Logan Statham & Valerie Richardson múltbéli játéka

Dracville - Gimnázium

Végre középiskola. Utáltam az általános iskolát. És annyira magányos vagyok. Eltekintve attól, hogy mostohatesóim vannak, mellesleg lányok, és egy banya - aki nem más, mint apám második felesége - utáltam őket. Elköltöztem nagybácsikámhoz. Anyukám meghalt, amikor 5 éves voltam, és apám nem tudott egyedül felnevelni. Így elvette ezt a banyát a két lányával. Apám meghalt rákbetegségben, és így az örökség a nőhöz jutott, nekem meg nem maradt semmim, csak egy padlásszoba. Ugyan már... Inkább elköltöztem azután, hogy betöltöttem a 18. életévemet.
Ahogy beléptem a gimnázium kapuján, még mindig nem legális drogokkal fogyasztva az udvaron, hirtelen belém sokkolt a gondolat, hogy mindig egyedül leszek. Soha nem volt normális életem. Se szép családi életem. És pont ez hiányzik. Mintha hiányozna egy felem. A másik felem, ami a másik világvégén van.
Ahogy ott ültem az udvaron egy fa mögé elbújva fogyasztva a drogot, megpillantottam egy lányt. De nem akármilyen lányt. És elfogott az érzés, hogy szimpatikus. Sok lányt láttam már, és akartak is engem, pedig semmi különös nincs bennem. Sose voltam jó semmiben. Csak kockahasam van, természetesen esteként mindig kimegyek a kihalt vasútállomásra, és ott gyúrok. Nem szó szerint, mert ott melózok vasdarabok kocsiba helyezésével. Így szedtem fel a sok izmot, amit úgy vonzza a lányokat, mint a legyet a lócitromra. De engem egyszerűen nem érdekeltek azok a csajok.
És ahogy megpillantottam a lányt, egyszerűen másként láttam a világot. Hogy lenne valakiért élni, családot alapítani, és... szeretni. De rögtön el is hessegettem a gondolatot, hiszen egy ilyen fiúnak, mint nekem, hogyan is várhatna egy ilyen csodálatos jövő? Még álmaimban se tudnám elképzelni, lehetetlen az egész. Nem kérhetek ilyet a sorsomtól. Még visszavág.
Amint elfogyasztottam a drogot, eltettem a többit a táskámba, és a lányt követve beléptem a gimnázium főbejáratán.

A lány kint maradt az udvaron a haverjaival cigizett. Nem mertem tovább maradni, így bementem a terembe, zene óra volt. Nem rossz, szeretem. De jobb szeretek gitározni, énekelni és színészkedni. De természetesen egyik sem fog valóra válni: zenész, énekes, és színész. Ilyen fiúból, mint én sosem lesz sikeres. Ahhoz strébernek kell lenni, én meg csak nem is tanulok. Szóval ennek annyi.
Hátul voltak még helyek, mert a zene órát szinte mindenki imádja. És ezért beülnek az elsős sorba. De minek? A zene úgyis betölti a termet. B@rmok.
Leültem a hátsó sorba, és elővettem a telefonom meg a fülesem. Zenét hallgattam. Tudom, hogy zene óra van, de nem volt hozzá most hangulatom. Ki tudja, lehet, hogy Mozartot vesszük... És semmi kedvem ilyeneket hallgatni. Jobb a mostani zene/média, mint az akkoriak. Bár vannak, amik tényleg érdekelnek, de szokásomhoz híven, mindent lesz@rok.
Nem figyeltem, hogy valaki mellém lépett, hisz közeledni se hallottam a zene miatt. Felnéztem, és hirtelen leblokkoltam. Amilyen hirtelen leblokkoltam, olyan hirtelen mozdultam meg 5 másodperc múlva.
Kivettem a fülemből a fülest, és eldugtam a padba, majd próbáltam bemutatkozni és válaszolni, hogy mellém soha nem ül senki, sikertelenül. Pont most lépett be a tanár a terembe, és már nem hagyhatta ki, hogy az első tanítási napon ne kezdjen bele az órába.
Valerie. Istenem, a neve még jobban felcsigázta az agyam. Muszáj lesz közelebb férkőznöm hozzá. Meglesz hozzá a bátorságom.
Az óra első felében jegyzetelt, én meg csak bámultam, ahogy ír, és a kézírását figyeltem néha-néha oldalról pillantva, hogy ne legyek feltűnő. Amikor eltette a füzetét, és rajzolni kezdett, csodáltam a rajzokat. Olyan... Tetkó félék voltak. Nem rossz, nem rossz...
Gondoltam, illene, bemutatkoznom, ha már nem tudtam megmukkanni az óra elején.
- Amúgy Logan Statham. - törtem meg a zenehallgatós pillanatot a lány részéről, igyekeztem nem bunkó lenni, és feléje tartottam a kezem megrázásképp.

Na végre. Most már akkor "hivatalosan" bemutatkoztunk egymásnak. Na végre.
A tanár az asztalunkra támaszkodva flegmán beszélt hozzánk, de úgy leordítottam volna a fejét, ha Val nem előzött volna meg. Valhoz képest eléggé bevállalós csaj lehet, ha már így beszél egy tanárral, közben rám mosolygott.
Tetszett a viselkedése. Nem egy gyáva nyuszi, mint a többi lány, hogy majd' besz@rnak...
De meglett az eredménye. Kizártak minket az óráról. Na végre, már kezdtem unni ezt az órát...
Val megragadta a kezem, és az ajtónál megtorpant. Miközben a tanár ránk nézett, habozás nélkül lekapott. Na de kérem szépen, mi volt ez? Most szó szerint csak ki akarsz használni a tanár előtt? De nem rossz, nem nem...
A tanár bevágta az ajtót, mire Val rögtön mentegetőzött. Na, tipikus csaj. Utálja a tanárokat, és csak fel akarta bosszantani. Érdekes, hogy még csak 40 perce ismerem, és már idáig elfajultak a dolgok. Úgy néz ki, nem valami jó kislány. És pont ez tetszik benne.
- Bocs?! Ugyan már... - nem tudtam befejezni, mert már el is tűnt a láthatárról. Na. Nekem. Most. Végem. Van. Magamra hagyott.
De nem hagyom ennyiben, ha már kirángatott engem is az óráról, kimentem utána az udvarra.
Az udvaron az egyik padon elterült, és az égbe meredt eltakarva a tenyerével az arcát. Próbáltam odaosonni, de felbuktam az egyik kőbe, de nem hallotta - vagy vette észre - remélem.
- Hé. Ha már elrángattál az óráról, legalább ismerkedjünk. - mondtam, majd mire felült, leültem mellé a padon, a gitárját is letettem a pad mellé, hogy jobban elférjünk.
Nem rossz csaj. Bevállalós. Mint ahogyan én.
Elővettem a cigit, és megkínáltam, majd rágyújtottam. Ahogy elszívtam, éreztem a szabadságot. Hogy nem kell benn ülnöm az órán.

Örömmel vettem, hogy elfogadta a cigarettát.
- Nincs mit. - boldogan gyújtottunk rá mindketten, majd megtörte a csendet.
-Ugyan már... Én se tagadnám, hogy k*rva jó csaj vagy... - hopsz. Ránéztem a cigire, és kiderült, hogy én nem mást, mint füves cigit szívtam. B@szki...
Hát ezért mondtam ki olyan hangosan.
- Bocs. Nyelvbotlás. - b@szki, b@szki, b@szki... Nem elég, hogy így lekapott, és még utána szaladok...
De a következő kérdése hallatán nagyon meglepődtem?
- Elcs*szett nap? Ez most komoly? - hirtelen nevetésbe fulladtam. A cigit eldobtam, mert már féltem, hogy balhét csinálok.
Elcs*szett nap? Ne már! Még egy ilyen k*rva jó csaj sem kapott le rögtön az első nap, első óráján... Ugyan már, mi ez a viselkedés kérem szépen?
- Hm.. Hát, ha így gondolod, rád bízom a döntést. - válaszoltam, de rögtön elkezdett esni az eső, és Val utasítását követve, követtem a kocsijához, mire a fejemhez vágott egy törölközőt, beszálltunk.
- Uh. Ez igen. Jól kezdődik az első nap. Tyű. Amúgy nem rossz járgány... - na újabb baki. - Vagyis, akarom mondani, hova megyünk?
Tiszta nyom*réknak fog hinni. Hát nem lepődnék meg, hisz az is vagyok...

Tudtam, hogy megint elcs*sztem valamit. És megint. Aztán megint. Micsoda véletlen! Pedig már hozzászokhattam volna. Az egész életem ebből áll. Nuku család, nuku csaj, nuku szabadság! De pia meg drog az van. Az az én családom, az én életem. Rájuk mindig számíthatok. Orvosság...
- Már megszoktad? Akkor nem én voltam az első? - ezt inkább megállapításnak vettem, mint kérdésnek. Nem rossz. Akkor állhatok a sorban. Csak az a kérdés, hogy hanyadik vagyok a sorban...
- Hát részemről nem elcs*szett... Nekem ez szerencse. - böktem, bár ez tényleg igaz volt. - Nem kell benn ülnöm az órán.
Ez csak részben igaz. A másik, hogy egy ilyen jó seggű csaj lekapott, mint soha senki más. Túlságosan is önfejű vagyok, szóval megszerzem magamnak. Ez lesz a következő életcélom.
- Hát igen, nem csodálom azt a hapsit. Úgy t/kön rúgnám, hogy leszáll a feje. Érted megtenném. - na b@szdmeg. Már megint kezdődik.
- Vagyis, izé, Val, mesélj, van pasid? Csak azért kérdezem, hogy ne legyek k*csög, hogy a csajával lógok... - kiváló terelő hadművelet. Le a kalappal Logan...
A kocsiban felnevetett, amire majdnem azt hittem, hogy be van kattanva. De rájöttem útközben, hogy szerintem rájött, hogy füvezünk. Ugyan már... Nem halunk bele. Túlságosan is szeretem a füves cigit.
- Tengerpart? Hm, nem rossz ötlet. Menjünk. - egyeztem bele, majd beletaposott a gázba. Ez igen. Nem sok csaj van a világon, aki adrenalin függő. És ráadásul bírja a drogot meg minden sz@rt. Úgy néz ki egy hullámhosszon vagyunk.
- Á, nem hiányzik a többi nap része. Lesz@rom magasról, ha nem bánod. - válaszoltam, hagytam, hogy vezessen tovább.
Elállt az eső, és megint derűs napunk volt. Szuper, akkor bemegyek a tenger habjaiba. Nekem való. Amikor megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból, és Valnak egy hasi köszönt. Na, kezdődik. Tuti kavartak, fogadok rá.
- Hali. - köszöntem Val után, majd bemutatkoztunk egymásnak és kezet ráztunk.
Kiszolgált minket, és ráadásul a vendégei vagyunk, nem volt rossz hapsi.
- Nem kell elnézést kérni, én már ezeket megszoktam. Ez nekem már annyira mindennapi, mint egy fogmosás. - nem tudom, hogy ez volt-e a tökéletes hasonlat, de nekem ez tényleg olyan volt. Napi 2x. Vagy több...
- Talált, süllyedt. Tényleg új vagyok. Az elmúlt hónapban meghalt az apám és az összes örökség a banyára szállt, - mesélek, de egy kicsit sem voltam szomorkás, csak hiányérzet apa iránt - akit már úgy megölnék. Apám elvette feleségül anyám halála után, és kaptam 2 r*hadt mostohanővérkét, akik akkora kis hisztis p*csák, hogy hát nem hiszem el. Így, amikor már betöltöttem a 18. életévem, elhatároztam, hogy elköltözök onnan. Semmilyen örökséget nem kaptam. Minden arra a banyára meg a két mostohanővérkémre szállt. Egy pennym se maradt.
Nem a legjobb alkalom, hogy elmeséljem az életem, de hát ez van. Most el akartam mondani.
- Így ideköltöztem Dracville-ba Párizsból, és melóztam közben. Autószerelőként. De aztán, hát igen muszáj volt suliba is járnom, így képtelen voltam megmenekülni előle. És most itt tartok, drogokkal meg piákkal körülvéve. Most ők a családjaim.
Megkaptunk a gyrost, és leültünk a padra.
- Jó étvágyat! - mondom neki, majd beleharapok a gyros pitébe.
- Mesélj, nálad mi a helyzet? Gondolom jobb, mint az enyém, ugyanis ez nem volt egy happy end.

Nevettem.
- Sebaj. Gondoltam, hogy nem én voltam az első. - állapítottam meg, és hogy szomorú legyek, helyette inkább örültem. Hogy ez számára nem új, és akkor lapozhatunk.
Néha-néha értetlen fejet vágott, ami eléggé vicces volt. Bejött. Legalább van humorérzéke, nem úgy, mint egyeseknek.
- Hm... Ez érdekes. Pedig kinéztem volna belőled, hogy van pasid. Egy ilyen lánynak mindig van pasija... - hangsúlyoztam, majd folytattam - ... és természetesen nem gondoltam, hogy hagynád magad, hogy mindenki hanyatt vágjon. Én se hagynám a helyedben. UTÁLOM az ilyen csajokat, egyszerűen már gusztustalan.
Kicsit fura volt Lucas viselkedése, mintha bejönne neki Val. Nem csodálom. Egyszerűen Val egy csodálatos teremtés. d*gnám, az tuti, de majd csak idővel...
- Hát érdekes az tuti, de bejön a stílusa. Laza, és nagyképű. Kicsit hasonlít rám... - huncut mosolyt küldtem felé, amiért egy kicsit megnevettetem.
Amikor elmeséltem az életem, mintha lesz@rná, hogy mi van velem. Egy kicsit megbántódtam. Lehet, hogy nem kell, hogy érdekeljen, de legalább nyugodtan meghallgatna. Utána meg majd faképnél hagyhat. Pont. Kicsit kételkedek Valban, de nem vészes. Még ismerkedünk. Ez a legfontosabb.
- Te? Kényeztetett p*csa? Hm... - elgondolkozok. - Hát persze, hogy a pénz. Veled ellenben hát igen, én meg szegény vagyok, de nem is akarok itt szerénykedni, mert ugyanis lesz@rom a pénzt, mert engem a pénz egyáltalán nem boldogít. Nekem ugyanis a szeretet hiányzik a legjobban. Ez értékesebb a pénznél is. - meséltem, majd amikor beleharaptam a gyrosban, és a mondata hallatán, majd megfulladtam.
- Rendőr?! Azta r*hadt k*rva életbe! Bocs Val, azt hiszem, jobb ha nem vagy a közelemben, ugyanis nem akarok lebukni. Hogy bízhatnék meg benned? Hisz még csak most ismertünk meg egymást. Ki tudja, 1 hónap múlva mégiscsak becsuktat az apád, mert full részegre iszod magad, és kikotyogod.
Bassz*s. Ezt megint elcsesztem. Ideje leszokni a füves cigiről, amikor csajjal vagyok, ugyanis oda a hírnevemnek.
Nem mintha lenne hírnevem, de ez az első napom, sok csajt akarok még kifogni, így ha Val elijeszti a halakat, nem fogok tudni kifogni egyet sem.
- Tudnék benned bízni, meg elhiszem, hogy nem köpnél be, de... Sosem lehet tudni. - most kib@szottul kirázott a hideg annak ellenére, hogy nem is volt hűvös.
- Sport? Egyáltalán nem meglepő. Szeretem a sportos csajokat, én is gyakran eljártam még anno kondizni. Ma már sajnos az autószerelés mellett, csak futni szoktam a városban.
Vonzó volt, amikor levette a pulcsiját. Mintha egy lassított filmet néztem volna, pulcsi levétele után hajrázás, azok a szempillák... Na, most már tényleg egy filmben vagyok.
Megettem az utolsó falatot is, majd Val felé fordultam.
- Mi lenne, ha csobbannánk egyet? - mutatok a tenger felé, majd gyorsan felálltam, és futás közben vettem le a ruháimat az alsógatyáig, és egyenesen bele a tengerbe. Hideg volt a víz, de jólesett.

Már kezdtem érezni, hogy egyre nyitottabbak vagyunk egymás felé.
- Teljes mértékben igazad van, nem tagadom. Kevés az ilyen "normális" pasi. - mondom úgy, mintha nem is közéjük tartoznék.
- Nem nem, örülök, hogy te azt mondod, hogy nem látszom nagyképűnek. Igazából nem szeretnék az lenni, de népszerű az biztos. Bocs, de ez az igazság. Olyankor kedvemre választhatok bárkit - akár egy éjszakára, ha a lánynak úgy van kedve. Nem rossz értelemben mondom, hogy fűvel fával lefekszek mindenkivel, hanem... Tudnék válogatni.
Nem a legjobb hasonlat vagy mi a csuda ötlet volt, de valami ilyen akar lenni. Vagy sem.
Egy kicsit meglepett, amikor közölte, hogy nem találja a másik felét. Meg a többi. Hmm... Biztos, hogy nem egy hétköznapi csaj.
- Együtt megkereshetjük a másik feled, ha szeretnéd... - tettem fel az ajánlatot a válaszra várva. Kicsit hülyén hangzik, mint mindig, mert én már csak így állok hozzá a csajokhoz.
Nem meglepő, hogy ennyi csajismerősöm van. Nem. Tudom. Elhinni. B@sszus.
De azok a kiskutya szemek... Tisztára, mint a bociszemek, vagy esetleg a Csizmás kandúrré a Shrekben. Vagy még bármi másban.
De aztán hála az én h*lye buksimnak, Valnál betelt a pohár.
- Tudom, tudom, csak... Ne haragudj. Csak túlságosan is adagolom magam meg minden mást csinálok a piától a drogig, hogy már két kezemmel se tudom megszámolni. És csak ettől voltam beparázva, hogy most beköpsz. De nem gondoltam volna, hogy ilyen barátaid is vannak. Ne haragudj. - próbáltam valahogy oldani a feszültséget, amit okoztam. Próbálom mindig a jobbik oldalamat mutatni, de valahogy Val mellett a rosszabbik oldalam jön ki.
Ez nagyon nem tetszik nekem...
- Lőni? Wow, akkor jobb, ha vigyázok most már magamra... - huncutkodok mosolyogva.
Amikor ugye a tengerbe csobbantam, hallottam, hogy Valnak kib@szott hideg a víz. Nevettem, beljebb úsztam még.
Ekkor megláttam fekete bikini ruháját. Jaj istenem az az alak... Kib@szottul dögös.
- Terv? Vízbefojtás? Hm... Az túl gyors halál lenne... - viccelődök, természetesen kijavítottam - ... De ha szeretnéd a tenger édes csókját megkóstolni, akkor csak tessék. Itt vagyok.
Rádöbbentem, hogy egy kicsit félreértetlenül mondhattam, így megint kijavítottam.
- Vagyis, akarom mondani, ha kíváncsi vagy milyen a tengerben meghalni, jelentkezz. - b@sszus, b@sszus, b@sszus... Egyre bénább vagyok a csajozásból, kimehettem a gyakorlatból...
- Hagyjuk.- lezártam röviden a témát, amikor a víz alá bukott, meg se hallotta. Beletúrtam a hajamba, hatalmas égés. Most már tutira megutál. Semmit nem akar majd tőlem, plusz még szóba se fog állni velem. Megérdemlem.
Amikor előttem bukkant fel a vízből, szinte csillogott a szeme. És egyre gondoltunk. Hogy mire gondol a másik jelleméről.
- Őszintén? Nos - kezdek bele sóhajtva - Szerintem te csak olyan vagy, aki szeretetre vágyik. - mondom, majd közelebb férkőzök hozzá.
- Hiányzik az, hogy valaki törődjön veled, ha nem az apád. Valaki, akiben megbízhatsz. Legyen az egy kutya, csak legyen egy. Legbelül te egy csendes, kedves és barátságos, szeretetre méltó lány vagy. És természetesen szép... - közlöm vele, de nem utolsósorban - ... annyira, hogy a csillagok is megirigyelhetnének. Mintha a szüleid a legszebb csillagokat ellopták, és a szemedbe tették. Rabul ejt. - szünetet tartottam, így azt hiszem le is zártam.
De rádöbbentem, hogy nem is keveset árultam el róla, amit igazából ki se szerettem volna mondani rögtön az első nap. Kábé akkor, amikor már közelebb kerülünk egymáshoz.
Egy kicsit eltávolodtam tőle, nem akartam, hogy azt vegye ki belőlem, nyomulok rá. Van neki bőven elég ilyen pasi... Én normális akarok leni, randikra hívni, hazakísérni és csókot lopni... De ez már nem fog megtörténni.
Lehet, hogy csak tesztelt, hisz gondolom a többiektől is kikérte a véleményét, hogy ez alapján tudjon dönteni, hogy kik az igaz barátai, és kik a nem.
Tisztára, mint én.