaimhoz. Halványan összeért a szánk, de ekkor megjelent előttem Wrí arca, s egyből elhúzódtam.
- Ez most nem a mi időnk. - elhúztam a számat, mert tizenhat éves fejjel ez a nő volt a mindenem. Erre most... az agyammal gondolkozom a faszom helyett. Baroooom!
Otthagytam és inkább töltöttem magamnak egy pohár whisky-t. Nem sokan tudják szerencsére, hogy a szekrényben, ami fölött egy kisebb kézmosó van, van egy apró hűtő, amiben az értékes töményeket tároljuk.
Letoltam az aranyló italt, majd tekintetem Wríre siklott.
Nem igazán szokott így öltözködni, de miért nem?! Feszes, kerek mellei csak úgy hívogattak, csalogattak a bimbócskák, kiáltották, hogy csókoljam meg őket. Megyek!!!!
Megcsókoltam lazán, röviden, majd megragadtam törékeny ujjait és bevezettem a lakásba.
Átkeltünk a nappalin és a báron, majd bekanyarodtunk az apró folyosóra, ahol a lépcső bújt meg. Felsétáltunk és elmentünk a balra eső oldalon, a harmadik ajtóig.
A kopott, fekete ajtón még mindig az 'Adrian a bugyidba fog jutni. Vigyázz, belépés csak megfontolt esetben történjen! Mi szóltunk...' felirat díszelgett, ezt még természetesen Tom írta fel rá suhanc korunkban.
- Na igen... - szélesen elvigyorogtam, majd benyitottam a letisztul szobába.
Végül is minden ugyanolyan volt, mint régen, a különbség csak az, hogy nem állt minden polcon vastagon a por. Beléptem a régi életembe, Wrí mögött bezártam az ajtót, majd felkapcsoltam a lámpát - ugyanis az ajtó becsukásával elzártam minden fényforrást a helyiségből.
Első utam a terrárium felé vezetett, ahol Szőrös aludt nyugodtan az egyik dísz faágon. Elmosolyogtam a kígyóm láttán. Nagy volt, és zöld, néhol sárgás csíkokkal. Számomra gyönyörű volt.
Leemeltem a terrárium tetejét, és rápisszegtem a jószágra. Felébredt és mint mindig, megengedte, hogy megsimogassam.
Egy jó két percig vele szórakoztam, majd visszazártam a terráriumot és Wríre pillantottam, aki bőszen nézelődött.
Kibújtam a pólómból, lerúgtam a cipőmet, majd rávetettem magam az ágyamra, széttárt lábakkal.
- Na macika, jössz velem a málnásba szórakozni?

Ez a kégli egyszerűen elképesztő volt! Ha nincs Mandy tuti, hogy eltévedek és Adriant ismerve még az is lehet, hogy valami kéj kamrában kötöttem volna ki. Baromira furán éreztem magam ebben a ruhában és nem azért mert nem szoktam csajosan vagy dögösen felöltözni, de ez a gönc tényleg ultra dögös volt és ilyeneket csakis Krisék tudtak rám rángatni bódult állapotomban. Na jó annak a két nőszemélynek olyan egyedi személyisége van, hogy anélkül is rávettek volna. Még a bugyimba is be tudnák bűvölni magukat pedig én nem vagyok biszex vagy semmi ilyesmi.
Az ott egy Monet?! -szakadtam el hirtelen a gondolataimtól a Sidercaromat szorongatva és megint tátott szájjal meredtem előre. Új szokás úgy tűnik.
-Ugye, ugye megérinthetem? -kérdeztem szinte remegő hanggal, mintha valami fura orgazmus felé közelednék. A lány csak nevetett rajtam.
-Látom osztoztok a bátyám szenvedélyében. -vigyorogta és bólintásával engedélyt adott nekem.
A kép felé siklottam persze, hogy az itókámra vigyáztam és botoran végig húztam az ujjamat egy-egy ecsetvonáson.
Fantasztikus! Itt állok a "pasim" házában és egy Monét fogdosok. Jól le is szúrom majd, hogy ha márt nem ezt megmutathatta volna és még ki tudja vajon milyen műkincsek rejtőzhetnek még itt. Kiérve nem csak ezt vettem észre, hogy Kevin reszket mint a kocsonya, hanem egy nőnemű egyed is, aki már szinte visszataszítóan dögös és az én szerelmem felé rezegteti a mocskos kis műszempilláit. Legszívesebben letéptem volna...a mű hajával egyetemben!
Ad finoman bevezetett és megálltunk egy ajtó előtt, ami eddig nem volt bemutatva. Na igen a kéj barlang. A felirat kétséget sem hagyott! A fiú bezárta mögöttem az ajtót mire én kérdőn vontam fel az egyik szemöldököm, de következő mozdulata illetve mondata mindent elárult a kis sátán terveiről.
-Szórakoznék én odakint is. -jegyeztem meg és kissé bántott a dolog, hogy azonnal le akar teperni. Nem mintha tőle lehetne bármi mást is várni.
-Nem leszek a bú felejtő szexed akármi bajod is van. -jegyeztem meg bosszúsan és inkább az ablak felé álltam inkább a szórakozó kis társaságot figyelve, kortyolgatva az italomból.
-Nem rendezhetsz le mindent így, engem meg főleg nem.
A társaságról a figyelmemet az az undorító izé vonta el, amit ez a dinka házi kedvencként tart, személy szerint én undorodok tőlük. Mármint így, hogy egy üvegfal választ el minket semmi bajom és érdekes sőt lenyűgöző fajnak tartom, csak a bőröm közelébe ne jöjjenek. Ha nekem kéne egy szobában aludnom sík ideg lennék, hogy mikor szabadul ki és kúszik rám. Inkább újra a kintikre tereltem a figyelmem, mert az IZÉ érintésének a gondolatától is borsódzott a hátam és a hideg rázott. Egyszerre...

Ahogy azt gondoltam, Wrí nem volt benne a mókában… így én sem voltam benne. Felháborító, de valahol ez a macska-egér játék, amit már évek óta művelünk, izgató is.
Halkan morogva pördültem az oldalamra, majd leültem az ágyam szélére. A fiókomból elővettem a rég bespájzolt doboz cigarettát és rágyújtottam egy szálra. Hiányzott belőle, valószínűleg Mandy az évek alatt elkobozott belőle pár szálat.
Mindez, a fölösleges dohányzás jelenleg csak azért kellett, hogy eltereljem a gondolataimat Christine-ről. A dühödt Wrí természetesen ismét a fejemhez vágta a dolgot. Jellemző. Tudom, hogy nem szándékosan teszi, mert ha tudna a dologról, nem vágna ilyeneket a fejemhez… De akkor is, a férfi ösztönöm azt diktálta, hogy ordítsak rá, mutassam meg, ki a falkavezér.
- Wrí, jó lenne, ha abba hagynád a rejtett kérdezgetést a bajomról. Ha úgy gondolom, hogy megbízhatok benned, elmondom. – mellé álltam,tekintetemet én is a tömegre vezettem. Sasha tekergődzött az emberek között, gyönyörű arca az ég felé fordult, szemei lehunyva voltak.
Megmozdult bennem valami, férfiasságom mocorogni kezdett. Közel húztam Wrí, jelenlegi testhelyzetünk úgy nézett ki, hogy én álltam mögötte, karjaim átfonták vékony derekát, ujjaimat összefontam a hasa előtt.
Arcom a nyakhajlatában pihent, ajkam a nyakát csókolta.
- Bocsánat a hirtelen rád förmedés miatt. Dolgozom az ügyön. – újabb csókokkal bombáztam, majd ijedten hátraléptem, ugyanis az ablakomnak dobtak egy nagyobb kavicsot. Az ablak ép maradt, viszont a koppanás nagy volt – vámpír hallással egyenesen óriási.
Lentről, a tömegből Tom hangja vált ki:
- Húzd ide a picsádat, Northon! – hangos nevetés követte a kitörést, majd rögtön utána ricsajos kántálás következett: Northon! Northon! Northon!
Vigyorogva elléptem Wrítől, majd a hamutálban hagyott cigiért nyúltam. Szívtam belőle még kettőt, majd eloltottam a csikket.
- Jössz? – kinyújtottam a kezemet, szemeim Wríre mosolyogtak. Büszke voltam arra, hogy itt van velem, ebből látszódott az, hogy tényleg szeretem. Soha nem járt itt úgy lány, mint Ő. – A rajongók várnak minket.

Ajj, a szokásos Adrian Northon féle védekezőmechanizmus! De legalább felfogta, hogy engem így nem fog megkapni. Nem akartam vele veszekedni, de azt se akartam mutatni, hogy nagyon fáj amit mondott vagyis, hogy nem bízik bennem így inkább elfordultam. Mindig bízhatott bennem a bajaival kivéve amikor más lányokat hajtott. Abban még jó, hogy nem asszisztáltam. Egyedül Cass az aki miatt nem haragszom rá erre a két lókötőre képtelen vagyok...
-Ad...-kezdtem volna bele, de rájöttem, hogy igaza van semmi értelme és tényleg valami komoly lehet a baja, ha nem akar róla beszélni.
-Hát legyen. -sóhajtottam és a fejemet a vállának döntve fogadtam a bocsánatkérését és inkább azzal a kellemes bizsergető érzéssel foglalkoztam, amit ennyi idő után újra a karjaiban érezhetek.
Tom kedves régi ismerőse a fiúnak természetesen pont most tudta megszakítani a pillanatot, amire csak a szemeimet forgattam, de így legalább a bódulat hevében nem hozok majd rossz döntéseket. Odalent emberek között én jobban vissza tudom fogni magam ráadásul végre megismerhetem a régi életét és barátait.
-Persze menjünk! -mosolyogtam rá és átkaroltam. Erről a barátnős témáról még nem hiszem, hogy tudtam volna beszélgetni meg aztán kíváncsi vagyok milyen lesz velem társaságban és buliban. Körülbelül akkor voltunk így együtt utoljára amikor összejöttünk anno és hát az az emlék...elég forró.
-A rajongók aha...nehogy azt hidd, hogy nem láttam miként próbál csábítani az a műmaca. -vigyorogtam és elindultam előre. Na jó szinte söpörtem ki a szobából, hogy ne kelljen azzal az izével lennem. Szerintem hetekig arról fogok álmodni, hogy nappalonként elszabadul és rám tekeri magát a kis mocsok. Leérve magamhoz vettem egy italt és hagytam, hogy Adrian-t körbevegyék a "rajongói". Lassan olyan mintha valami híresség kelléke lennék, de hát ugye én nem ilyen típus vagyok ezért bevetettem magam azok közé akik már eleget ittak a partihoz és táncolni kezdtem.

Nem kellett megszólalnia, tudtam, hogy mélyen megbántottam. Ez nem csak a gondolataiban nyilvánult meg, hanem a mozgásában is. Komoran, merev testtel az ablak felé fordult, fejét enyhén a föld felé fordította, tekintetét egyetlen egy pontra irányította - ami lehetett a tömeg az udvaron, az ajtó keret, vagy egyszerűen csak a padló. Az ágyról ezt nehéz volt megállapítani.
Beleszívtam a cigarettába, majd a sötét zöld, teknősbéka alakú hamutartóba helyeztem a füstölgő szálat. Két lépés közt kifújtam az összes füstöt a tüdőmből, majd Wrí mögé kúsztam, olyan lazán, mint ahogy a kígyóm, Szőrös siklik a terráriumban lévő faágakra.
Amint testünk összeért, éreztem, hogy ellazul karjaimban. Apró mosoly kúszott az arcomra, szívem erőteljes vágtatásba kezdett.
Arcomat a hajába fúrtam, szemeimet szorosan lehunytam, illatát mélyen beszippantottam. A megszokott kellemes érzés úgy csapott meg, mint kiszáradt földet a hatalmas esőzés.
- Szeret... - kezdtem volna, mikor felharsant Tom ordítása. Morogtam egy sort, majd vigyorogva elhúzódtam a lánytól.
Wrí átkarolta a derekamat, így karomat a tarkója mögé csúsztattam.
- Kiről beszélsz? - kérdeztem meg értetlenkedve, homlok ráncolva. A lépcső előtt lefékeztem, karomat Wrí lábai alá csúsztattam, felemeltem és szorosan magamhoz öleltem. Így, mint az esküvőkön, vittem le a földszintre.
Mosolyogva állítottam talpra, majd gondolatai közt kutakodva felfedeztem Sashát és engem. Na igen, én is láttam a leányzó szemén, hogy szeretne engem... újra.
- Sasha... - szélesen Wríre vigyorogtam, majd megcsíptem az arcát és biztosítottam afelől, hogy a lány és köztem nem lesz semmi. - Hacsak... - tettem hozzá gyorsan - ... össze nem veszünk az est folyamán. Már attól nedves lett, hogy rám nézett. Éreztem. - Wrí arca láttán hangosan felnevettem, majd kézen fogtam és kivezettem a kertbe.
Magunkhoz vettünk egy-egy italt, az én kezembe whisky-cola került. Nem akartam elengedni, de valahogy megtörtént... Miután bemutattam mindenkinek, egyszerűen csak arra ébredtem, hogy középen vagyok, emberek között, Wrí pedig ott áll és egy kisebb társasággal beszélget... amiben történetesen ott volt Sasha is. Ennek nem lesz jó vége.
Tom állt velem szembe, tekintete követte az enyémet. Idegesen beszívta az ajkát, majd bekapott egy kék pirulát, amivel persze engem is megkínált. Miért ne? Egyszer élünk és elméletileg örökké.
Bevettem a bogyót, majd odasétáltam Wríhez. Átöleltem a derekát és büszkén mosolyogva néztem a további három emberre: Sasha, Daniel és Larry - Ő volt a társaságunkból az egyetlen meleg fiatalember. Haja fekete volt, mint az éjszaka, elől egyetlen egy szőke tincs helyezkedett el. Ruhája flitteres egybe ruha volt, kék színű, a fölső része a köldökéig ki volt vágva. Körmei egyszerű feketék voltak, amik megleptek. Ez nem rá vallott.
- Hogy érzed magad? - kérdeztem meg Wrítől diszkréten, arcom felé fordult, ajkaim a füléhez értek, szavaim suttogva értek el hozzá.

Komolyan gondoltam én ezt? Hogy itt akarok itt kint lenni az udvaron, bulizni és közben ezzel a lotyóval jó pofizni?! Egek nálam valami nagyon elment otthonról csak mert vissza akarom szerezni a szerelmemet... Sasha, már ez a név is elég irritáló bár szerintem valami Lexi vagy ilyesmi jobban illene hozzá, olyan ami kellően k*rvás. Mint Ő.
Miután Ad befejezte a bemutatást és odébb álltam meglepődtem, hogy nem a fiú bűvkörében maradt, hanem rám csapott le. Talán több ész került abba a parányi koponyájába, mint gondoltam és alaposan megvizsgálva tényleg aránytalanul kicsi a feje. A műtétek erre is irányulhattak volna...
-Szóval -kezdte -Komoly a dolog köztetek? - kérdezte cseppet sem ártatlanul és számítóan a pohara pereme mögé bújtatva csábos ajkait és közben még ketten becsatlakoztak hozzánk. A nevükre nem tudtam koncentrálni, de az a csillogó ruha ámultba ejtett. Ha szarka lennék tuti ellopnám, de most komolyabb dolgokra kellett koncentrálnom.
-Mint a halál. -szűrtem a fogaim közt műmosollyal a csaj felé és közben igyekeztem nem hozzátenni, hogy "Szörnyella". Utólag visszagondolva ez a halál dolog elég vicces definíció a mi esetünkben. De Miss Tolakodó nem hagyta abba és tovább kérdezősködött, hogy mióta meg, hogy és a többi én pedig már a fogaimat csikorgattam.
Gondolatban ott tartottam, hogy véletlenül valami szél mentes dolog felkapja és....
Valószínűleg elég hangos gondolatmeneten mehettem keresztül, mert Adrian épp akkor ért oda mielőtt elvesztettem volna az önkontrollom. Nagy szerencse, de ez esetben nem hiszem, hogy bűntudatom lett volna. Megfordultam a karjaiban, hogy szembe kerüljünk egymással és olyan szenvedélyesen csókoltam meg, hogy senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a fiú szíve az enyém. Ha a csók nem is biztosítja a lányokat akkor az a ködös, párás tekintet amivel utána nézett rám csodálkozva az mindent elárult.
-Most már jól azt hiszem. -feleltem és rájöttem, hogy az apró kis jelenetembe én is belebódultam. Kis híján összecsuklott a lábam a karjaiban, de időben észrevette és megtartott, hogy másoknak ne tűnjön fel.
-É-én azt hiszem elmegyek még egy italért mindjárt jövök. - és gyenge léptekkel elindultam a bár felé ahol inkább lehúztam valami ütősebbet majd kicsempésztem egy kis pirulát Tom zsebéből. Imádom a telekinézist! Bekaptam abból is egy szemet és visszamentem a díszpompás társaság felé.
-Imádom a ruhád. -mondtam a fiúnak aki szó szerint volt a társaság dísze!

Wrínek a csitításom úgy kellett, mint fuldoklónak a friss, tiszta levegő.
- Cica... - nyöszörögtem halkan úgy, hogy csak Ő halhassa, szinte az ajkaimat sem mozgattam. Picit ellazult, majd megpördült és forró, heves, hosszú csókkal jutalmazott.
Egy pillanatra átfutott a fejemen, hogy ezt most csak Sasha miatt kapom... de aztán megszűnt minden, az sem tudtam percekig, hogy farkam van-e, vagy sem.
Miután elváltunk egymástól, kezemet a háta mögé csúsztattam, ezzel biztosítva mind a kettőnket, ciki lett volna az eltaknyolás egy csók miatt. Miután úgy éreztem, hogy mind a ketten stabilan állunk, tenyeremet Wrí kerek popsijára csúsztattam, nedves ajkaimat megnyaltam, megőrült vadállatként tekintettem le az olasz leányra, aki az enyém volt. Csakis az enyém. Akartam. Sokkal többet akartam egy csóknál, akár itt, mindenki előtt. Nem érdekelt, csak legyen az enyém, teljes egészében.
Wrí elszaladt egy italért, addig én ott maradtam a három régi ismerőssel.
Általános dolgokról beszélgettünk, de személy szerint én csak félig voltam velük, a másik felem Wrín függött.
Végig 'néztem', ahogyan iszik, majd eltulajdonít egy pirulát a bódult Tomtól.
A beszélgetés épp a ruhákra terelődött. Elégedetten néztem végig Sashán, ugyanis Larry éppen róla és a rajta lévő göncről csacsogott.
- Igen. - helyeseltem én is. - Szerintem is dögös lábaid vannak ebben a szoknyában. - elismerően füttyentettem egyet, majd megvakartam a tarkómat és közben szélesen mosolyogtam. Láttam Sashán, hogy simán benne lenne egy gyors menetben, s bevallom, csábított is a dolog... Azok a nagy barna szemek, hosszú, természetes szempillák...
De aztán mint hatalmas hideg zuhany, megérkezett Wrí.
Megköszörültem a torkomat és én is Larry ruhájára pillantottam.
- Köszönöm. - mosolygott vissza a barátnőmre, majd izgatottan felcsillant a szeme és halkan, nőiesen felnevetett. - Elárulok valamit a lovagodról. - sokat sejtetően előre hajolt, feje bizalmasan hajolt Wrí felé. Nagyra nyitotta zöld szemeit és mesélni kezdett: - Van egy ehhez hasonló ruhám, csak annyi a különbség, hogy az halvány zöld és válltömése van. Na, mikor az viseltem, vagy két évvel ezelőtt, befűztem a barátod fejét. Ha nem is hasonlóan tüzes, de azért mi is hosszan csókolóztunk. - hangosan kuncogott egy sort, mire zavartan fészkelődni kezdtem.
- Tegyük hozzá, - mentettem gyorsan magam az igazsággal - hogy akkor hosszú hajad volt, erősen sminkelted magad és ha ez még nem lenne elég, részeg voltam és lánynak hittelek. - bólintottam, ezzel is igazolva a mondandómat.
Sasha nevetve közelebb húzódott, fogaival a pohár peremén játszott. Ma a lányok között bomba fog robbanni. Érzem a levegőben a csata szagát.

Visszatérve láttam, hogy Sasha próbálkozik továbbra is, de nem verhettem ki a balhét. Egy mert esélye sincs ellenem, kettő mert így ugyan ott kötünk ki Adriannal, mint egy éve és én nem ezt akarom. Bíznia kell bennem? Hát...igyekszem megadni, de sajnos kettőn áll a vásár.
Gondolataimat elterelve, mint kiderült Larry-nek nevezett egyén olyan sztorit mesélt, hogy kis híján félrenyeltem az italt a nevetéstől.
-Hogy ti ketten? -kacagtam teljes erőmből, majd kétrét görnyedtem és Ad válasza csak nehezített a dolgon.
-Bocsi szivi, de ebből már nem jössz ki jól. -nevettem és elmeséltem, hogy egy régi ember barátomnak is volt egy ilyen esete, amikor olyan részeg volt, hogy nem ismert fel egy transzvesztitát a haverjai meg nem szóltak neki. Végül nem derült ki, hogy pontosan hogyan jött rá a fiatalember csak azt, hogy sms-ben kérdezte meg a barátait az asztal túlfeléről, hogy ők ezt ugyan észre vették-e.
-Szóval mostantól a fiúkat is számításba kell vennem? -kacérkodtam és kezdtem érezni a pirula hatását, majd újabb igazán nedves csókot adtam neki.
-Biztos nem lehetett olyan szexi, mint én Krissel és Cassie-vel. -kuncogtam és észre sem vettem, hogy hangosan is kimondtam a gondolataimat, miközben a karom Ad derekán időzött és simogatni kezdtem az oldalát. Nüx, ez az anyag olyan puha...és selymes..és izgató. Micsoda tapintása van!
Na jó most már tutira beálltam, ha így rágerjedtem egy pólóra. Vagy az alatta rejtőző izomkötegekre? Adrian furcsa pillantást lövellt felém, ám van egy olyan érzésem, ha más nem a gondolataimból mindent tud, amibe kicsit belepirultam, mert az izmok gondolatától elég pajzán fantáziáim keletkeztek. Visszafordítottam a tekintetem a többiek felé és próbáltam egy picit, de csak egy picit visszatérni a valóságba. Sasha nem túl nagy örömére a mellettem álló fúval.

Szemeimet összehúztam, s közben magamban füstölögtem. Tudtam, hogy elfogja mesélni, előttem nem igazán voltak titkai szegény srácnak... És igazából nem azzal volt problémám, hogy ezt a történetet megosztotta Wrível, mert na, előtte nem igazán vannak titkaim...
A probléma az volt, hogy Larry józan volt akkor, mint most megtudtam a fejéből, és ami a legdurvább számomra, hogy Ő ezt az emléket még a mai napig használja, nos... önkielégítésre. Nincs ezen mit szépíteni. Jó, persze, elhiszem, hogy neki ez egy kellemes emlék és jó erre... mókázni, de basszus, TARTSD MEG EZT MAGADNAK! Tudom, tudom, én bajom, minek leskelődöm, de olyan élénk, erős a fantáziája! Wááá, meghalok.
Most belegondolva, hogy Ő simogatott és puszilgatott... Fúj!
Igyekeztem visszatartani Pocakot, már a torkomban éreztem, hogy szeretne kiköszönni. Szorosan lehunytam szemeimet és közben erősen koncentráltam. Nyeltem egy hatalmasat és a gyomrom tartalma ott maradt, ahol annak lennie kell.
Nem is igazán tudtam felfogni Wrí szövegelését, csak a kérdő hangsúly maradt meg, illetve a szenvedélyes csókcsata.
Wrí Cassieről és Kristenről csacsogott, s közben a derekamon csüngött.
- Mi van? - kérdeztem meg vigyorogva, mert tetszett nekem ez a gondolatmenet. Bevallom, ezen a négyesen én is sokat gondolkoztam, sőt! A zuhany alatti matyizások közben, mikor nem csak Wrí volt a szemeim előtt, gyakran megjelent az én egyetlen Cassandrám is. Kristen csak egyszer szerepelt az önkielégítési képzelgések lányai között, de az... Mennyei volt. Finom, porhanyós, zsenge édes-négyes.
Wrí teljesen felizgatta a pólómat. Halkan felnevettem, magam elé húztam, majd tenyereimet a popsija alá csúsztattam és felemeltem a földről, így lábai a derekam köré csavarodtak.
- Elnézést, ha megbocsájtotok... - motyogtam, majd elindultam a ház mögé, oda, ahol a dugófészerem lapult. Oda ritkán vittem lányokat, mivel azt csak azok érdemelték ki, akik mély benyomást tettek rám. Nem volt semmi extra, ott kapott helyett a dobfelszerelésem, egy hatalmas plazma TV, illetve egy kinyitható kanapé, na meg az elengedhetetlen mini hűtő, tele itallal.
Kinyitottam a fészer ajtaját, becsaptam mögöttem azt, majd élettel telien, tele szeretettel megcsókoltam Wrít. Hosszú, bizsergető, igazi lécállító csók volt ez.
Leraktam Wrít a kinyitott kanapéra, bezártam mögöttünk a fészer ajtaját, majd ledőltem mellé.
Wrí szétterülve feküdt a kanapén, egyik karja a feje fölött helyezkedett el. Végigsimítottam ezen a karján, érintésem helyén libabőrös lett puha bőre. Lehunyt szemhéjaira csókokat leheltem.
- Szeretlek. - suttogtam mellkasába, tenyerem gyengéden jobb melle köré zárult. Nem szerettem volna gyorsan meghágni... Most szépen lassan akartam haladni, hogy tudja, én olyanra is képes vagyok.
Kissé oldalra kellett dőlnöm, mert férfiasságom buzgón növekedett, a hason fekvés kényelmetlen pózzá alakult.
Ajkaim fel, s alá jártak Wrí testén, cipőbe bújtatott lábfejéről a magassarkú a fészer sarkába került. Végigcsókoltam a lábujjait, majd felkúsztam hozzá és édes csókkal jutalmaztam megduzzadt ajkait.
Lefejtettem róla a ruhát, ujjaimmal végigsimítottam meztelen testét.

Mindenki előtt felkapott és látványosan hátracipelt egy újabb szerelmi fészekbe, ámbár itt a zeneszerelme is helyet kapott. Megkérdeztem volna hány ilyen helye van még itthon, de képtelen voltam beszélni, még gondolkozni is csak nehezen.
Csókjai közben csakis arra tudtam gondolni, hogy Ő és Én meztelenül, de gyorsan. Lefektetett a kinyitható kanapéra és amíg bezárta az ajtót a szobában nézelődtem. Valahol a szívem mélyén örültem, hogy nem a szobájába vitt mert azt a csúszó-mászó kis szörnyeteget még nem szoktam meg. Ahol csak megérintett kirázott a hideg, de amolyan baromira izgató jóleső értelemben, amikor minden egyegy ideg egy pontba fut és mire leér olyan intenzív lesz...
Szeretlek.
Micsoda? Egy pillanatra kikerültem a bódulatból és az őrjítő vágy mellett az én szerelmem is a tudatomba kúszott. Tudtam, hogy így érez, de nem hittem, hogy ilyen hamar visszakapom így. Amíg a szót ízlelgettem a számban, ő a mellbimbómat izgatta, nyalogatta, gyengéden fújogatta, majd beleőröltem és inkább felhúztam magamhoz egy kéjes sóhaj kíséretében és megcsókoltam.
-Ti amo. -suttogtam ajkaiba az anyanyelvemen, mire ő elkezdett megszabadítani a teljes ruházatomtól, amit most kivételesen cseppet sem bántam.
A melleim már nem csak a vágytól feszültek meg, hanem még mindig érzem rajta Adrian mámorító csókjait.
Elkezdtem lefejteni róla a ruhát, ami akármennyire is gerjesztett, meztelen test még jobban beindított és eljött a kedvenc jelenetem. Elkezdtem kicsatolni a nadrágja övét és pajkosan, elég sokat sejtetően rávigyorogtam. Felült és láttam, hogy alig vesz levegőt.
-Értem én szívem, hogy mit akarsz, de a lassúságnak nem most van itt az ideje. -néztem a szemébe miközben kiszabadítottam régi kedvenc barátomat és szenvedélyesen kényeztetni kezdtem. Gyengén indítottam aztán elkapott a hév és egyre erőteljesebb ritmikusabb mozdulatokba mentem át, végül a a kezemet is igénybe véve. Hol megfeszítettem, hol elernyesztettem és így tovább...hmm de rég játszottam már így.

Ajkaim, fogaim mellbimbóján jártak, érdes nyelvemmel finoman simítottam végig az érzékeny bőrt. Halk, édes sóhajai mennyei zene volt füleimnek. Óvatosan, gyengéden elmosolyogtam, bensőmben melegség áradt szét. Olyan rég voltunk együtt... így.
Wrí erőteljesen belemarkolt a hajamba és magához húzott. Alig hallhatóan felszisszentem, a fájdalom valahol... Erővel, vágyal töltött el.
Ajkaira hajoltam és hosszan viszonoztam a mámorító csókot. Közben kezeimmel sem álltam le, ujjaim szeméremdobján csatangoltak, úgy izgattam a lányt, ahogyan azt mindig is szerette.
Miután elhúzódtam tőle, halványan, majd egyre erősebben a fejemben lebegett az elsuttogott szó: Ti amo. Ti amo. Ti amo.
Elhúzódtam tőle, ujjaim is eljöttek suttogószeméről. Egyetlenegy, őrjítően hosszú pillanatra megálltam és arcát tanyulmányoztam. Annyira szép volt alattam, vágytól megfeszülő és elernyedő, feszes teste, hosszú, csillogó, illatos haja... Maga volt a tökéletesség. Tudtam, hogy ez hiányzott mindig, s még ha mellettem is lesz, valahol mindig hiányozni fog, mivel tudom, milyen nélküle, megbántottam... Na igen, a sebzett szív, ami sosem fog begyógyulni teljesen.
Újabb csókokkal jutalmoztam, majd hagytam, hogy 'letépje' rólam a fölösleges ruhákat.
Wrí beszívta megduzzadt ajkait és úgy övelte ki a nadrágomat. Tekintete olyan volt, mint egy bolond, tán még meg is veszett emberé.
Testhelyzetet váltottam - eddig kiegyenesedve térdeltem - és leültem a seggemre. Kérdő tekintettel merettem Wríre és vártam, hogy megszólaljon.
Szándékosan nem kutakodtam a fejében - bár igen nehéz volt kizárni Őt, főleg most, hogy ilyen élénken ragyogott elméje -, szerettem volna mindent meglepetésként érzékelni.
- J.. Jó. - nyögtem ki, miután lefejtette rólam a tőle kapott bokszert - micsoda véletlen, hogy ezen a balszerecsés napon pont ezt választottam - és rámarkolt a 'kézifékre', ami, természetesen, nem állított meg semmit.
Először finoman játszadozott, de pár perccel később már mohón nyalogatta teljesen merev szerszámomat. Lehunyt szemekkel élveztem, tudatomba bekúszott a bogyó hatása, ami teljesen ellazított, nem tudtam másra koncentrálni, csak arra, amit csinál.
Már majdnem eldurrantam, mikor beszállt apró ujjaival a játszmába. Mély levegőt véve próbáltam lassítani az élvezeteket, ugyanis ez a pillanat, ez az érzés annyira jó volt, hogy nem szerettem volna, hogy abba maradjon.
Hiába a sok igyekezet... kis barátocskám nem gondolkozott velem együtt. Hatalmas, kéjes kiáltás közepette kilöveltem 'gyerekeimet'.
- Baszki. - nyögtem ki elhaltan, két kezemmel megtámaszkodtam a hátam mögött, fejemet hátrafeszítettem és lehunyt szemekkel próbáltam a szívemet lelassítani. Nem volt könnyű. - Wrí... - hörögtem vigyorogva - Hiányoztál. - fejeztem be a gondolatmentet lihegve. Odakúsztam hozzá és egy finom puszival jutalmaztam.
Gyengéden hátradöntöttem, majd nem olyan finoman elkezdtem ujjazni és nyelvemmel izgatni. Mindent úgy csináltam, ahogy azt a fejében láttam, hogy szeretné, így csalódni nem fog, az egyszer már biztos...

Hihetetlen, hogy Adriant ilyen gyorsan ki tudtam elégíteni csöppet meg is lepett hiszen a fiú úgymond igencsak "harcedzett" a műfajban. Egy másodpercig sem fordul meg a fejemben, hogy ne lett volna testi kapcsolata senkivel, és most már mint kiderült a fiúkat is számításba kell vennem. Ez apró gonosz vigyort csalt az arcomra, de jelen helyzetben azt kell mondjam, hogy tényleg hiányozhattam neki. Mármint van a csodás szex és van a szeretkezés ám a szeretkezésnek is megvannak a maga fokozatai. Tekintetét látva pedig senkit nem szeretett meg még annyira mint engem.
Nem tudom mi ez a brutális kötődés egymáshoz, de szinte már fizikai fájdalmat okoz. A legszörnyűbb, hogy el tudok képzelni férfikat az életemben, de senkit, SENKIT nem tudnék így szeretni.
-Te még most is hiányzol. -pajkoskodtam és célozva megérintettem a szerszámát, hogy tudja én még nem kaptam meg azt ami jár.
Azon kaptam magam, hogy már hanyatt fekve kapom amit kértem és újra kéjes lángok mardosták a testemet. Ki se kellett mondanom, hogy mit akarok, látta a fejemben és most először hálát adok annak az idióta képességének. Ez maga volt a csoda, ezzel a módszerrel még sosem éreztem ekkora gyönyöröket. a huzatot markolászva nyögdécseltem, hátam ívbe rándult mintha valami démon akarna megszállni, de a démon Ad és már rég megszállt engem.
Észre sem vettem, hogy felsikoltok miközben egekbe repített a gyönyör. Apró fehér foltok kezdtek el cikázni előttem és a sikolyt is csak azért feltételezem, mert a szerelmem kacagva mutató ujját az ajkaimra helyezi.
Ha ez ilyen erővel hatott rám akkor milyen lehet...?
Tüzes tekintete azonnal elárulta, hogy újra megkívánt nem kellett több bizonyítékért lejjebb tekintenem. Amint összeszedtem magam fölé kerekedtem, szenvedélyesen megcsókoltam és magamba fogadtam. Lassan mozogni kezdtem behunytam a szememet és fejemet hátravetve átadtam magamat az érzésnek ahogy a vágy már immáron fogalmam sincs hanyadszor szít bennem és mielőtt teljesen átadtam volna magam ennek átvette az irányítást.
Ennek a játéknak itt még korántsem jött el a vége.
Imádtam ahogy hatalmas izmos teste beborít és a karjain meg a vállain kirajzolódnak az izmok mozgás közben. Gyengéden megcsókoltam a kulcscsontját és átadtam neki a testem, lelkem...mindenem.

Hiába, ez a lány már nem fog megváltozni. A genyóság a vérében van. Még hogy a fiúkat...
Rosszallóan összehúztam a szemöldökeimet és egy másodpercig így meredtem rá. Sérti a férfiasságomat az ilyen ronda gondolatai. Oké, mi a francért vagyok a fejében, én vagyok a galád ember, na meg a mocsok... De ha egyszerűen vonz, úgy húz magához, mint kutatókat egy ritka baktérium megfejtése, vagy mint szomjas embert egy pohár színtiszta víz. A gondolatai gyakorlatilag megtöltik az egész kis házat, betömnek minden apró zugot... s ez a leírhatatlan, megfoghatatlan dolog engem szorít, megmarkol és nem enged. Olvasnom kell, szükségem van a gondolataira, ezek töltenek fel energiával.
Gyengéden megcsókoltam, magamba szívtam hajának illatát, majd hátradöntöttem és belekezdtem a kedvenc sportomba.
Wrí nyöszörgött munkálkodásom alatt, aztán erőteljesebb hanghatásokba kezdett. Nem hagytam abba egy percig sem, látni, sőt, tovább megyek, érezni azt, amit nyújtok neki... Ismét játékba hozta joystickomat. Finoman lihegve jeleztem éhségemet, szemeimet lehunytam és teljesen rákapcsolódtam  a lányra, aki már lassan a gyönyör hullámvasút végénél járt.
Szabad kezem a combja alól a melle felé siklott, mutató- és hüvelykujjam közé szorítottam a már amúgy is kemény mellbimbóját és erotikusan tekergetni kezdtem, erre-arra.
Talán ez volt az a pont, ami a végletekbe kergette, Wrí egy hatalmas, kéjes sikítás kíséretében elélvezett. Hiába ment el, még egy ideig folytattam a játékot a nyelvemmel. Három ujjamat kihúztam belőle és elkezdtem lassan, gyengéden verni a botomat. Nem bírtam ki, hogy ne nyúljak magamhoz... Valahogy a gondolat, hogy ezek az ujjak benne voltak, még jobban beindítottak. Szaggatottan sóhajtottam, próbáltam Wríre irányítani a figyelmemet, de nem ment. Így nagy nehezen, de abbahagytam mindent és enyhén felegyenesedtem.
Wrí pihegve pillantott rám, valószínűleg meglátta szemeimbe a vadító, kiéhezett tüzet, ugyanis hevesen, szerelmesen megcsókolt, úgy igazított, hogy fölöttem legyen, majd egy nagy levegővétel után, rám ült.
Azaz érzés, mikor belekerültem... leírhatatlan. Szemeim megrebegtek, a farkam enyhén megremegett, az izmaim összehúzódtak, istenre esküszöm, egy pillanatra a lélegzetemet is visszafojtottam.  
Először lassan, ritmusosan mozgott rajtam, fejét hátrafeszítve élvezett engem. Kezeim a derekára csúsztak, ajkaim mellein pihentek, konkrétabban a mellbimbóijain. Halkan nyögve nyaldostam a mellét, csókolgattam a nyakát, majd váltottam, dominanciai szerepre vágytam, erőteljesebb, komolyabb behatolásra. Megragadtam finoman, mégis valahogy erőteljesen a popsija alatt, eldöntöttem az ágyon, lábait szétnyitottam és így, hogy fölülre kerültem kezdtem el erőteljesen kefélni.
Összeakadt a pillantásunk, egészen addig, míg élvezkedve le nem hunyta szürkés szemeit.  Én is így tettem, fejemet hátrafeszítettem, alsó ajkamat egy másodpercre beharaptam, majd ajkaim 'O' alakot öltve, hangosan nyögtem.
Wrí kezei a hátamra siklottak, körmei mélyen a bőrömbe vájtak.

A pillanat amikor vágyunk beteljesedett egyszerre ért minket utol a szenvedély hullámain. Az idő mintha kitágult volna és képtelen voltam érzékelni, olyan volt mintha túl rövid ideig tartott volna mégis mintha már órák óta itt lennénk, szinte megmagyarázhatatlan. Testünk teljesen egybeolvadt és ahogy a kimerült férfi test rám nehezedett olyan földöntúli boldogság szállt meg ami csakis az Ő karjaiban történhet meg velem.
Oly módon hiányzott, hogy könnyek szöktek a szemembe és magamhoz öleltem széles vállait félve, hogy hamarosan el kell engednem. Selymes hajába túrtam és az ujjaim köré tekerve apró tincseit csavargattam, játszadoztam velük. Pisze orromat a nyakához nyomtam így apró lágy csókokat lehelve vállának gödrébe. Mosoly bujkált ajkaimon miközben le akart gördülni rólam, de ezt megakadályozva hosszú lábaimat a dereka köré csavarva visszahúztam szeretkezéstől felhevült testünkre és a fülébe suttogtam.
-Ha már egyszer sikerült ennyi idő után újra belém jutni azt hiszed csak úgy elengedlek? - mondtam érzékien mire ő csak nevetni tudott. Nem akartam azonnal újra nekiesni csak imádtam az ilyen mértékű közelségét. Ki tudja talán bárkiét imádtam volna de a magányos nő ne válogasson igaz? Mintha képes lennék bárki után így sóvárogni, mint Ad. Nem tudom mi van benne, de a sok veszekedés és hűtlensége ellenére is mindig a csapdájába esek. Szeretem és ez ellen nem tudok mit tenni.
Áhh, miket beszélek? Egy jó menet és teljesen elborul az agyam?! Érzelgős romantikus liba leszek akit folyton átvernek és megaláznak...remek. Hagytam, hogy végül lekászálódjon rólam, de ahelyett, hogy a meghitt helyzetből adódóan hozzá bújtam volna, felültem és öltözni kezdtem.
-Nem tudom te, hogy vagy vele de én még buliznék. -kacsintottam, hogy elvegyem az élét tettemnek és a csípőmet lágyan ringatva az ajtó felé sétáltam.
-Mi lesz Casanova jössz? -néztem rá, egyben kérlelve másrészt időt kérve. Még én magam sem döntöttem el mit akarok és ez még egy nagyon hosszú beszélgetést igényel.
Még egyszerűen nem állok rá készen.

A folyamatos döfködés és élvezetek mellett, nem felejtettem el magamba rögzíteni alakjának minden egyes négyzetcentiméterét. Ismerve Wrít, lehet, hogy ez egy túlfűtött izgalom és elhamarkodottság volt a részéről... Ki tudja, mit fog hozni a következő óra, így nem csak szemeimmel, hanem kezeimmel is feltérképeztem újra az ismert, mégis ismeretlen, gyönyörű, puha bőrű, meleg testet.
Tenyerem újra rázárult kebleire - vicces, mégis nagyon szeretni való, hogy az egyik keble, történetesen a jobb, kisebb, mint a bal. Persze ez a nők xy százalékánál szintén így van, de nála, Wrínél nem szembetűnő, pedig... halmokkal rendelkezik bőven.
Ujjaim rátaláltak ajkára, arcára, selymes tapintású vállaira, szaporán fel-le mozgó hasára.
Pillanatnyi mosoly kúszott arcomra, mikor együtt értünk fel a csúcsra. Nem tudom, hogyan voltunk beprogramozva, de nekünk többnyire ez mindig összejött.
Ernyedtem dőltem Wríre, ajkára finom puszit nyomtam, majd csak lihegtem a nyakába, izzadságtól nedves félhosszú hajam a szemembe lógott.
Már épp fordultam volna le róla, mikor lábaival magához láncolt és nem eresztett. Halkan, rövid ideig elnevettem magam. Testemet-lelkemet boldogság töltötte meg. Wrí még mindig megtud lepni. Hihetetlen.
- Úgy lesz minden, ahogy te szeretnéd, édes. - motyogtam ajkaiba, és szelíden megcsókoltam a mosolygó lányt. Az érzelgős csók hirtelen elhatalmasodott rajtunk és heves csókcsatába torkollott.
Lihegve rebegtünk szét, én kerültem a kanapé egyik oldalára, Ő pedig a másik térfélre.
Nem szégyenlősködtem, elterültem, mint a befőtt. A fejemet a párnába vetettem, egyik tenyeremet a hasamra fektettem, szabad ujjaimmal pedig megvakartam a tökeimet.
Érdeklődve és kissé megszeppenve meredtem Wríre, aki már fel is öltözött. A petyhüdt farkammal a kezemben szinte azt sem tudtam, fiú vagyok-e, avagy lány. Pedig a válasz egyértelmű volt.
- Mi a fasz? - kérdeztem meg vigyorogva és ülőhelyzetbe vágtam testemet. - Nekem kellene egy kis idő, ha nem gond, de te csak menj előre. A húgom elirányít téged, hidd el. - magamra kaptam az alsómat, átvágtam a kis helyiségen és megcsókoltam a lányt. Kinyitottam a reteszt, kitártam az ajtót és kieresztettem a szexszagot.
Láttam, hogy kicsit megsértődött, de azért nem ellenkezett, arcára kiült a szokásos kedves, odaadó, csábító mosoly. Nem tudom, hogyan csinálja, de ezek az érzelmek, ha jó a kapcsolatunk, mindig magára tudja varázsolni.
Visszazártam az ajtót és magamra öltöttem a ruháim. Azért küldtem el, mert szívni támadt kedvem, és Ő... nem igazán tolerálja ezt.
Gyors, gyakorlott mozdulatokkal tekertem egy füves cigit. Black ízesített dohányt kevertem egy kevéske fűvel. Rágyújtottam és pillanatok alatt elszívtam az alig négy centi hosszúságú cigarettát.
Megráztam a fejem, majd kitártam az ajtót és elindultam oda, ahol a buli volt.
A levegőben sült hús, és sült virsli illata szállt, az egész sütögetést természetesen Tom vezényelte. Nyúzottnak, izzadnak és rendetlennek tűnt - mármint a szokásoshoz képest... Biztos Ő is megtöcskölte Lindsyt. Elvigyorogtam, hátba veregettem és kivettem a hűtőből egy üveg sört.
Kibontottam, jó nagyot kortyoltam belőle, tekintetemmel Wrít kerestem - nem találtam, ellenben Mandyt és Kevint nagyon is jól láttam. Épp egymás szájába kutakodtak...
Megráztam a fejem és a srácra összpontosítottam. Ha nem érez valamit a húgom iránt, és csak dugni akar, megütöm... ha van némi érzelem, egyenlőre békén hagyom.
Hát, nem erre számítottam, mivel szívesen megvertem volna... de hát a rózsaszínköd eléggé megvédi Őt. Élesen kifújtam a levegőt és ismét a üveg szájára buktam. Már a fele hiányzott az aranyló, habzó italnak.
- Adrian... - lehelte egy összetéveszthetetlen hang. Sasha. Mögöttem állt, tenyere a karomra siklott, gyengéden, mégis erősen megszorította a vállamat. Testével a hátamhoz simult, édeskés illata 'megfertőzte' a levegőt. Lehunytam szemeimet és erősen koncentráltam, hogy ne forduljak meg; csókoljam meg; és teperjem le a földre, aztán hágjam meg úgy, mint a lovat...
A megmentőm, szárnysegédem és legjobb barátom húzott ki a csávából. Kirántott Sasha gyengéd kezei közül és finoman arrébb lökdöste, mondván, hogy van miről beszélnünk, Ő a listán csak a második... avagy a századik. Neki nyolc.
- Kösz. - fújtam ki a levegőt, amit isten tudja mióta tartottam magamba. Egy vállrándítással elintézte, majd közölte, hogy úgy látta, mintha Wrí a házba ment volna.
Felsiettem a lépcsőn és besiettem a lakásba. A látásom kissé homályos volt, hangom mélyebben, zordabban csengett miközben a nevét kiáltottam. Fordultam kettőt és a konyhában találtam magam. Felvettem a pultról egy piros almát, beleharaptam, majd leöblítettem a sörrel.
Nem volt a legjobb kombó, így a nappaliban a kandallópárkányra leraktam az almát.
Wrí a 'könyvtárban' állt, és a polcon lévő családi képeket nézte, feje elgondolkodóan hajlott oldalra.
- Bú. - ijesztettem meg, miközben átkaroltam, tenyereim a hasán nyugodtak. - Azt mondtad, bulizni szeretnél... Kint az udvaron szól Justin Bieber, nem idebent. - nevettem a fülébe, majd megcsókoltam a nyakát, állammal a vállán nyugodtam, szemeimet lehunyva élveztem közelségét.

Kilépve az ajtón, frissítő hűs szél cirógatta a nyakamat, amire makacsul odatapadtak a hajszálaim a tarkómról a forró szeretkezésünknek köszönhetően a nyirkos bőrre. Behunytam a szememet, mélyet lélegeztem majd elindultam a bulizók közé. Furcsa volt, hogy Ad nem tart velem, de vagy megsértettem vagy valami rosszban sántikál és őt ismerve az utóbbiról lehet szó, mert az tuti biztos, hogy nem rendet rakni maradt még odabent...
Odamentem a kedves meleg sráchoz meg Mandyékhez, de a kisasszony túl sokat sejtetően vigyorgott. Megigazítottam a hajamat újra és az ujjaimmal átfésültem akárhogy próbálkoztam ő akkor is tudta mi történt. Valószínűleg mindenki, de hát könyörgöm talán én vagyok az első lány akit Ad meghúzott?! NEM! Akkor meg mi ez? Megmondom én mi ez újabb strigulának látnak az Adrian Northon féle listán, pedig senki sem tudja, hogy ez ennél jóval, de jóval többről szól. Mandy talán tudja ezért kedvesen visszamosolyogtam rá, de ő addigra belefeledkezett saját kedvesébe.
Próbáltam táncolni és jól érezni magam, de a fiú nélkül nem volt az igazi így gondoltam megvárom és elkortyolgatok egy kis martinit. A poharam pereme fölül lestem az összegyűlteket így tűnt fel, hogy az a kis műribi nem a bulival volt elfoglalva hanem arra felé kacsingat ahol nemrégiben izzadságban hemperegtünk Ad-el. Összeráncoltam gyanakvóan a szemöldököm és nem vettem le róla a szememet. Amikor Adrian is csatlakozott a vendégekhez a csaj, mint kolibri a virágra olyan gyors szárnycsapásokkal lecsapott. Legszívesebben belefojtottam volna a medencébe, de jobbnak láttam, ha kivételesen visszafogom magam. Nem akartam balhézni meg féltékenységi jelenetet rendezni mégha azok után ami pár perce történt valamilyen alapom lenne is rá. Inkább bevonultam újra a Northon rezidenciába és kerestem egy eldugott helyet ahol lecsillapodhatok egy kicsit. Végül benyitottam a könyvtárba és észrevettem egy családi képet.
Még azelőtt készülhetett mielőtt Ad jelölt lett. Tűnődve figyeltem a képet és az arcokat. Vajon mindig ilyen bizalmatlan volt a srác? Mármint tudom, hogy szeret...ebben biztos vagyok és abban is, hogy nem azért nem hűséges mert nem elégítem ki. Meg a drogok meg az önpusztítás...ez a gazdag kölykök szindrómája tudom, de hát a családja utána költözött szóval ők biztosan szeretik.
Vajon mi lehet az oka...
Tűnődésemet éppen tárgya szakította félbe és az ijesztése célba is talált. Nagyon belemerültem a gondolataimba.
-Mintha Justin Bieberre izgulnék. -mondtam neki és kissé morcosan néztem rá az előbbi ijesztgetés miatt, majd elvigyorodtam a saját kijelentésemen. Még olyan bébipofijú undormányt te jó ég.
-Amúgy is a pörgősebb számokat szeretem nem azt a taknyost. -jelentettem ki váll rándítva és hagytam, hogy kényeztessen. Viszont jobb, ha kibontakozok a karjaiból mert ennek a következménye az lesz, hogy itt helyben újra a magáévá tesz. Megindultam előre és a könyveket kezdtem el nézegetni. Egy érdekesnek tűnőt lekaptam a polcról és belelapoztam majd a fiúra emeltem a tekintetem.
-No és maga? Csak nem megunta a rajongó táborát? -kérdeztem miközben cinikusan megvontam a bal szemöldököm.

A fű pezsgett az ereimben, a végtagjaim enyhén elzsibbadtak, a tudatom elhomályosult. Wrí arca jelent meg előttem halványan, haja, mintha a tornádó közepén állna, lebegett az arca körül, szemei szikrákat szórtak, na de nem a dühtől, hanem a vágytól és a büszkeségtől. Látszott az arckifejezésén, hogy Ő a domináns fél és mindent kiszeretne próbálni... Értsd a legvadabb dolgokat, amit egy hetero férfi SOSEM szeretne megtapasztalni. Aucs!
Pislogtam párat, mire a kép eltűnt. Hál istennek!
Fú, ez a cucc zúzosabb, mint hittem. Kitántorogtam a fészerből és útközben egy pár régi arccal ledöntöttem egy-két felest. Beszélgettem velük pár mondatot, aztán tovább álltam.
Valahogy már nem mozgatott meg a régi közösségem. Már nem ez vagyok, ezek az idők rég elszálltak, mint Texasban a kerek szénaboglyák.
Sahsa nagyon megmozgatott, függetlenül attól, hogy most lőttem el az ágyumat nem egyszer. A férsiasságom miatt, hogy megőrizzem azt, ami vagyok, amit képviselek, meg kell Őt fektetnem. Ez egy szigorú szabály. És nincs akadály! De ez esetben sajnos van, egy gyönyörű, olasz, kegyetlenül pimasz akadály.
Hangosan felsóhajtottam és besétáltam a házba.
Wrí hagyta magát, kezem a hasáról a combjára csúszott, ajkaim továbbra is a nyakát csábította. Beszippantottam édeskés illatát, kifinomult szaglásom buzgó vére szagát is érékelte. Nagyokat nyeltem, de nem sikerült elterelnem a figyelmemet róla. Hevesen vert a szíve, ami csöppet sem segített abban, hogy lefékezzem magam.
Mielőtt azonban bármit is tehettem volna, Wrí kibontakozott a karjaim közül - szerencséjére - és a könyvespolc elé lépett, ahol leemelte a ' Vérbeöltözött Anna' című könyvet.
- Az egy nagyon jó és elgondolkodtató könyv, sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de a szerelmi szál benne... tökéletes. - miután kimondtam az elég jól összeszedett mondatokat, hangosan elkezdtem nevetni. Röhögtem és röhögtem, olyan felszabadultan, mint már nagyon régen.
Ebből is látszik, hogy mi, pontosabban ki a kulcs: Wrí. Szívtam és vidám vagyok. Régebben a szintentartás miatt toltam az árut, akkor nem igazán volt min nevetni, de most...
A lányra pillantottam és akkor eldöntöttem a következő lépéseket.
Átszeltem a szobát, a könyvespolchoz szorítottam és erősen, szenvedélyesen csókolni kezdtem. Szeretlekszertetlekszeretlek! - sugalltam a csókkal, az elfolytott érzelmek, amik az évek során felgyülemlettek, mind kiszabadultak.
Ajkaim a nyakára tapadtak, tenyerem jobb mellére simult, másik kezem ujjaival szeméremdombjait becézgettem.
Egy szemvillanyásnyi idő alatt előbújtak szemfogaim és Wrí nyakába süllyedtek. Meleg, édes vér ömlött a számba, minden vérrészecske azt üzente, hogy: Igyál még!
Én pedig engedelmeskedtem.

Tökéletes szerelmi szál...merengtem a gondolaton, hogy esetleg létezik-e olyan vagy csak mi tudjuk így megbonyolítani az életünket?
Ad hangos nevetése szakított félbe megint csak és rosszallóan néztem rá mert érzem mitől van ilyen nevethetnékje és ezzel választ is kaptam miért küldött ki a fészerből, de a teringettét ez tényleg vicces.
-Mintha létezne ilyen ugye? -kérdeztem vigyorogva és eltettem a könyvet a táskámba mert kíváncsivá tett, vajon mit takar a fiúnál a tökéletes szerelem. Ezután minden olyan gyorsan történt mint amikor elkap egy tornádó, vagy....egy tehergépkocsi.
Ad magához láncolt és olyan volt mintha minden egyes porcikámat magába akarná szívni. Odakint is elkapott minket a szenvedély, de ez most a vágy egy nagyon magas foka volt amit eddig még soha nem értünk el. Mintha az élete függene ettől, amit szinte nem is értettem, de hagytam, hogy engem is magával ragadjon. Egészen addig a pillanatig, amíg a fogai a bőrömbe, nem hatoltak. Az apró kis pukkanás a nyakamon nagyon furcsa érzés volt és megijesztett, de ahogy szívni kezdte a forró és pulzáló véremet elvesztettem a képességemet, hogy gondolkodni tudjak. Behunytam a szememet és átadtam magam az érzésnek. A fiú felhasította az amúgy is rövid feszes szoknyámat, kezeit a fenekemre tette és megemelt.
Lábaimat ösztönösen a csípője köré fontam és hagytam, hogy belém hatoljon. Nem kellett semmi előjáték mert úgy fel voltam ajzva mint még soha életemben, így azonnal elkezdődött a mi kis szerelmi játékunk. Nem tudom, hogy attól, hogy a véremet szívja vagy csak a szerelemtől, de ez, hogy duplán bennem volt teljesen leírhatatlan érzés volt. Hatalmas vastag szerszáma gyors vágtában ki-be mozgott bennem és én felrobbantam.
Soha nem éreztem ehhez foghatót.
-Ad mit tettünk? -suttogtam megtörten, de Ő még nem tért vissza a valóságba, mert még nem végzett. Pár másodperccel utánam eljutott Ő is a csúcsra, leeresztettem a lábaim és elhátráltam tőle könnyes szemekkel. A nyakamra tapasztottam a kezem és szépen lassan ahogy tovább oszlott a köd rájöttem, hogy ez egy nagy hiba volt.
-Azt nem szabadott volna. -suttogtam magam elé és megbabonázva néztem az állán végigcsorgó véremet, majd a saját véres tenyeremet bámultam.