Vérmágia terem

by **Shady** Kedd Jan. 24, 2012 10:12 am

Itt folyik az ötöd és hatodévesek vérmágia órája.

"Az Éjszaka Házának eddig nem ismert tanterme, most megnyílik. Hideg, nyirkos, hiszen régen használtál már. A falakon foszlik a tapéta, a padlót átjárja a vér illata.
Aki elég merész, hogy belépjen majd az első órára ebbe a tanterembe, az már sosem fog innen szabadulni..."

by **Asaliah Imbecairwen** Pént. Feb. 03, 2012 5:36 pm

Behajtottam a suli parkolójába, majd kiszedtem a csomagjaimat, és elindultam a szobám felé. Rettegtem attól, hogy Romeot most újra kell látnom, megint egy terembe leszek vele. Nem bírtam a nyomást. Még megfürödtem az óra előtt, majd elindultam a főépület felé, remélvén, hogy nem futok össze elsőre Romeo-val... Ha pedig még is, akkor visítani fogok. Magabiztosan léptem be a főépületbe, majd lassan az emelet felé vettem az irányt. Egy ideig elnéztem a bálterem ajtaját, majd tovább sétáltam a folyosón, hogy elérjem a tantermet. Benyitottam, és egyenlőre egyedül voltam. Elsétáltam a terem végébe, miközben az állott vérszag mindent beterített. Végül beültem az egyik leghátsó padba.

by **Romeo Costa** Pént. Feb. 03, 2012 6:10 pm

Berontottam a terembe. Sötét volt és alvadt vér szagu. Lihegtem a rohanástól. Szerencsére ezúttal nem késtem el. Fáradt voltam, mint egy űzött vad, ezért hátra mentem az egyik padhoz és lerogytam rá. Úgy olvastam, hogy Fawn professzorral lesz most órám. A név nem nagyon jelentett semmit számomra. Lehet, nem is ismertem a profot.
Ahogy a holdfény besütött az ablakon, én meg keztem hozzászokni a körülményekhez, egy törékeny sziluett rajzolódott ki előttem.
- Nüx? - kérdeztem, mert pontosan olyan szögben állt, hogy a holdfény glóriaként lengte körbe testét. Amikor az arcára fókuszáltam rájöttem, hogy nem az istennőhöz van szerencsém. De talán e lányra most sokkal nagyobb szükségen volt, mint az égiekre.
- Asa! - nyögtem elveszetten. - Visszajöttél? - kérdeztem kedvesen. A szellem meghozta nekem az üzenetét minap, hogy elmegy, s talán vissza sem jön.
- Jó, hogy itt vagy! - suttogtam. Zoey látomásom teljesen kikészítete az idegrendszerem.

by **Asaliah Imbecairwen** Pént. Feb. 03, 2012 6:26 pm

Csendben vártam, hogy megkezdődjön az óra, hogy belépjen az a rusnya nő, és végre szabaduljak. Nyílt az ajtó, megrémülve odakaptam a fejem, és majdnem felsikkantottam, Romeo sétált be. Kötés gipsz nuku rajta, kitágultak a szemeim, de semmit nem szóltam, ő is hátrafelé vette az útját, mire összehúztam magam, aztán, mint már oly sokszor, ismét megszólított. Megcsóváltam a fejem, tehát erről már sosem fog leszokni, mindig Nüxnek fog hívni, ha így futunk össze? Elmosolyodtam, ahogy rájött, ismét tévedett.
-Nem tudnék nélküled létezni kedves Romeo.-hangomban mosoly, és apró bűnbánat bujkál, hogy csak így itt hagytam őt.
-Örülök, hogy látlak.-suttogom neki, és most már tényleg érdekel, hogy mi is lesz órán.

by **Fawn Professzor** Pént. Feb. 03, 2012 6:29 pm

„A jelöltek, ahogy belépnek a terembe egyből a padokhoz mennek, és leülnek. Ahogy a nő belép a terembe, a diákok mozdulnának, ám nem tudnak, ugyan is csapdába kerültek, bokáig elmerültek a csapdában, amit a nő már óra előtt kikészített számukra.”

A nő hatalmas méltósággal lépett be az emeleti tanterembe. Végignézett az új ötödéveseken, majd elmosolyodott, ahogy látta, hogy minden diák a csapdájába esett.
-Szép napot kedveskéim. Íme egy kis újdonság nektek. Idén két új órával fogtok megismerkedni, az egyik a varázslatok és rítusok óra a másik pedig amire most ültetek be, a vérmágia. Bízom abban, hogy e két tantárgyat örömmel tudjátok magatokénak. Had mutassam be Ian Wayne Professzort, ő fogja tartani a varázslatok és rítusok órát.-mosolyog rájuk a a nő, majd leül a tanári asztalhoz.
-Kezdem is gyorsan az elvárásokkal!-összetámasztott ujjai fölött csípi el a diákok pillantásait egyesével., majd felvonja szemöldökét.
-Mi a probléma édeskéim? Talán elvonja valami a figyelmeteket?-kacsint vidáman, mintha nem is érdekelné, hogy csapdába ejtette az osztályt.
-Ezen az órán minden ötödéves részt vesz, egy füzet, egy toll kell, hogy nálatok legyen. Kötelezően kell jegyzetelni, házi feladat írása kötelező, nem kérek majd nagy dolgokat tehát az első félévben nem fogtok megszakadni.-hangja fagyos, parancsoló, miközben feláll, és szétoszt pár lapot.
-A mai órán még írhattok lapra, de kéretik bemutatni következő órán a füzetet. Most pedig kezdjünk bele az első anyagrészbe. Kicsit írunk, aztán pedig már ma kaptok gyakorlati feladatot, csak hogy érdekes is legyen az óra számotokra. Minden órán egy vagy két gyakorlat lesz.-ezzel a táblához lép és felírja az óra címét.
„Bevezetés a Vérmágiába!”
-Tehát most beszélünk először a vérről, hogy mennyit kell használni belőle, és hogy mikor használjuk.-miközben magyaráz a nő azzal egyidőben a táblára is ír.
„Vér:”
„Mennyi vér?:”
Mikor használjuk a vért?:”
„Jelek:”
-Ó igen, majdnem elfelejtettem a Jelek… Minden egyes gyakorlatnál megtanulunk egy új jelet.-kacag fel szárazon, és szembe fordul a diákokkal.
-Tehát gondolom már mindenki megízlelte a vért, tudja a hatásait, ám…-áll meg egy pillanatra, üdvözült mosolyt ölt arcára, és folytatja.
-Az erejét nagyon kevesen ismerik. Ritka az az iskola, ahol ebbe a tantárgyba belekezdenek. Szerencsétekre, avagy nem ti most elkezditek tanulni. Egyeseknek nem kisebb örömére én fogom tartani.-magyarázza szarkasztikusan. Visszafordul a táblához, és elkezdi írni a pontokhoz a leglényegesebb dolgokat. Eközben persze gyorsan magyaráz is.
-„Vér: A vér tart fenn téged, ezért élsz, ezért vagy egészséges, nem egy virágzó és erõteljes dolog. A vér elementáris és alap, az alap dolgokhoz használhatod, melyek nem foglalják magukba a pénzt vagy a presztízst.
El kell mondani, hogy még a legerõsebb mágia sem óv meg senki önmagától - csak a hanyagság, ostobaság vagy mások rosszakarat elleni védelemként mûködik, vagy az elemekhez intézet kérésként. A vér a legerõsebb dolog, amit ismerünk, de nem tud a bûbájhordozó hülyeségén, alkalmatlanságán vagy öngyilkos hajlamán túl tenni. Például egy vérbûbáj nem védi meg a részeg sofõrt. De az garantált, hogy a sofõr nem felejti el, hogy mi a kuplung, mi a fék mely megvédi a további láncreakciótól (a vérmágia csökkenti az alkohol bevitel mennyiségét, amivel megvéd, de azt mondják Bacchus amúgy is figyel a sajátjaira).

Mennyi vér?: Mint a legtöbb dolog a metafizikában, a vér egy hihetetlenül erõs szimbólum, és egy kicsi egy hosszú utat tesz. A kis fájdalom és a testfolyadékok egy kis egysége nagy változást, hatalmas erõket hoz, figyelni kell hogy nehogy visszarúgjon és el kell engedni a vérerejét, hogy megtegye a dolgát. A vérmágiát kontrollálni kell, koncentrálni kell és az erõt a vérbe kell irányítani.
Tehát néhány csepp bizonyosan elég bármilyen elképzelhetõ rituáléhoz - legalábbis ha azok pozitív eredményében reménykedünk.
Minden egyes „alkotáshoz” meghatározott mennyiségű vér kell. Van amihez csak egy csepp, van amihez egy deci és van amihez nem a saját véretek kell majd. Minden „mágia” máskép néz majd ki.

Mikor használjuk a vért?: Újra érdemes elmondani, hogy a vér nagyon komoly dolog! A legóvatosabb varázshasználók hezitálnak, mikor vért használnak evilági hasznokért cserébe (senki se álmodjon a lottó nyereményrõl). Közmegegyezés szerint, a vér csak az élõteremtmények megóvása érdekében, életük, egészségük biztonságáért használható. Ez nem azt jelenti, hogy nem védhetsz meg bárkit egy bosszantó, de ártalmatlan kollégától vagy fõnöktõl. Számos módszere van a védelemnek és ha ezek nem mûködnek a földi dolgoknál, talán a karma okolható érte.
Minden olyan esetben, ha magunkat vagy társunkat kell megvédeni. És annyit használjunk amennyit az adott „szertartás” megkíván, no és a helyzet.

Jelek: A vérmágiában minden második lépés a jelek megfestése amivel életre keltjük a dolgokat. Rengeteg jel van, a pentagrammától kezdve a fordított keresztig rengeteg van. Minden „varázslathoz” más-más jel való.”-ahogy végeznek a diákok a másolással, rá is tér a lényegre!”

// 20percetek van írni, csetben jelezzétek ha készen vagytok.//

by Vendég Pént. Feb. 03, 2012 6:53 pm

Belétem a terembe. Fawn, mint egy jégkirálynő, dacosan állt a diákok előtt. Mondandója azt sejtette velem, hogy jókor toppantam be. Bemutatott a jelölteknek, én pedig rájuk mosolyogtam.
- Üdv! - mondtam és leültem egy félreeső székre. Hallgattam, ahogyan a vámpírrá lett kislány leadja a leckét a diákjainak. Hát igen, látszott rajta, hogy nem a vérmágia oktatására termett, mindig is a lovak volt az erőssége. Hadart és hadart és mondta, amit elvileg finoman kéne beletuszkolni egy jelölt agyacskájába.
Beszélt és körmölt a tálára. Néha már erős késztetést éreztem, hogy beleszóljak, utasítgassam, de visszafogtam magam. Nehéz volt kollégaként kezelni, nem pedig mentoráltként.
Hogy is mondjam, végignézve a jelenlévőkön, inkább megrémítette őket, ami elhagyta a nő száját, nem pedig kíváncsiságot keltő. Sóhajtva néztem ki az ablakon.
Kis idő után a kemény munka is elkezdődött, így hát jobbnak láttam megfosztani jelenlétemtől eme remek osztályt.

//Tanári lakrészek/Ian Wayne Prof szobája//

by **Romeo Costa** Pént. Feb. 03, 2012 7:03 pm

Rossz érzés kerített hatalmába. Be is lépett a banya perceken belül. Asa varázsa nem tudta elnyomni az iránta érzett dühömet. Miért is? Ha én azt tudnám! Biztosan tett valamit ellenem a múltban én meg nem viszonoztam kellőképpen.
- Óra után beszélnünk kell! Azt hiszem baj van! - súgtam még oda Asanak. Akkor belépett egy másik tanár. Varázslatok és rítusok? Bár szimpátiát éreztem a hapsi iránt, azért nem bíztam el magam. Látszólag ő is legalább annyira unta az órát, mint én. Hány száz éves lehet?
Fawn csak mondta, mondta nem is érdekelte figyelünk-e vagy sem. Hát így kell egy órát megtartani? B@szunk a diákok véleményére!
- Kérem! Nem lessítana egy kicsit? Van akinek nem ilyen gyors a felfogása! - szóltam közbe. Fel akartam állni, de nem tudtam. Mi ez? Mit csinált velünk?
Dühösen néztem a professzor asszonyra. A tűz rögvest elöntötte az ereimet, mint a láva. Kitörni készülő vulkán voltam és a nő helyében nem reménykedtem volna benne, hogy bármilyen mocskos kis trükkel vissza lehetne tartani.

by **Asaliah Imbecairwen** Pént. Feb. 03, 2012 7:06 pm

Vártam Romeo válaszára, és tudni akartam miért ilyen elesett, ám abban a pillanatban berobbant a proff asszonyság. Gyűlölködő szemeimmel akartam megfojtani, kár, hogy nem tudom megcsinálni. Azért illedelmességből felálltam volna, de valami nem engedett, ahogy megmozdultam kibillentem a súlypontomból, és nem sokon múlt, hogy el ne bucskázzak.
-Hogy a p!cs@.-szitkozódtam halkan, ahogy észre vettem, hogy csapbába estem, bokáig elnyelt a padló, amit persze nem értettem. A nő meg nem is foglalkozott velünk, rögtön a lényegre tért, elkezdte az órát. Meglepetten pislogtam, és buksim Rom felé fordítottam, hogy őt is megtréfálta-e a nő. Fúh, tiszta ideg voltam. Aztán a nő már csak magyarázott, magyarázott, és magyarázott. Kaptunk, egy-egy darab papírt, felsőm zsebéből elővettem a tollam, és jegyzetelni kezdtem. Középre felírtam én is a címet.

"Bevezetés a Vérmágiába!"

Tovább hallgattam a nőt, miközben még mindig próbáltam kiszabadítani a lábaimat, nem sok sikerrel. Aztán a táblára új sorok íródtak. Eközben újabb proff esett be, akit a nő bemutatott.
-Áldott légy.-motyogtam az orrom alá. És tovább írtam.

„Vér:”
„Mennyi vér?:”
Mikor használjuk a vért?:”
„Jelek:”

Ez a nő nem normális. Pillantásom ismét Romra szegeztem, és megidéztem a szellemet. Gonosz módon megcsiklandoztam az elem erejével, és elvigyorodtam.
~Ez a nő nem százas!~üzenem a fiúnak, majd pillantásom visszasiklik a nőre, majd bőszen jegyzetelni kezdem a legfontosabb dolgokat. Viszont ahogy a vérről kezd beszélni, megrémülök, összeszorul a torkom, és gondolataim Ezra felé vándorolnak... Igen, már éreztem a vért, és nem tudtam visszautasítani... Alig vártam, hogy a gyakorlati részbe fogjunk bele, mert a szövegelése annyira untatott már, hogy az valami hihetetlen.
-Haladnánk is?-kérdezem meg kényesen, várva, hogy a nő mikor fog megölni, szinte azonnal. Teljesen ki voltam készülve ettől, hogy nem csak a lovaglást tartja, hanem ezt is... Pff. Valaki mentsen már meg tőle...

by **Fawn Professzor** Pént. Feb. 03, 2012 7:11 pm

Asaliah, és Romeo... Fawn nem bírta ezt a hangnemet... Wayne Professzor sem segített túl sokat, bár Fawn látta rajta, hogy a férfi máshogy tartaná az órát. Kicsit durcásan nézett, de gyorsan rendezte arcvonásait. Majd folytatta az órát.

-Akkor fogjunk is hozzá az első gyakorlathoz.-ezzel kiosztja a kézzel megírt papírokat. Ahogy elhalad a diákok mellett megérinti vállukat, és elmondja a feloldó igét. Lassan sétál végig a termen, miközben tovább beszél.
-Ez amit most fogunk tanulni… Nos ezzel találkozhattatok az óra elején. Ez egy csapda, amit most ti is megtanulhattok. Olvassátok át figyelmesen a lapot, jegyzeteljétek le a legfontosabb dolgokat, válasszatok párt magatoknak és kezdődhet a gyakorlás. Először az egyikőtök, aztán a másik is csinálja meg. Ha egyszerre csináljátok félő, hogy elnyel titeket a varázslat.-vonja meg a vállát. Végül könnyedén tapsolt egyet, a padok elmozdultak, a terem közepére sétált a nő és onnan figyelt. Akinek nem ment valami ahhoz odasétált és segített.
-Igyekezzetek, mert a következő gyakorlathoz több idő kell.-magyarázza, miközben figyeli a próbálkozásokat. Viszont eközben már egy másik varázslaton gondolkodott, hiszen a következő gyakorlat a diákok számára életbe vágó lesz. Legalább is azoknak akik megértek a következő feladatra.

Feladatlap:
„Vérmassza:
- Leírás: Ez egy csapda!
Ahogy elkészült a vérmassza, bármekkora felületen felhasználhatjuk. Csapdaként funkcionál, több felé lehet „szakítani” tehát egyszerre több személyt is csapdába tudunk ejteni. Amint a földre kerül „beleolvad” a talajba, ahogy a célszemély arra jár, belelép, nem tud tovább menni. Olyan lesz, mint aki futóhomokba lépett. Egészen addig egy helyben marad, míg a készítő ki nem mondja: Mehet (illető/k neve).
- Hozzávalók:
• Fél deci a vérünkből
• Egy rozsdamentes tál
• Jel
• Képzelőerő
• Név/Nevek

-Elkészítés:
Csorgassuk egy tálba a vérünket, kb: fél decit. Rajzoljuk a vér tetejére a pentagrammát, majd képzeljük magunk elé, hogy a vér masszává válik. Mondjuk ki azoknak a nevét, akiket csapdába szeretnénk ejteni. Végül öntsük a kívánt felületre.”

//Ismét 20percetek van az írásra//

by **Romeo Costa** Pént. Feb. 03, 2012 7:29 pm

Asa megcsiklandozott a szellem segítségével, mire felnevettem. Gyorsan megkeményítettem az arcvonásaim, amikor a banya rám meredt. Asa is tapasztalta a blokkoló valamit és ő is legalább annyira unta a hadarást, mint én.
Ekkor Fawn prof megérintette a vállunkat és motyogott valamit. Az orrunk elé rakta a blokkoló ige eljárását.
- Azta! - néztem az egyémhez viszonyítva is nehezen kiolvasható szövegre. Majd elkapott a röhögés, amikor utasított, hogy válasszunk párt.
- Nos hát Asaliah! Lévén, hogy ilyen rengeteg választásom vam partner szempontjából, megkérlek, hogy velem gyakorlatozz! - mosolyogtam a lányra. Legalább Zoey kiment a fejemből.
Követtem a papírra leírt utasításokat.
- És honna szerezzek most tálat? - néztem a profra. A leíráson tálat olvastam és az biza nem volt még a környéken sem. - Főleg rozsdamenteset! - meredtem a papírra.
Időközben megídéztem a tüzet és Asa felé irányítottam. Apró szívecske égett bele az asztalába.

by **Asaliah Imbecairwen** Pént. Feb. 03, 2012 7:43 pm

Hát ez röhejes, mintha észre sem venné a nő, hogy itt vagyunk, csak magyaráz. A kezem meg már tönkre ment... Úh bakker, ennyit írni egyszerre... Aztán hirtelen a padló elengedte a lábam, ahogy a nő megérintett, és motyogott valamit. Hát lehidalok... Párt kéne választanunk? Ketten vagyunk a terembe, ez a nő nem komplett. Ekkor vettem észre, hogy füstölni kezd a padom, Romra kaptam pillantásom, hogy fejezze be, mert nem lesz jó vége. Vissza néztem a padra, és azt hittem fejre állok. Elpirultam, és apró könnycsepp szökött ki a szememből.
~Köszönöm.~ujjammal lendítettem a fiú felé az apró üzenetet, egyenesen a mellkasa felé. A nő egyetlen apró tapsára a teremben a padok félre húzódtak, mire nagyot néztem. Feladatlapot kaptunk a kezünkbe, én pedig rámeredtem, mi van? Magamat vágjam meg? Még ha Romeo csinálja azt mondom oké, de magamnak nem fogok fájdalmat okozni. Átkoztam a pillanatot, hogy beléptem ebbe a terembe, Láttam Romeo-n, hogy valamennyire felismerte a nőt, de mégsem egészen. Jogosnak éreztem a fiú kérdéseit, de én előbb láttam meg a tálakat. Gyorsan odasiettem, és elvettem kettőt. Az egyiket letettem a székre, a másikat a kezembe vettem. Ijedten néztem Romeo-ra, majd elkaptam a karját, és körmét végighúztam a csuklómon, először felszisszentem, majd a tálba csorgattam a véremet. Nem néztem a Professzorokra, csak cselekedtem. Lezártam a sebet, majd a vérbe rajzoltam a pentagrammát. Elképzeltem ahogy a vér elkezd massza sűrűségűre keveredni, majd kimondtam a nevet.
-Romeo Costa.-ezzel a padlóra öntöttem a vért, és picit meglöktem a fiút, hogy belesétáljon. Abban a pillanatban tudtam, hogy sikerült, ahogy megláttam a bizonytalanságot a mozdulatában, a karja után kaptam, és megtartottam, hogy el ne essen nekem.
-Mehet Romeo Costa.-oldottam fel a varázslatot, és lélekben már arra készültem, hogy én is át fogok ezen esni.

by **Romeo Costa** Pént. Feb. 03, 2012 7:56 pm

A szellem köszönete a szívemet célozta meg. Élveztem, hogy a banya mindebből semmit nem vesz észre.
Asa megtalálta a tálakat, amit én soha nem vettem volna észre, olyan eldugott helyen voltak, és hozott kettőt belőle.
Figyeltem, ahogy a lány elvégzi a szertartást és már újra rajtam is volt a blokkoló varázslat.
- Segítség! Ádáz nőszemélyek csapdájába estem! - színészkedtem. Sokkal jobb kedvem lett. Asaliah nevetve feloldozott bűneim alól.
Rajtam volt a sor. Megvágtam hát a kezemet és a tálba csöpögtettem annyit, amennyi az előírásban volt.
- Asaliah... - megakadtam. Fene enné meg az amnéziáját. Mi lesz belőlem így? Asa kisegített, suttogva kimondta családnevét.
- Asaliah Imbecairwen! - mondtam és a leközelebbi padra öntöttem a vért. Egy hirtelen mozdulattal az ölembe kaptam a lányt és felültettem a bűvös padra.
- Innen nem szabadulsz amgyalom! - nevettem megjátszott gonoszsággal.

by **Fawn Professzor** Pént. Feb. 03, 2012 8:07 pm

Fawn figyelte, ahogy a két jelölt elkezdi a gyakorlatot, Asaliah, mintha kicsit félt volna ettől az egésztől. Ám Romeo találékonyabb volt. Ám érdekesre sikeredett a kis művelete. Fawn tapsolt a próbálkozáson.
-Asaliah, légy magabiztosabb. És használd a fantáziád, légy kiszámíthatatlan. Romeo gratulálok, erre még én sem számítottam. Most pedig térjünk át a következőre.-ördögi vigyor jelenik meg ajkain, és elkezdi a varázslatot.
A nő megvágta a bal hüvelykujja alatti húsos részt, összeszorította a kezét, majd lassan szétnyitotta azt, mutatóujját a vágásra nyomta, majd a terem közepére rajtolt egy gamma jelet, fölé egy fordított pentagrammát és a közepébe egy fordított keresztet. A terem eltűnt, helyette egy otthonos ház verandáján találhatják magukat a diákok.
-A következő feladat kicsit bonyolultabb lesz. A lényege, hogy mindkettőtöknek akarni kell azt is amit a másik szeretne. Ez egy kötelék lesz.-ezzel a bejárathoz lépett, majd a következő feladatlapot osztotta szét.
-A helyszín újra változni fog, ahogy belekezdtek a feladatba. Attól függ majd, hogy mennyire lesztek egy véleményen. Létezik olyan is, hogy nem ugyanoda kerül a második jel, így a helyszín is ketté fog szakadni. Ebben én nem segíthetek. Csak az a pár fog visszajutni a terembe, akik rendesen megcsinálják a feladatot. Amint belépek ezen az ajtón ti új helyszínre juttok, rajtatok áll, hogy a legjobbakat éljétek meg. Figyeljetek jól a feladatra, elég egy apró kétely a másikban és nem fog sikerülni!-ezzel kiosztotta a lapokat, és belépett a „ház” ajtaján. A diákok körül a levegő lehűl és egy hátborzongató helyen találják magukat, innentől csak egymásra számíthatnak. A nő pedig a tanteremben várja őket.

Feladatlap:
„A vér ereje:
-Leírás: Elválaszthatatlan kötelék!
Az elkészítés szinte egyszerű, de csak akkor ha a társunk is tud róla, hogy mit akarunk. Ha ő ezt nem akarja a mágia semleges lesz. Mint tudjuk ez már kicsit bonyolultabb két jeles mágia, viszont hasznos lehet.
Az első jel mindig a társunk bal csuklójára kerüljön. Ekkor mondjuk ki az Ő nevét, amitől apró áramütés ér mindkettőtöket, hogy a mágia életre kelt, és viszonzásra találtatok egymásban. A következő lépésnél döntened kell! Erre nagyon figyelj!

-Fülre rajzolt jel: Halljátok egymás gondolatait ÖRÖKRE, képességtől függetlenül, ezt nem lehet kizárni!
-Homlokra rajzolt jel: Egy gondolat, egy vélemény, SOHA nem vesztek össze.
-Vállra rajzolt jel: Ha valamelyikőtök bajban van, a másik MEGÉRZI és perceken belül ott lesz, legyetek bármilyen messze egymástól.
-Ruhán szív fölé rajzolt jel: Az örök BARÁTI kötelék.
-Szív főlé közvetlenül bőrre rajzolt jel: Azoknak érdemes ezt csinálni, akik SZERELMESEK de nem bélyegezhetik meg egymást. (Örök szerelem)

A második jel felrajzolása után a saját nevünket mondjuk ki, ekkor a jelnek –és a helynek ahová felrajzolták- köszönhetően az összekapcsolódás megtörténik azon a „síkon”.
A bőr beissza a vért, ám a jel a két fél számára és a tanító számára látható marad, vörösen fog izzani, mint a rubin.

-Hozzávalók:
• A kiválaszott (társunk)
• Vérünk
• Jelek
• Nevek

Elkészítés:
Vágjuk meg a jobb csuklónkat, bal kezünk hüvelykujját nyomjuk a vágásra, álljunk szembe társunkkal, majd véres ujjunkkal rajzoljuk a társunk bal csuklójára egy fordított pentagrammát mondjuk ki a társunk nevét, várjuk meg, míg a másik bőre befogadja a vérünket, ezután választhatunk a következő jel felhelyezését illetően, attól függ milyen köteléket szeretnénk. A kiválasztott helyre egy sima pentagrammát rajzoljunk egy kereszttel a közepébe és mondjuk ki a saját nevünket.”

//1órátok van az írásra!//

by **Romeo Costa** Pént. Feb. 03, 2012 8:43 pm

Fawn professzor megdícsért, de nem nagyon vettem szívre. Éléveztem, hogy csapdába ejthettem Asat. De a professzor olyan girbe-gurba valamiket rajzolt a padlóra, hogy eltünt a terem a szemünk elöl. Néhány cetli kiosztása után a vámpírnő is. Kénytelen voltam feloldozni Asat.
- Mehet Asaliah Imbecairwen! - fogtam meg a vállát és magamhoz hútam. - Azt hiszem ennek nem lesz jó vége! - mondtam. Hirtelen hűvös lett és hátborzongató helyé vált az amúgy sem bíztató kinézetü osztályterem. "Tűz megidézlek téged! Segíts minket és űzz el körülünk minden rosszat! Tisztíts és adj erőt minekünk!" - hunytam le a szemem és mormoltam magamba.
Percekig semmi hatás nem volt, aztán egyszer csak tűzkarika fogott minket körbe, otthonosabbá téve a teret.
- Nos, kedves Asa! Milyen köteléket hozzunk létre? - kérdeztem és felsoroltam a lapon lévő választási lehetőségeket.
- Nem akarom hallani minden gondolatodat, és nem is akarok ugyanúgy gondolkozni, mint te! Az elvenné az egyéniségünket és a szabadságunkat! A többivel nincs bajom! - mondtam vállat vonva. Most tisztán kivehetőek voltak a lány arcvonásai, ahogyan megvilágította őt a tűz.
- Megadom neked a választás jogát! Bárhogy döntesz, elfogadom! - mondtam mosolyogva.

by **Asaliah Imbecairwen** Pént. Feb. 03, 2012 9:02 pm

-Romeo nem vagyok hat ökör.-kacagok fel, ahogy közli, hogy csapdába esett, jószívű vagyok, szinte azonnal feloldom. Romeot gyorsan kisegítettem a családnevemmel, amit szívesen levetettem volna, majd figyeltem, hogy mit csinál. Elámultam a gyilkos gyorsaságán, fel sem vette, hogy vérrel dolgozik, nekem még a kezem is remegett. Nem tudtam elképzelni, hogy miért egy padra önti a vért, ami szinte azonnal a fába olvadt felsikkantottam ahogy Romeo felkapott, és elindult velem a padhoz.
-Neee...-tiltakoztam minden erőmmel.
-Romeo nagyon meglakolsz ezért, nem teheted meg velem ezt.-kezdtem el ütni a vállát, miközben kacagtam. Aztán a padba süppedve hallgattam végig a proffot. Miközben a szellemet átküldtem Romeohoz, hogy lágyítsa már meg a kis lelkét, nem szeretnék padba ragadva maradni a következő feladatnál. Persze a Proffot még így kellett végig hallgatnom, aki jól összeszidott. De hát mindent jól csináltam. Karjaimat összefontam a mellkasom előtt, és elmormogtam egy sor nem nőhöz illő mondatot, melyben részesítettem a nő édesanyját, és az égieket is, no meg hogy a pokolról már ne is beszéljek. Elég választékosan tudom magam kifejezni, főleg ha elkap a hév. Aztán a terem hirtelen változni kezdett, a nő kiosztotta az új feladatokat, majd Romeo végre feloldozott. A nő eltűnt, mi pedig új helyre kerültünk. megrémültem, a hideg futkosott a hátamon, míg Romeo meg nem idézte a tüzet. Egyből jobban éreztem magam. A papírra néztem, ahogy a fiú megkérdezte milyen köteléket hozzunk létre, ettől féltem. A proff azt mondta elég egy apró kétely, és nem sikerül semmi. Romeo felolvasta a választási lehetőségeket, majd elmondta a saját véleményét. Erre bólintottam, én sem szeretném ennyire tudni a dolgokat. Viszont én ezt a bajban vagyokos dolgot is kihagynám.
-Talán a baráti kötelék?-kérdezem óvatosan és közelebb lépek a fiúhoz.
-Ezt biztosan kitervelte a nő.-húzom el a számat, és tovább gondolkodom, az "örök szerelem" dolgot lehet ki kéne hagyni. Kev azt mondta, hogy hagyjam, hogy Rom vegyen észre.
-Túl rosszak a lehetőségek. Vagy nem is tudom, én most... Annyi rosszat csináltam már, és ez itt... Romeo ha a szívem szerint cselekednék, akkor nagyon pórul járnánk.-rázom meg a fejem.
-Kár volt belépnem a terembe... Te mit választanál szíved szerint?-teszem fel a kérdést, és hátrébb lépek, majdnem hozzáérve a "mágikus tűzhöz".
-Úgy érzem, tudom mit kéne csinálnom, de hallottad a nőt, elég egy apró kétely a másikban, és nem sikerül.-suttogom egyre elveszettebben. Vajon mi lesz ebből az órából még?
-Egy örök barátságban benne leszel?-pillantok szemeibe, és bízom abban, hogy benne lesz. Majd úgy döntök elkezdem én a "varázslatot". Lassan megvágtam a jobb csuklómat, majd megfogtam Rom bal kezét, lassan rárajzoltam a fordított pentagrammát, majd kimondtam a nevét. Vártam, hogy az a bizonyos említett áramütés megcsapjon, és csak azután folytattam. Mély levegőt véve megállásra kényszerítettem remegő ujjamat. Romeo szemébe néztem, és elgondolkodtam azon, hogy mi lehetne annál jobb, hogy most mit fogunk tenni. Végül ujjam elindult a ruha felé, mennyire szerettem volna, hogy ő rántsa el a kezem, hogy máshová rajzoljak rá hogy hirtelen húzza fel a felsőjét, hogy rájöjjön mi kezdődött el köztünk, mielőtt őt a baleset érte. Elfogott a rettegés ahogy a ruha felé közeledtem, hagyva időt annak, hogy beleszóljon, hogy mégsem jó amire készülök. Végül felrajzolom a következő jelet is, és kimondom a saját nevem. Aztán megéreztem, valami furcsa köteléket, ami sokkal erősebb volt, mint eddig, a vérjel eltűnt, de csak a külső szemlélő elől, én láttam. Ekkor a körülöttünk lévő dolog elkezdett kavarogni, egy gyönyörű rét vett minket körül, csillagos égbolt, és meleg nyári szél játszott a hajammal. Legszívesebben Romeo nyakába ugrottam volna. De kíváncsi voltam mi történik akkor, ha ő is választ magának, hogy ő is szeretné-e ezt... Titkon annyira mást vártam, apró leány álmot kergettem elmémben, és vártam, hogy legyen valami élmény is ebben, hogy visszatértem az Éjszaka Házába, és nem maradtam anyáméknál. A bátyám képe ugrott be hirtelen, szomorú lettem, talán sosem lesz már olyan a dolog, mint ahogy elkezdődött?
-Romeo?-pillantok rá, ahogy még mindig ott áll, és nem csinál semmit.
-Valami gond van?-indulok meg felé, mert ahogy gondolkodtam kicsit eltávolodtam tőle, annyira belemerültem a látványba.
-Valami rosszat tettem?-kérdezem meg, elmémben újra felkorbácsolódtak az emlékek, erősségük kibillentett egyensúlyomból, inkább leültem az általam kreált fűbe, nehogy elessek. Nem rég voltam otthon, vagyis most jöttem vissza, a szobámhoz pedig nem nyúltak, minden úgy maradt, ahogy hagytuk Romeo-val. Az emlékek ott is megrohantak a szobámban, a legfurcsább, hogy most még is fáj, hogy akkor Romeo megölte az apját... Ha megkérném vajon engem is likvidálna, és olyan gyilkos ütemben, ahogy az apját? Hiába keringtek a fejemben ilyen gondolatok, mégsem féltem a fiútól. Ő volt számomra a hideg gránit, ami megtámaszt ha valami ostobaságot csinálok, nehogy orra bukjak. Most még is, inkább szerepet cseréltünk, mióta ez történt vele.
-Egyébként hova lettek a kötéseid, és a gipszed?-kérdezek rá óvatosan, és felnézek rá. Olyan szilárdan állt mellettem, kémlelte mit hoztam létre, mint egy bosszúálló angyal úgy állt fölém magasodva. Csodálatos volt őt nézni. Legszívesebben itt maradtam volna, de tudtam óránk van, és ki tudja, hogy a Proff, nem-e kukkol minket...

by **Romeo Costa** Kedd Feb. 28, 2012 2:48 pm

Hogy én mennire utálom ezt a nőt! Mármint a profot, nem Asat! Ilyen hülye feladatokra kényszeríteni az ember fiát!
- Egy örök barátságbn mindenképpen! - mosolyogtam és figyeltem ahogyan beleegyezésem után elkezdi rajzolni a jeleket a testemre. Bár volt rajtam ing, égető érzés futott végig rajtam, ujjai nyomán. Örökre belevéste a szívembe magát. De, mint barát! Hogy ez jót jelent-e vagy sem, nem tudom! Érzéseim nem adnak megfelelő választ rá, s mindezzt bizonytalanságom mégjobban megrendíti.
- Bárcsak ne kéne visszamennünk! - mondtam körül nézve. Asa olyan idillikus környezetet varázsolt, amelyből kár és vétek lett volna visszatérni. De hát, ez is csupán csak illuzió volt. Az ilyen tüneméntektől írtózom mostanság. Zoey is játszadozik velem. Lehet bediliztem. Ez esetben pedig Asa nagyot vétett azzal, hogy örök barátjának fogadott egy id!ótát!
Nem mertem megismételni a lány rituáléját. Lehet, hogy rossz döntést hoztunk! Én még csak elviselem, de neki nem akarok ártani. Ha az apámat megöltemvele is megtehetem egy elmebajos pillanatomban.
- Bocsi! - tértem vissza szavai hallatán. - Jaj, dehogy, egyáltalán! - mondtam és belefogtam a jele felrajzolásába. Elvégeztem és is a rituálét és kézen fogtam a lányt. Kiegészült a körülöttünk lévő idilli táj. Ifjú, sebes patak folyt át alattunk, mi éppen egy ódon fahídon figyeltük egymást. Egy karnyújtásnyira rózsakertes liget virított, de alig látszott valami belőle. Én persze éreztem, mivel képességem lehetővé tette, de Asanak is meg akartam mutatni mindezt. Felemeltem a bal karomat és suhintottam egyet a levegőbe. Régi, félig berozsdásodott olajlámpákban kapott életre a tűz. Bevilágította az egész teret. Egy ösvény is kirajzolódott.
- Olvastam, hogy bál van a nagyteremben. A karácsonyit nem élveztem ki kellőképpen! Eljönnél velem? - kérdeztem. Reméltem, hogy igent mond, mert menekülni akartam már az óráról. Bár egész jó vége lett mindennek, azért még mindig a hideg ráz, ha arra gondolok, hogy egy percnél is tovább maradjak vérmágia órán, a banya közelében!

by **Fawn Professzor** Kedd Feb. 28, 2012 3:05 pm

Ahogy a diákok felrajzolják egymásra a jeleket, és megteremtik a békét Fawn elvigyorodik, látta a hezitálást mindkét félben, így a kapocs megtörhető, csak erről még nem tudnak a jelöltek. Ahogy kiélik magukat az illúzió látványában, hirtelen újra a tanteremben lesznek. Fawn eléjük sétál, majd megtapsolja őket.
-Legközelebb legyetek bátrabbak. Nagyon sok hibát véltem felfedezni, és ez nem jó. Romeo te vagy a férfi, légy határozott, és ne engedj ilyen hamar. Asaliah, nem kell megrendülni, és butaságokat gondolni.-feddi meg mindkettejüket, majd az asztalához sétál. Felírja a papírra még az apró észrevételeit, majd pillantását újra a diákokra helyezi.
-Ez a kötelék számotokra gyenge lesz. Ha úgy érzitek, hogy változtatni akartok rajta, akkor szóljatok, hogy tudjak segíteni, egyedül semmiféleképpen ne csináljátok, mert óriási gondok lehetnek belőle.-villant rájuk gonosz molyt, ezzel is felfedve a kis hibájukat. Végül pár pillanat múlva ismét megszólal.
-A következő órán már csak gyakorlat lesz. A házi nem nehéz, két oldalas fogalmazást kérek az első óráról, a hét közepéig kérem mindenkitől. Aki úgy jön órára, hogy nem kaptam meg a házi feladatot az megkapja a méltó büntetését és ne kis dolgokra gondoljatok. Ha valaki esetleg mentorlással szeretne megkeresni, bármikor elérhető vagyok, vagy akár most óra után is itt maradhatok addig. Most pedig mehettek. Áldottak legyetek.-ezzel a nő kinyitja a terem ajtaját, hogy a diákok mehessenek.

//Fawn Professzor szobája//

by **Asaliah Imbecairwen** Kedd Feb. 28, 2012 3:21 pm

Nem értettem Romeo habozását, úgy tűnt tényleg máshol jár, mert csak szavaim hallatára pillantott rám. Percekkel később ő is megkezdte a rituálét, én pedig figyeltem tökéletes vonásait. Olyan... angyali volt, olyan bájos, és annyira jól esett a közelsége. A táj kiegészült, ahogy Rom is végzett, én pedig csillogó szemekkel néztem körül.
-Ez gyönyörű Romeo...-suttogtam csendesen, ahogy a patakban néztem közös sziluettünket. Aztán oldalra pillantva megláttam a rózsakertet... Rózsák, elmosolyodtam, és újra körbenéztem, ám az utolsó pillanatban újra a terembe találtuk magunkat. A proff összeszidott mindkettőnket, aztán utunkra engedett, meg még valamit hozzátett.
-Hogy érti azt, hogy gyenge?-kérdezek rá, de már az ajtón kívül van, rémesen érzem magam, de végül a fiú felé fordulok.
-Azt mondod bál? A múltkori...-ne emlékezz arra... az Philadelphiában volt, ez pedig most van! Figyelmeztetem magam, majd mosolyt erőltetek telt ajkaimra.
-Persze, szívesen elmegyek veled a bálba.-válaszolok szokatlanul csendesen, majd tekintetem megállapodik a rubinvörös jeleken... Nem elég erős a kötelék... pattog a fejemben a mondat.

by **Romeo Costa** Kedd Feb. 28, 2012 3:37 pm

Visszatértünk a terembe. A banya szavai hallatán felhorkantam.
- Könnyü azt mondani, hogy legyek határozott annak, aki tudja mit tett mindezidáig, s nem él minden pillanatban kétségek között! - motyogtam, s felszusszantam amikor kiment.
- Rá se ránts Asa! Ne várj tőle dícséretet! - nyugtatgattam a puffaszkodó lányt.
Kis habozás után igent mondott így egy puszit nyomva az arcára elindultam a szobám felé.
- Akkor találkozunk lent! Úgy öltözz, hogy ne ismerjelek fel! - mosolyogtam és elballagtam a "lakosztályom" felé.

Felvettem egy öltönyt, nyakkendőt nem tettem, bár egy vörösön igen sokat elidőztem. Aztán Nüx tudja honnan, előkotorásztam egy maszkot. Lehet használtam már, lehet nem! Feltettem gyorsan és elsiettem a bálterembe, ahonnan finom zene hangzott ki. Reméltem hamar felismerem Asat, s főképpen, nem várattam meg!

// Bálterem //

by **Asaliah Imbecairwen** Kedd Feb. 28, 2012 3:46 pm

Féltem, hogy baj lesz a bálon, de igent mondtam a fiúnak.
-Tudom, csak nem értettem, hogy mire mondja... Áh mindegy, felejtsd el.-motyogom szendén, és lassan bólintok.
-Nem fogsz felismerni.-vigyorgok rá, és elindulok a szobámba. Gyorsan letusolok, majd körbenézek a szekrényemben. Egy gyönyörű ruhát választok, ami megy mindenhez, majd egy apró cipellőt, végül pedig egy maszkot. Vajon jó ötlet lesz ez? Még gyorsan feltűzöm a hajam, majd elindulok a főépület felé, hogy megejtsük azt a bált. Úgy döntök, hogy nem várom meg Romeot, inkább felsétálok a bálterembe, had keressen meg.

//Bálterem//

by **Fawn Professzor** Kedd Márc. 06, 2012 7:45 pm

Fawn lassan besétált a terembe, majd elkezdte előkészíteni a terepet. Úgy döntött kicsit megvicceli a lányokat, így az ötödéveseknek nem rég tanított vérmasszát készíti el, majd a pontosan az ajtó elé helyezi, így mikor a lányok belépnek szépen bokáig merülnek a padlóba. Fawn elvigyorodik, majd megrajzolja a szükséges jeleket, hogy egy teljesen más világot tárjon a lányok elé. Egy kietlen, és veszélyes sikátorrá varázsolódik a terem, a nő egy pillanatig elnézi kis művét, majd a lányokra pillant.
-Nos mint mondtam a múlt órán, most egy kis terepgyakorlat lesz. Számotokra ismeretlen emberek fognak majd megjelenni. Ám ők nem lesznek olyan "varázslatosak", mint a tanterem. Teljesen lazán meg is sebezhetnek benneteket. A lényeg, hogy ezt az órát komolyan vegyétek. Tehát akkor induljatok el, és lássuk melyikőtök fog előbb visszaérni ide.-ezzel nekitámaszkodik a falnak, majd elvigyorodik.
-Ja igen, mehet Brooke, és Valerie.-ezzel feloldotta a csapda bűbáját két apró kést adott nekik, és el is indította a lányokat, két külön úton, hogy biztosan ne tudjanak egymásnak segíteni. Ahogy a lányok elindulnak, rögtön egy-egy vérszolga lép eléjük, éles késükön megvillan a hold fénye, majd a lányok felé szúrnak. Hogy kikerülik-e? Csak az ő dolguk. Amint tovább sétálnak egy védtelen asszonynak kell segíteni, akit egy vámpír szeretne szárazra szívni. A lényeg a kreativitás. Ha ez is megvan akkor újabb vérszolgák lesnek rájuk egy beugróból, és csúnya harapást ejtenek a lányokon. Ha sikerül a nyakukat elvágni, akkor bizony meghalnak. Az utolsó próbánál a kés eltűnik a kezükből, és egy baljós árnyat vehetnek észre, aki hátulról támad. Itt nem marad más feladatuk, mint hogy megharapják a támadót, és szívjanak a véréből, csak így kerülhetnek vissza Fawn elé. Ahogy teljesítik a feladatot a terem visszaváltozik, és újra Fawn gonoszan csillogó szemeibe nézhetnek.
-Nos lányok, most kicsit belekóstolhattatok a vérmágiába. Úgy gondolom ti meg fogjátok állni a helyeteket mindenhol. Csak gratulálni tudok.-eléjük tol két poharat, amiben vöröslő folyadék van.
-Ha ezt megisszátok akkor a harapás eltűnik.-magyarázza egy gonosz mosoly kíséretében, majd oldalra billentett fejjel kezdi tanulmányozni a lányok arcát, ha véletlenül nem szeretnék meginni az italt, akkor apró késztetést küld a fejükbe, ami miatt kénytelenek lesznek megfogni a poharakat, és meginni a borral kevert vérét.
-A következő órán találkozunk a szobámban.-mondja ártatlan hangon, és egy csettintésre kinyílik a lányok előtt a tanterem ajtaja, ahogy a lányok elhagyják a termet a vámpír is kilép, majd elindul sötét útjára.

//Tanárok lakrésze/Fawn Professzor szobája//

by Vendég Kedd Márc. 06, 2012 8:26 pm

Nem siettem el a terem felé menést. Néha-néha hallottam, ahogy Brooke szólongat, de semmi máson nem járt az eszem, csak azon, hogy éljem túl az órát, aztán had aludjak végre. Óra óra hátán, szabadidőm semmi, aludni sincs időm. És mellé, még ilyen Fawn professzor stílusú nő készít fel. Na szép. Egy hajgumival magasra kontyot alkottam a hajamból, mert valami azt súgta a mai óra nem lesz sétagalopp.
Amikor felértem az emeletre, és kómás fejjel beléptem az ajtón, bokáig süllyedtem valami dzsuvában.
-Mi a ....-kezdtem volna bele egy szép monológba, de ekkor megpillantottam a gonosz vigyorú professzort.
-Áldott légy!-köszöntem mosolyogva, bár a hangom dühöt sugallt. A terem külseje megváltozott, ami még inkább megrémített, mint a nő. Fáradt vagyok én már ezekhez a h'lye viccekhez. Amikor meghallottam a feladatom egyből felébredtem. Ha az életemről van szó, bármire képes vagyok. Két külön úton kellett elindulnunk a sz@rban, s ebben a pillanatban kicsit sem érdekelt, hogy Fawn, vagy Brooke mit csinál. Bár Brooke életét féltettem, s bár önös dolog volt, az enyémet mégis jobban féltettem. Kezemben a késsel indultam el, lassan araszolva előre.
Egy gusztustalan fura figura bukkant fel előttem, s a késével hadonászva próbált az életemre törni. Minden erőmet összeszedve fordultam el döfései elől, majd egy jól irányzott mozdulattal leszúrtam az "illetőt".
Egy nőt épp le akart csapolni egy vámpír. Szép kis feladat mondhatom. Megvédeni a nőt attól, aki egyszer én is leszek. A vámpír felém nézett. Közelebb araszoltam hozzá, és amikor már azt hitte, az én vérem lesz az előétel szíven döftem.
Miután őt is "kipipáltam" újabb "átlagos" alakok jelentek meg, mint az elő volt. Késemet szorongatva mentem előre, de kifogott rajtam a dolog. Nekem ugrott, és fogait a nyakamba mélyesztette. Lefogta a kezem, de lábaim szabadok voltak. Enyhén berogyasztottam azokat, és amikor éreztem a rajtam csimpaszkodó alak zavarodottságát, változtattam a pozíciómon. Kezem szorításából engedett, és ez volt a hibája. Ellöktem magamtól, megfogtam az egyik kezét, kicsavartam, amitől a földre rogyott, majd elvágtam a nyakát. Gusztustalan volt, de az életemről volt szó. A nyakamból egy halvány vércsík csordogált, de a seb nem volt mély, artériát nem ért.
Tovább haladtam előre, de ekkor a kés eltűnt a kezemből. Fawn professzorra néztem, aki kíváncsi pillantással vizslatva ahogy szenvedünk. Rápillantottam Brooke-ra, aki hasonló "lelkesedéssel" védte a saját életét.
Elkaptam a tekintetem a barátnőmről, amikor a harmadik érzékem riasztott. Valaki a hátam mögött állt, s amikor megfordultam, megbizonyosodhattam róla, hogy tényleg hátba támadhatna. Valami azt súgta, hagyatkoznom kell a "vámpírösztönökre", ergo a vérivásra. Más fegyverem nem maradt, csak a fogaim, és a nyers erőm. Előre léptem egyet, és egy jól irányzott mozdulattal, gyomorszájon rúgtam. Összeroskadt, majd miután a hátára vágtam elterült a földön. Szaporán kapkodva a levegőt, egy gyors mozdulattal belevájtam a fogaim a nyakába, és szívni kezdtem a vérét. Egyszer csak eltűnt a kezeim közül, mire megtöröltem a szám, és felegyenesedve mentem tovább. Fawn elé érve vérben forgó dühös tekintettel néztem a nőre. Úgy vélem, nem akarta megtudni, hogy mit gondolok.
A vértől amit le kellett nyelnem nem émelyegtem, sőt még rosszul sem voltam. De a nyakamon lévő harapás égett, és fájt. A vér még minidig csordogált belőle, de én magam is véres voltam tetőtől talpig.
Egy bólintással nyugtáztam amikor elmondta a véleményét.
-Köszönöm?.-mondtam -de kérdésnek is hathatott volna-, amikor elvettem a poharat, amiben ha orrom nem csalt bor volt, és vér. Egy húzásra megittam a pohár tartalmát, majd visszaadtam a poharat. A nyakamon lévő két pötty, amiből folyt a vér, nyomtalanul eltűnt. Na, ez megnyugtatott.
-Áldott légy.-köszöntem el a nőtől, miután kiengedett minket a teremből.
~Nüx, miért kell nekem ezt csinálnom?-kérdeztem, miközben sietős léptekkel elvonszoltam magam a szobámba.

//Lány kollégium/Csillagfény háló//

by Vendég Kedd Márc. 06, 2012 8:29 pm

Út közben minden aprósággal el voltam foglalva csak, hogy időt nyerjek magamnak a lelki felkészüléshez. Nagyon nem volt idegzetem és energiám sem ehhez az órához. Én is ki vagy purcanva, kell a regenerálás.
~Egész úton a terem felé azon gondolkodám, miként fogom kiborítani, a rég megutált tanárt." - lehet kicsit erőltetett rím, de én jól elszórakoztattam magam. Másokkal viszont nem állt szándékomban megosztani, mert hót ziher, hogy elmebetegnek titulálnának, és azt nem akartam. A folyosóra érve, már láttam a medve barlangjának bejáratát, mire elhúztam a szám, és mélyet sóhajtottam. Egyik pillanatról a másikra egzotikus gondolataim támadtak, és késztetést éreztem, hogy feltegyem kérdésem az előttem haladó szőkének.
- Te sz0ptál már? És szeretsz?– torpantam meg, majd miután megfordult láttam arckifejezését, hangosan felvihogtam.
Valerie így sem volt jó passzban, de kénytelen lesz elhallgatni a f@szságaim, mert a fáradtság ezt hozza ki belőlem. Átadta ezt az álmos, plöttyedt hangulatot, és ez a pörgést váltja ki belőlem. Pont fordított a működésem, mint a normális jelölteknek. Miután kiröhögtem magam, immáron sokadjára megindultam, és sikerült elérkeznünk a teremig.
- Na jó, majd később megdumáljuk. – nyitottam be, majd bátran beléptem az ajtón.
Süllyedni kezdtünk, mire én csak bámultam a furcsa padlót, amiben lábfejem el is tűnt.
- Mi a p/csa..? - káromkodtam egy jólesőt, és csak az után vettem észre a professzort.
- Áldott légy. - köszöntem, közben próbáltam kihúzni a lábam a talajból (?!) sikertelenül.
Még jó, hogy nem hittem el, a dumáját. Csak nem nyíratnak ki ezen a szent helyen, vagy mégis? Éreztem én, hogy nem kell eljönni. Elindította a "játékot", mire a kezemben termett egy kés.
Először egy kis k*csög hologram kezdett hadonászni a tőrével, ezért nem tettem semmit a védelem érdekében. Persze egyből megéreztem, mikor a tőr a vállamba fúródott, és csak akkor tudatosult bennem, hogy a fele se tréfa. Felszisszentem, mikor a pengét kirántotta vállamból, de volt bennem annyi erő, hogy kicsináljam.
A második felvonásban egy nőt kellett megmenteni egy éhes vámpírtól. Sosem voltam egy hős típus, ezért fogalmam nem volt, hogy mit csináljak. Kezdtem a beszólogatással.
- Hé te kr€tén, hagyd őt békén vagy szétrúgom a segged! - gondoltam, hogy nem fog ettől maga alá csinálni a félelemtől. Ezért sajátos módszerembe kezdve nekirontottam. A körmeit belém mélyesztette, nehogy már megússzam sérülés nélkül.
Harmadjára előjöttek a kis izék, fogukat belém mélyesztették. Torkukon, úgy ment át a kés, mint a vajon.
Negyedik alkalommal megint azok a csöves pacákok jöttek elő, pechemre a kés eltűnt a kezemből. Jellemző! Mondtam Fawnak, hogy nem akarok vért inni, erre elvárja, hogy egyből ráharapjak valakire. Normális?! A helyes válasz, hogy nem. Hogy végre túlessek ezen az egészen, fintorogva, és látványosan öklendezve kóstoltam meg az árnyat. Elszakadva nyakától, lenyaltam szám sarkából a vért. Magam is csodálkoztam, hogy nem ásítottam egy színeset azonnal. Sokkal, de sokkal rosszabbra számítottam, ahhoz képest teljesen jól viseltem. A sötét sikátor eltűnt, és csak a ronda terem falai néztek vissza ránk. Sajgott mindenem! Nem elég, hogy leszúrtak összeharaptak, még agyon is karmoltak. Egyértelmű, hogy szándékos merénylet volt ellenünk, csak azt nem értettem, hogy mi szükség volt rá.
Lehet, hogy megálljuk a helyünket, de az biztos, hogy csak félholtan. Nem szívesen ittam abból a löttyből, mi elénk volt rakva, de bármit megtettem volna, hogy eltüntessem a feleslege lyukakat magamon. Már nem is volt annyira nagyon borzasztó az íz, de egy darabig biztos nem lesz a kedvencem. Mosolyogva néztem végig magamon, nem láttam semmilyen harci sérülést, és nem is éreztem.
- Alig várom. - erőltettem egy "hú de jó" vigyort a képemre, szándékosan túljátszva.
Épp itt volt az ideje, hogy észrevegye, nem bírom a búráját.
- Viszlát. - köszöntem el, úgy nézve rá, mint a véres rongyra.

//É.H./Szabadidő csarnok//

by **Cassie Linn** Pént. Márc. 16, 2012 12:57 pm

Elszívtam vagy két szál cigit az épület mellett,míg vártam Adre. Úgy álltam, hogy Rox nem vehetett észre, de biztos voltam benne, hogy érzi, hogy itt vagyok a közelében.
Nem mertem felfedni magam előtte, nagyon bántott, hogy éreznie kellett, amit csinálok.
Őfelsége szép lassan megérkezett, szóval beosontunk az épületbe, és megkerestük a termet.
Még senki nem volt benn, aminek kicsit örültem.
- Most mesélhetsz. - mondtam, majd a cuccaimat az asztalra pakoltam. - Vagyis... kérlek, Oszd meg velem tudásod, mester! - erőltettem magamra valami idióta vigyort, és kíváncsian figyeltem őt, néha pedig az ajtót, ha esetleg valaki bejönne.

(Userkének mégiscsak dolga akadt, így sajnos nem tudok aktívan az óra tagja lenni.)

by **Adrian Northon** Pént. Márc. 16, 2012 1:23 pm

Lassan, mint egy csiga, levánszorogtam az Udvarra. Persze, nyálkát nem hagytam, én annál elegánsabb vagyok. Nem siettem sehova, mindent jól megnéztem magamnak, ebbe beleértve Rox-ot is, kíváncsi voltam a szőke leányzóra, hogy mit művel. A srác és közte volt egy apró távolság, szóval Cassienek nem kellett annyira tartania attól, hogy esetleg elveszik előle.
Sejtelmesen a lányra mosolyogtam, majd egy kacsintás kíséretében a Főépülethez siettem.
A sz*xrabszolgám már ott álldogált, szokásos cigivel a szájában.
- Úgy füstölsz, mint egy kib*szott gyár, jó lenne, ha kicsit csökkentenéd az adagot! - hát, nem én voltam a legjobb oktató ezzel kapcsolatban, hisz az én ujjaim között is cigaretta helyezkedett el.
Szívtam még belőle egy utolsót, majd eldobtam a csikket, az egyik közeli bokor tövébe. Felsétáltunk a lépcsőn, majd megkerestük a termet és halkan besurrantunk az ajtón. Elhelyezkedtünk az egyik hátsó padban, majd hanyagul hátradőltem, tekintetem csakis Cassié volt.
- Nem igazán tudom szavakba önteni, mint már mondtam... - kezdtem bele, majd magam elé meredtem, a semmibe. - Rossz volt, kissé fájdalmas. - vettem egy mély lélegzetet, majd visszatereltem szemeimet Cass felé. - A mi sztorink azért más... Te gyakorlatilag megcsaltál, nekem azért fájt annyira. - elmosolyogtam, majd hálásan rákacsintottam. Nem volt nekem szükségem erre a sz*rra, így hiába fájt, örültem, hogy vége. - De amíg köztünk volt a kötelék, inkább az érzéseidet érzékeltem. A vágyat, legtöbbször. - hamis vigyort küldtem felé, majd megvontam a vállamat. - Az egész csak azért volt f*s, mert én akartam annak a lánynak/fiúnak a helyében lenni. - csak ennyit tudtam mondani, semmi mást.
Ujjaimat a padra helyeztem és halkan zongorázni kezdtem.

/szintén nem tudok aktívan részt venni az órán, mert dolgom akadt Sohaországban/

by Ajánlott tartalom

Vérmágia terem

Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem

Re: Vérmágia terem