Konyha

by Vendég Kedd Május 01, 2012 8:04 pm

-Semmi, nem lényeg.-legyintek. Nem akartam semmit érzeni, ne ez az igazság.
Kiborultam...Ez van... Nekem is szabad néha kiborulnom. Én is emberből vagyok. Ha elment volna, azt sajnáltam volna. Most láttam újra, annyi év után, még is a legkevésbé volt kedvem jópofázni vele. Egy érzéketlen valakit láttam, nem pedig azt a fiút, akit valaha szerettem. Valahogy nem erre számítottam volna tőle.
Aztán tényleg úgy tette, mintha elfelejtette volna az egész eddigi kifakadásom.
-Mondtam én, hogy sokat változtam.-célzok a keménységemre. Megragadja a kezem, és magával húz, majd a következő pillanatban már egy formás kis vityilló előtt kötöttünk ki.

-Szép kis ház.-dicsérem meg, s úgy vélem legalább az ízlése a régi.
-És a főző tudományod ugyan olyan rossz, mint régen?-kérdezem, miután beléptünk a konyhába.
-Kérlek vedd komolyan azt, amit kérdezni fogok. És ne kerüld ki a válaszadást.-nézek a fiú szemeibe, és csak remélni tudom, hogy a teljes igazságot fogom tőle hallani.
-Miért jelöltél meg? Miért akartad, hogy olyan legyek mint te?-kérdezek rá végre a lényegre, és valami miatt abban reménykedek, hogy olyat hallok, amire legbelül vágytam. De valamiért egyre jobban kezdek benne kételkedni, hogy Scott és köztem minden a régi lesz...

by **Scott Hale** Szer. Május 02, 2012 5:16 pm

Csak megrázom a fejem, a viselkedése akkor sem változott egy cseppet sem, és ez sajnos, vagy nem sajnos még tetszik is.
-Jó, sokat változtál.-hagyom rá, hogy ennyire már ne menjünk bele a dolgokba. Aztán végre megérkezünk a ház elé is.

-Ja szép, csak még nem otthonos.-fejtem ki a saját véleményem. Majd az lesz, ha Valerie többet jár ide.
-Persze, mindenkit megölök az összes főztömmel, de hisz tudod.-villantok rá egy ragadozó mosolyt, majd betessékelem a konyhába. Aztán egy kényes részre térünk át, elhúzom a számat, majd vállat vonok a kérdésére. Tudtam, hogy az igazat akarja hallin, de még magam sem tudtam, hogy mi az.
-Csüccs le, és mesélek.-kínálom hellyel, és a hűtőhöz lépek, hogy lássam mi is van itthon. Aztán úgy döntök, hogy nem melegítek semmit, hanem tényleg csinálok egy kiadós kaját. Percekig csendben agyalok, hogy mi legyen, hogy először beszéljek, vagy csináljam a kaját, de aztán végül az ételnek látok neki először. Hagyma a serpenyőbe, majd előkeverem a paradicsomot és a paprikát, majd gyorsan szeletelni kezdtem.
-Nos... Mikor megjelöltek engem, még esélyem sem volt semmire, azt sem tudtam, hogy túl élem-e az átváltozást. Aztán miután nagyon ügyesen sikerült, egyik napról a másikra nyomkereső lettem.-mutatom fel a tenyerem, hogy láthassa a jellegzetes tetoválást is, majd tovább daraboltam.
-Nem akartam több időt nélküled eltölteni, és szerettelek volna újra látni, épp ezért tértem vissza Dracville-be, aztán megéreztem, hogy Nüx új alanyt választott ki magának, én pedig megkerestem, hogy elindítsam az úton, de annyira ledöbbentett, hogy te vagy az, hogy egyszerűen képtelen voltam ott maradni, és magyarázkodni. Úgy voltam vele, hogy te elég erős vagy ahhoz, hogy túléld ezt az egész cirkuszt, és majd... Ha újra találkozunk, majd el tudom mondni, hogy sokkal többet jelentesz nekem, mint egy barát.-dobom a paprikát a hagymára, majd a paradicsomot is. Pillanatokkal később pedig már a tojást keverem be, hogy kicsit feldobjam a lecsót, no meg a bébi tök is előkerül a hűtőből.
-Jó étvágyat.-teszem le elé a már kész ételt, és mellé húzok egy széket, hogy én is leülhessek a saját tányérom elé.

by Vendég Szer. Május 02, 2012 5:50 pm

A ház témát kitárgyaltuk. Tényleg lakájosnak nézett ki, bár kicsit még belakatlannak látszott. Aztán a hasam is megkordult, és immár csak abban reménykedtem, hogy még mindig jól főz.
-Remélem tényleg olyan jól főzöl, mint régen. Farkas éhes vagyok, és az sosem jelent jót nálam.-villantok Scottra egy vérengző, jelöltmosolyt.
Kicsit úgy éreztem, kerülgeti a forró kását, és eszében sincs elmondani, mit és miért tett. Vagy én erőltettem volna? Aligha ez lenne az igaz. Ha már tudom ki változtatott át, jogom van tudni, hogy Nüx akarata mellett, miért tette.
Engedelmesen helyet foglaltam, de percekig ültem néma csöndben. Kezdtem megelégelni a csendet, de úgy döntöttem, egyenlőre nem szólok egy büdös szót sem, Scott meg majd beszél, ha akar. Nekiállt főzni, és a zöldségek illatát megérezve nagyot kordult a hasam, amin jót mosolyogtam. És mint kiderült, végre megkapom a válaszokat is.
Rövid magyarázat volt, pont olyan, amire tőle számítottam volna. Már épp megszólaltam volna, hogy "oké megértettem, miért tetted ezt", amikor olyat mondott, amire nem igazán voltam felkészülve. Illetve nem vártam volna pont ezt a reakciót magamtól. Lerakta elém a tányért, mire mereven belebámultam a lecsóba, és a kanalammal kezdtem piszkálgatni.
~Nem buksz ki. Csak maradj nyugodt.-mondogatom magamban.
-Jó étvágyat neked is...-suttogom, és egy falatot veszek a számba. Annyi év után, végre meghallhattam azt, amire mindig is vágytam, s most meg lefagynak a sejtjeim, és képtelen vagyok reagálni. Na szép.
-Ezt, hogy érted?-préselek ki magamból egy mondatot, és a mellettem ülő fiúra nézek.
~Ha tudnád, hogy ez a pár szó, mennyit jelent nekem.-bámulok a fiú szemeibe, de tudom, nem hallja azt, amit legbelül gondolok.
-Tényleg így érzel Scott?-kérdezem, és kezeim lágyan megérintik arcát. Kezemet gyorsan visszarántom, és tovább eszek. Nem tudom, mit akarok hallani tőle, de el kell mondanom, mit érzek, és mit éreztem.
-Mielőtt elmentél... A kis tizenkét éves csitri fejembe bemagyaráztam, hogy érzek valamit irántad. Amikor meg elmentél, még jobban érzetem azt az érzést. És most megint érzem azt, amit régen éreztem.- szólalok meg, miután magamba tömtem a lecsó adagom felét.

by **Scott Hale** Szer. Május 02, 2012 6:19 pm

A főzéssel nem volt gondom, csak a válasz adással. Kénytelen kelletlen, de válaszolni kezdtem rá, majd leültem a lány mellé, hogy én is magamba tömjem az elkészült kaját. Kérdésére egy pillanatra megakad a kanalam a mozdulatsorban. Pillantásom felé kapom, és elvigyorodom.
-Úgy ahogy értettem.-válaszolok egyszerűen, miközben megérinti az arcom. Nüx... Könyörgöm ne kelljen ezt tovább csinálnom. Mielőtt még újra szólhattam volna, megüti a fülem a lányka újabb monológja.
-El is árulod azt az érzést, vagy találgassak?-pillantok rá, és eltüntetem a kajám maradékát, majd elmosom a tányéromat. A mosogatónál állva fordulok meg, és várom a válaszát, amit az a baj, hogy teljesen jogosan, szinte érzek is. És tudom, hogy nem fog olyan jól esni, mint az, hogy láthatom.

by Vendég Szer. Május 02, 2012 6:35 pm

Lefagytam. Ennyi. Feladtam a küzdelmet az érzelmeimmel szembe, amik most forgószélként söpörtek bennem végig. Meglepett, amit mondott, de ha bevallottam volna neki, mit érzek, abból én nem jöttem volna ki jól.
Az meg, hogy életében egyszer komolyan gondolta azt, amit mondott, meglepett. Valahogy nem erre számítottam tőle, most még is jól esett a kis lelkemnek, hogy ezt hallhatta.
Gyorsan belapátolom a maradékot is, mielőtt válaszolnék kérdésére, majd magam elé bámulva várom, hogy a víz csobogása is megszűnjön, és csönd telepedjen közénk.
Tekintetem Scott zavaros szemeibe nézek. Válaszadás helyett eleinte csak a köztünk lévő kapcsot figyelem, s ez megrémít kissé. Hasonlóan éreznék, ahogyan ő?
-Szerettelek.-kimondtam, amit érzek. Tekintetem makacsul állta a fiúét, mit sem törődve azzal, hogy esetleg zavarba hozom ezzel magam.
-És ami a teljes igazságot illeti, most is így érzek irántad. Becsaptam magam éveken keresztül, menekültem a múltam elől, de te olyan nyomot hagytál a szívemben, amit nem tudok kitörölni, bármennyire is szeretném.-állok fel a székről, és közelebb sétálok a fiúhoz.
-És most először nem csapok be senkit, még magamat sem.-állok meg Scott előtt.
Közelebb hajolok hozzá, és lágy puszit nyomok ajkaira. De éppen csak annyira érek hozzá azokhoz, hogy Scott is megérezze az érintésem.
Aztán mintha képszakadás következett volna be nálam, felfogtam mit tettem, és hátat fordítva a fiúnak, átvágtam a kicsi konyhán, és a nappaliba siettem.

//Nappali //

by **Scott Hale** Pént. Május 04, 2012 9:11 am

Annyira megleptek Valerie szavai, hogy köpni nyelni nem tudtam először. Mereven bámultam a lány szemeibe, és nem szándékoztam megszólalni, semmi esetre sem. Aztán közelebb sétált, és egy halovány puszit nyomott ajkaimra. Teljesen tönkre tesz... Csak bámultam utána ahogy a nappali felé vette az irányt, percekkel később indultam csak meg utána, megálltam a nappali ajtajában, és csendben néztem a lányt, míg meg nem fordult.
-Valerie ne haragudj, de...-tudtam én valaha hazudni neki? Nem, azt nem tudtam, de titkolni nagyon jól sikerült mindent. Beléptem a nappaliba, és a következő lépéssel előtte teremtem, karjaimba zártam, és magamhoz öleltem.
-Szerintem ne siessük el a dolgot, én ráérek várni rád. A legfontosabb, hogy most tanulj, és túléld az átváltozást. Ígérem nem hagylak itt, ha még is mennem kéne, akkor viszlek magammal, rendben?-dörmögöm a hajába, és megcsókolom a homlokát. Buta kis Szöszke, sosem tudnám elhagyni. Szeretem, csak még ő nem tudja.

//Nappali//

by **Shady** Hétf. Okt. 22, 2012 2:13 am

A JÁTÉKTÉR SZABAD!!!

by Ajánlott tartalom

Konyha

Konyha

Re: Konyha

Re: Konyha

Re: Konyha

Re: Konyha

Re: Konyha

Re: Konyha

Re: Konyha

Re: Konyha

Re: Konyha