Valerie Richardson & Anabell Morgan (mi is történt régen...)

by Vendég Vas. Május 06, 2012 6:12 pm

Kicsit több, mint két éve...Amikor Ana bekerült a sulinkba...

Tizenévesként bekerülni a gimnáziumba, maga a leányálom volt. Pláne nekem, akit már az általános suliban is mindenki körülugrált. Ezt apámnak, és magamnak is köszönhettem. Én voltam a csini szőke, aki az évek során a pasik álmává vált. Utóbbinak kevésbé örültem. Szerencse a szerencsétlenségemben, hogy nem sok időt kellett eltöltenem érdekbarátságok között, mert egyik nap megérkezett máig legjobb barátnőm...Anabell Morgan.

Verőfényes napsütötte szeptember elseje volt. Kicsit visszataszító tény volt, hogy körülbelül hat hónapig fogok több órát négy fal között tölteni. Tizenhat évesen aligha arra vágyik az ember, hogy unalmas tanórákon üljön. Szerencsére volt egy személy, aki még is boldogabbá tette a szürke napjaimat, ez pedig Logan volt. A hosszú igazgatói rizsa után végre helyet foglalhattunk az osztálytermünkben, és "kedvenc" osztályfőnökömre ismételten csak várnunk kellett. Hihetetlen egy nő volt. Mindenhonnan elkésett, és annyira ismerte ki magát az idegen helyeken, mint egy buta tyúk. Levágódtam a helyemre, s kibújva a magassarkúmból keresztbe tettem a lábam a székemen.
Aztán csak megérkezett tíz perc múlva az ördög, és nem sokkal belépett egy új arc is. A fiúk részéről fütyülés tört ki, amire csak megforgattam a szemeim.
~Jellemző.-gondoltam, és körbenéztem a teremben. Mákomra csak mellettem volt hely. Remek. Most én leszek a kedves kis Valerie, akinek jó képet kell vágnia, az új szöszke érkezéséhez. Bár nem nézett ki olyan h'lye libának sem, sőt. Inkább amolyan szende szűzikének gondoltam így elsőre. Félreértés ne essék...Nem apácának néztem, hanem olyan kis tanár kedvencének. Végül úgy gondoltam, inkább eloszlatom a feltételezéseim, és hátradőlve a széken vártam, hogy bemutassa a tanár, és elkezdődjön az első unalmas napom ebben a porfészekben.

by Vendég Vas. Május 06, 2012 6:51 pm

Valerie Richardson & Anabell Morgan (mi is történt régen...) 704806-bigthumbnail

Anyum ősrégi csotrogányának anyós ülésén ültem, és az új sulim felé zötykölődtem. Testileg és lelkileg fel voltam készülve a legrosszabbra, mert az új húst jobban szeretik piszkálni, mintsem bevágódni nála. A suli parkolójában leállt a motor, és kinyitottam eddig lehunyt szemeim, majd némi habozással ugyan, de kiszálltam.
- Ne aggódj kincsem, hamar beilleszkedsz. - nyugtatott anyu, és odasétált hozzám, hogy átöleljen. Egy pillanatra elengedett, és miután megjegyezte, hogy milyen csinos vagyok, újból megölelt.
- Biztos, hogy egyenruhába kellett jönni? - néztem végig a többi diákon, akik egyáltalán nem öltöztek így.
Erre bezzeg nem mondott semmit, mire megforgattam a szemeim. Egyel több dolog, ami miatt kitűnök a tömegből.
- Aztán be ne pasizz nekem? - kuncogott a saját, béna poénján, nekem viszont nem csalt mosolyt az arcomra.
- Rendben anya, szia. - mielőtt még érzelgősebbé fordult volna a búcsú, magabiztos léptekkel elindultam az iskola épülete felé. Még nem csöngettek be, anyu gondoskodott arról, hogy legyen időm bejárni mindent.
- A könyveidet elraktad? Nem hagytál otthon semmit? Megvan az uzsonnád? - hallottam, hogy utánam kiabál aggodalmasan, ahogy szokott.
Nem néztem vissza, csak hátat fordítva neki kezem a magasba emeltem, jelezve, hogy minden nálam van. A tanárit vettem célba, hogy megkeressem az osztályfőnököm. Úgy lett megbeszélve, hogy majd megadja az órarendet, aztán lepasszol az osztálytársaknak, hogy mutassák meg nekem a sulit. Klassz! Sokáig bolyongtam a folyosókon, ezért rám- csöngettek. Tíz perc is eltelhetett, mikor egy nő jött velem szembe, és úgy gondoltam itt az ideje útbaigazítást kérnem. Mázlim volt, mert pont őt kerestem. Együtt mentünk tehát a terem felé, szapora léptekkel. Érkezésem pillanata főleg a srácokból váltott ki különféle érzelmeket, mire csak mosolyogtam. Becsuktam magam mögött az ajtót, és szabad szék után kutattam tekintetemmel.
- Ő itt Anabell Morgan, az új osztálytársatok. Segítsetek neki mindenben, ha kérhetem. - szólt oda a többieknek, majd helyre intett.
Már csak egyetlen üres szék volt, egy másik szöszi mellett, nem zavartattam magam, lehuppantam mellé.
- Szia. - köszöntem neki kedvesen.
Feleslegesnek tartottam a bemutatkozást, mert az imént mondták el a nevem jó hangosan, ezért inkább rákérdeztem az övére.
- Kit tisztelhetek benned? – körülnéztem, hogy az új társaimat legalább látásból megismerjem, de elég kellemetlenül éreztem magam, mert majdnem mindenki engem bámult.
Mielőtt még megjegyzést tett volna az egyenruhára, megelőztem és kimagyaráztam magam.
- Anyám akarta. - néztem mereven előre a tanárra, majd tekintetem a lányra emeltem, és elnevettem magam.

by Vendég Hétf. Május 07, 2012 12:40 pm

Előre tudtam, hogy én leszek a szerencsés, aki mellett az új lány helyet fog találni. Alig láthatóan végigmértem, tetem magamban pár megjegyzést, majd a tanárra figyeltem, ahogy bemutatta a lányt.
~Majd segítek neki, ha nem egy kis stréber, vagy nem egy h'lye r'banc. Addig semmi. Van nekem elég bajom nélküle is.-gondolom magamban, és felvont szemöldökkel figyelem, ahogy Ana felém jön, majd helyet foglal mellettem a széken.
-Szia.-mosolygok bájosan, de ez inkább a megszokott felvett mosoly volt, mintsem az őszinte Val mosoly. Arra a mosolyra még várhat.
-Valerie Richardson-t. És én benned?-kezdek bájcsevejbe, s mivel látom, hogy a lány cseppet sem szereti, hogy bámulják, hangos megjegyzést teszek.
-Mi lenne, ha nem bámulnátok? Egy új diák. És? Olyan, mintha múzeumban lennétek, csakhogy míg ott festményekre bámultok, itt egy emberre. Nőjetek már fel.-nézek körbe, majd a tanár is rám emeli a tekintetét, és megszólal.
-Kivételesen egyet kell értem Valerie-val.-mondja, bár tudom, hogy böki a csőrét az, hogy igazam is lehet néha. De mint tudjuk a tanárok pofára mennek, s ezen a vizsgán én már elbuktam a szemében. Csak tudnám, hogy mi baja van velem. Valószínűleg az, hogy negyven kilóval könnyebb vagyok, és fiatalabb.
Csak akkor tűnt fel igazából, hogy Ana egyenruhában van. Mária segíts. Tényleg egy kis szentfazekat kaptunk az osztályba? Van már hat félé népcsoport, egy adag drogos, egy másik adag h'lye liba, és most még egy szentfazék is?
-Nagyon cuki...-fintorodom el akarva akaratlan. Az anyja adta rá? Még jó, hogy az én anyám normális ilyen téren.
-Hát nekem mindegy.-szólalok meg utolsó szó jogán, majd elkezdődik az első unalmas osztályfőnöki órám. Fél fülembe bedugom a fülhallgatóm, és térdeim előtt összekulcsolva kezeim, várom, hogy kicsöngessenek. Amikor végre elérkezik az idő, felállok, s már éppen indulnék el, amikor drága tanárom utamat állja.
-Lennél kedves körbevezetni az iskolában? Ha már úgy is kiálltál mellette?-kérdezi, és tekintetem az övébe fúrva válaszolok neki.
-Szívesen, bár dolgom lenne.-gúnyos hangom hallatán hátat fordít a nő, és eloldalog. :Lassan elindulok az ajtó felé, majd megállok a folyosó közepén.
-Arra van az ebédlő és a könyvtár. A termek ajtajára rá van írva, hogy milyen szaktanterem. Az órarendeden meg rajta van, hogy a többi órád melyik teremben van. A falakon látsz térképeket, azok segítenek eligazodni. Az első emeleti WC-t a helyedben nem használnám, előre szólok: gusztustalan. Az udvar arra van, és az udvaron keresztül juthatsz el a tesitermekig és az öltözőkig. A szekrénykulcsodon lesz egy szám. Emeletenként 200 szekrény van. Tehát összesen 800 szekrény van; az első emelettől a negyedikig. Kérdés?-fonom keresztbe kezeim a mellkasom előtt, miközben a lányra nézek.

by Vendég Hétf. Május 07, 2012 2:37 pm

Nem kellett sok ész, hogy rájöjjek, nem komál engem, a csaj akit, mint megtudtam Valerienek hívnak. Félre értés ne essék, nekem sem állt szándékomban jó-pofizni, de a mai életcélom az volt, hogy ne kapjak hajba senkivel, és ne bőgje le nyilvánosan. Eddig mindkettőt megúsztam, de olyan érzésem volt, hogy az egyik be fog következni. Az lehet, hogy úgy néztem ki, mint egy apácazárdából szökött agyatlan szöszi, a látszat a legtöbb esetben csal. Hogy igazítsak magamon valamit, feltűrtem a blúzom hét szárát, majdnem könyékig feljebb húztam a szoknyámat, de persze nem annyira, hogy kinn legyen a fenekem, végül meglazítottam a nyakkendőt, kigomboltam pár gombot a nyakamnál. Egy fokkal felszabadultabbnak éreztem magam, de ezzel, csak még több kíváncsi tekintetet vonzottam magamra.
- Ana. Anabell Morgan. - úgy látszik ő is sűrűn figyel a tanárra, aki imént mondta el a nevemet.
Az első benyomásom az volt, hogy ő itt "vagány lány" szerepet tölti be, és azon kívül félig beletartozik mindegyik bandába. Igen még azt is kinéztem belőle, hogy a plasztik plázacicák alakulatában is meg van helye.
Ha jól hallottam éppen megvédett, vagy csak úgy csinált?! A tanárnő is felkapta a fejét, és helyeslően rászólt a népre, hogy viselkedjenek. Én nem szóltam semmit, csak ültem, mint a kuka, és figyelmen kívül hagytam az előbbi kedves gesztust. Mikor megjegyzést tett a ruhámról, csak egy flegma mosolyt villantottam felé, célozva arra, hogy ha cs€sztetni tud, akkor inkább ne beszélgessünk.
Az óra elkezdődött és először még figyeltem is, de aztán nem bírtam tovább. Az osztályfőnök hangja irritálta a fülem, ezért inkább mással próbáltam lekötni a figyelmem. Hátra dőltem a széken és elővettem a mobilom. SMS-t pötyögtem be, amit el is küldtem a bátyámnak. Ő is új husi a piacon, de cseppet sem féltettem, ahogy őt ismerem már összehaverkodott a társaival, és végighülyülik az órát. Ez az utolsó éve, aztán belevág a nagybetűs életbe. Mindig is jobban tudta viselni lelkileg a megterhelő helyzeteket, bár én is megedződtem már az évek során. Ha valaki azt állítja, hogy rémes gyerekkora volt, mert nem engedték el a szülei bulizni, akkor a képbe röhögök. Nem tudják mi az a sz@r gyerekkor.
Hamar elment az óra, mindenki kiviharzott a teremből, hogy a lábuk sem érte a földet. Én utoljára hagytam el a termet, mintha stréber lennék.
Valerie mindent elhadart, de ezért próbáltam felfogni épp ésszel, hogy mi hol van. Mielőtt válaszolhattam volna, hogy "nem", valaki elkapott hátulról, és megszorongatott. Már azon sem csodálkoztam volna, ha egy teljesen ismeretlen valaki lett volna, de csak Zack volt az, a mostanra kialakított bandájával. Elismerő pillantások tömkelege rohamozott meg engem és Valeriet is, amin csak mosolyogtam. Kezdek hozzászokni.
- Megyünk ki edzeni, benne vagyok a focicsapatban. - kacsintott rám megjátszott nagyképűséggel.
- Ne várd, hogy ezen csodálkozzak. - nevettem fel nem túl hangosan.
- Gyertek ti is. - mondta, majd felkapott és elindult velem az udvar felé.
- Zack! Hozzátok őt is. - tudtam, hogy én nem szabadulhatok, és azt akartam, hogy a szőke lány se legyen már olyan komor. Szórakozzunk!
A csapat többi tagja könnyen a vállukra emelték, és hozták utánunk. Az a a jó ha úgy vagy egy iskolában, hogy nem büntetnek olyan szigorúan, ráadásul a bátyám, akkora dumagép, hogy biztosan kimagyarázza.

by Vendég Hétf. Május 07, 2012 7:02 pm

H'lye kérdés volt, még tőlem is. Annyira nem figyeltem a tanárra, hogy a nevét sem igazán jegyeztem meg. Az után esett le, hogy Ana is megemlítette.
Az óra végén a tanár kérésének eleget téve indultam el az ajtó felé. Elhadartam, mi merre, hány méter, és csak reménykedni tudtam, hogy elhúzhatok bagózni egyet. Meg aztán Logannel sem ártott volna összefutni, még ma vele se találkoztam. Meg aztán Amy megígérte, hogy összekoccan velem valamelyik szünetben. Hát azóta se jött. Apám meg azt írta egy sms-ben, hogy suli után menjek az őrsre, mert a fiúk várnak.
Aztán mint derült égből villámcsapás érkezett meg egy csapat fiú. Egész jó pasik voltak, meg kell hagyni. De ugyan úgy végig mértek, mint a többiek.
-Rakd vissza a helyére a leesett állkapcsod. Előre szólok, labdába sem rúgsz nálam.-szólalok meg, mivel az egyik srác szájából már félig csorgott a nyál.
Aztán ketten felkapnak, és elindulnak velem.
~Tegyetek már le.-gondolom magamban, s amikor Ana-ék mellé érünk, végül meg is szólalok.
-Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg.-nézek a lányra mosolyogva, mert igazság szerint nem is zavart, hogy helyes pasik társaságában lógjuk le az órát.
-És az izompacsirta személyében kit köszönthetek?-érdeklődöm a lányt cipelő fiú neve felől.
-És egyáltalán hová megyünk és minek?-érdeklődök Ana-tól, amikor kiérünk az udvarra.
Előveszek egy szál cigit, és ameddig élvezem, hogy két srác a "tenyerén" hordoz, elszívom a szálat. Majd egy rágóért nyúlok, amit Ana felé dobok.
-Ha kérsz, nyugodtan vegyél.-mondom, amikor is végre megérkezünk a kérdéses helyszínre.

by Vendég Kedd Május 08, 2012 10:56 am

Valerie igen őszinte és szókimondó lánynak tűnt. A stílusára jellemző szavak talán ezek: nemtörődöm, flegma, ugyan akkor vicces és szókimondó. Az itteni srácok olyan kiéhezettnek tűntek, pedig mindegyik helyes, izompacsirta sportoló. Csodálkozom, hogy nincsenek rajongók társaságában. Nekem is beszült a szöszi, mire nevetve ezt feleltem.
- Ó dehogy is nem.
Szívesen mondtam volna még neki, hogy cserélnék vele helyet, mert más érzés lenne nem a bátyám karjainak fogságában sínylődni, mint idegen jóképű focistákéban. Pech! Zack még a széltől is megóvna, ezért nincs nagymenő, sportoló palim. Egy "Ne mond, hogy nem élvezed?!" pillantást küldtem Valerie felé.
- Hogy én? Zack vagyok, Ana bátyja. - villantotta a szívtiprót, mire csak egy szemforgatással reagáltam.
- És téged, hogy hívnak? - kérdezte vissza, majd egyik kezével kilökte az ajtót, és a nagy füves pálya felé indultunk.
- Szerintem éppen edzeni fognak, és úgy érzem, minket sem hagynak ki. Most majd meglátjuk milyen fából faragtak. - vontam fel szemöldökeim, és felnevettem.
Remélem, bírja a gyűrődést, mert nem lesz egy sétagalopp. A pálya szélére érve leraktak minket. A rágót most kivételesen visszautasítottam, mert gyanítottam, mi fog itt történni. A csapat többi tagja már ott várt, de az edző még nem érkezett meg. Azt mondták, gyakran szokott késni, addig játszunk mi is, utána elengednek, ne legyen akkora baj belőle. Megtörtént a nagy bemutatkozás egytől egyig, majd Valeriehez fordultam.
- Játszottál már amerikai focit?- kérdeztem Rietől, mert akkor nem mondom el neki a játékszabályokat. A védőfelszerelést magukra kapták, akiken mg nem volt, és nekünk is jutott pont kettő. Az egyik átadtam a szőkének, a másikat meg én vettem fel. Biztos nagyon s€xin nézhettünk ki. Mindhárman egy csapatban voltunk, és mikor az utolsó ember is elfoglalta a helyét, kezdetét vette a "bemelegítő" edzés. A magam részéről jól elszórakoztam, ugyan akkor ki is fáradtam a sok rohanásba. Egész ügyesek voltunk, a csapat tagjai nem nézték ki belőlünk, hogy ennyi toppon vagyunk.
- Hölgyeim, maguk mit keresnek itt? - hallottam meg a távolról jövő, reszelős férfi hangot.
- Futás. - mondták néhányan, és elénk álltak, hogy a hátuk mögött le tudjunk lépni.
Nem is kellett kétszer mondani, sietősen megindultunk az épület ajtaja felé, ahonnan kijöttünk. Most már feleslegesnek tartottam bemenni az órára, és kifogásom is volt elég.
- Neked van testvéred? - érdeklődtem, mert azt vettem észre, hogy kezdünk összehaverkodni.
Fel se tűnt egészen eddig a pillanatig, de kinek is tűnne fel, mikor izmok tömkelege veszi körül?!
- Ha nem haragszol Rie-nek foglak hívni, a Valerie túl hosszú. – adtam neki egy számomra jól csengő becenevet.
Jobb mint a szöszi, meg ehhez hasonló idiótának hangzó szavak.
- Vagy sietsz vissza órára? - kérdeztem rá, hátha csak feltartom, bár az eddig tapasztaltakból, úgy gondolom, hogy a válasza "Nem." lesz.

by Vendég Csüt. Május 17, 2012 8:00 pm

Arról, hogy az apáca külső mit takart, nem igazán tudtam pontos képet alkotni. Valahol anyuci kedvence és a feltörekvő szőke között volt, amolyan vakvágány félén. De eléri nálam, hogy tiszteljem, és emberszámba vegyem, talán még segítek is megtalálni neki önmagát.
-Nem, nem fogod megúszni. Ezért legalább eljössz velem a tengerpartra fürödni. Illetve megismerkedhetnél D. legjobb fej embereivel.-nevetem el magam, és Ana-ra emelem a tekintetem.
Mint kiderült a cuki pofa Ana bátyja volt, s ahogy láttam tisztában volt vele, hogy amolyan nők álma típus. Meg kell hagyni, tényleg jól nézett ki.
-Látom, az egód a helyén van. Persze ez nem baj.-kacsintok a fiúra. Kicsit zavart, hogy az engem cipelő srác konkrétan letapizta a s'ggem.
-Valerie vagyok, bár a hírem lehet, hogy megelőzte az arcom.-célzok a suli pletykás bagázsára, akiknek mániájuk volt, hogy a szájukra vettek. Bár már egyre kevésbé zavarta a lelkem, hogy alaptalan pletykák hada hömpölyög rólam a szünetekben. A lány, aki megcsalja a pasiját enyhe ferdítés lenne azokhoz a pletykákhoz képest, amiket még kitaláltak. Egyszer a suli egyik kis eminense kitalálta, hogy én utcán árulom magam. Na, ezt nem hagytam szó nélkül. Miután apám fülébe jutott eme alaptalan vád, közös beszélgetésen kellett részt vennem, amin az igazgató is helyet kapott. Én természetesen jól jöttem ki a dologból, de a másik csajjal azóta is hatalmas ellenségek vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy belőle lett egy k'rva. Miközben filozofáltam a rólam felállított tévhitekről, megérkeztünk a füves pályára.
-Benne vagyok. Úgy is minden nap edzek apámmal.-vonok vállat. Soha nem volt ellenemre a mozgás. Sőt. Az igazság az, hogy a szöszi külső cseppet sem egy nyárfalevél csajt takart.
-Egyszer kétszer a rendőrségen szoktak amerikai foci meccseket rendezni. Na, ott keményebb fiúk vannak, mint itt.-jegyzem meg halkan. Eszembe jut apám, és a képe, amit akkor vág, amikor ellenfél csapatban vagyok.
Bemutatkozott az egész foci csapat, bár pár embert ismertem közülük. Hangos fütyülés jutalmaztak minket, amikor magunkra öltöttük a "maskarát".
-Ti se néztek ki jobban macsókáim.-jegyzem meg, mire mindenki röhögni kezd, köztük én is.
Miután bemelegítettünk, s éppen, hogy csak elérkezett volna a játék ideje, amikor megjelenik az edző, aki eddig valamilyen oknál fogva távol maradt az edzéstől.
-Minek látszik?-kérdezek vissza pimaszul, s otthagyva csapot papot, elindulok Ana után.
-Van egy nővérem, és volt egy féltestvérem.-a nővéremről nem szerettem nyilatkozni, mert ő volt az első fekete bárány a családban. Aki fiatalon szült, majd férjhez ment. A féltestvérem, meg igazából nem is volt a vér szerinti rokonom se. Scott a családunkhoz került, s amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is.
-Igazából a féltestvérem nem vérrokonom.-javítom ki magam, de nem óhajtottam belemenni ebbe a témába. Csak fájó emlékeim lennének róluk.
-Mind a ketten elköltöztek tőlünk, amikor betöltötték a tizennyolcat.-zárom le a témát.
-Neked csak egy bátyád van?-kérdezek vissza, mivel egyre jobban úgy éreztem, Ana-val jóba leszek a jövőben is.
-Csak nyugodtan. A többség így hív. Én azt hiszem az Ana-nál maradok. Szerintem szép neved van.-teszek furcsa megjegyzést a lány nevére. Bár tényleg tetszett a neve.
-Már, hogy sietnék. Általában lógok. Arról már nem is beszélve, hogy az osztályfőnöki órán soha nem jelenek meg. Ennek a legjobban az a banya örül, aki az osztályfőnökünk.-mosolyodom el, és felvetek egy ötletet.
-A suli előtt parkol a kocsim. Van kedved várost nézni? Esetleg beülhetnénk valami csehóba kajálni.-ajánlom fel, s remélem őt is kínoz az éhség.

by Ajánlott tartalom

Valerie Richardson & Anabell Morgan (mi is történt régen...)

Valerie Richardson & Anabell Morgan (mi is történt régen...)

Re: Valerie Richardson & Anabell Morgan (mi is történt régen...)

Re: Valerie Richardson & Anabell Morgan (mi is történt régen...)

Re: Valerie Richardson & Anabell Morgan (mi is történt régen...)

Re: Valerie Richardson & Anabell Morgan (mi is történt régen...)

Re: Valerie Richardson & Anabell Morgan (mi is történt régen...)

Re: Valerie Richardson & Anabell Morgan (mi is történt régen...)

Re: Valerie Richardson & Anabell Morgan (mi is történt régen...)

Re: Valerie Richardson & Anabell Morgan (mi is történt régen...)