Riley Evans

♦ Riley Jared Evans ♦

♦ ♦ 18 ♦ ♦ ♦ 1994. május 8. ♦ ♦ ♦ fiú ♦ ♦ ♦ Negyedéves ♦ ♦



♦ ♦JELLEM♦ ♦

Félek a szerelemtől. Ez az egyetlen, ami sebezhetővé tesz. Kiszolgáltatod magad a másik számára, szinte felhatalmazod, hogy azt tegyen veled, amit csak akar, mert megbízol benne és szereted. Kiismerhetővé tesz. A magasba emel, de annál mélyebbre tud taszítani. Félek megismerni ezt az érzést.

Nagyon értek a divathoz meg az autókhoz. A hangom sem rossz. Ha arról van szó, a kiszemelt lányt akár a főzőtudásommal is elcsábítom. Legalábbis azzal a pár étellel, amit el tudok készíteni.

Csak táncolni ne kelljen.

1994. május 8-án születtem Floridában. Itt minden a napfényről és a bulikról szólt, bár gyerekként még elképzelni sem tudtam, milyen őrült buliba fogok majd belemenni. Átlagos gyerek voltam, kicsit talán visszahúzódó, de ha gyerekcsínyről volt szó, nem mondtam nemet. Apu színész, anyu modellkedik. Mindent megkaptam, amit akartam, nem volt nehéz dolgom. Kivéve egy valamit. Nem igazán foglalkoztak velem, teljesen közönyösek voltak, csak a saját munkájuk érdekelte őket. Talán ezért lettem én is ilyen. 14 éves voltam, amikor a munka miatt Los Angelesbe költözünk. Nem akartam otthagyni a barátaimat, maradni akartam, de nem lehetett. Talán itt változott meg minden. Dühös voltam, amiért a megszokott környezetemet ott kellett hagyni és elszakítottak azoktól, akik nekem fontosak voltak, mert akkor még számított a barátság. Egy 14 éves fiú Los Angelesbe került. A család figyelmére továbbra sem számíthattam. Bármilyen durva dolgot csináltam, mintha átlátszó lennék. Az iskolában tettem a dolgom, fontosnak tartom a műveltséget, de ahogy este lett, rendszeresek lettek a bulik. Egyik társaságból keveredtem a másikba, amíg egyszer ilyen tilosban járás alkalmával összefutottam egy híres énekesnővel, Kate-el. Talán én tetszettem neki, talán csak a családom kapcsolatait akarta kihasználni, de eléggé felfigyelt rám. Idősebb volt nálam, tapasztalatlan kisfiúként felnéztem rá és nagyon menőnek tartottam, hogy velem akar lógni. Minden este a házunk előtt várt, én kimásztam az ablakon, beültem a sportautójába és általában arra már nem nagyon emlékeztem, hogy kerültem haza. Bevezetett az éjszakai élet rejtelmeibe. Az ivás mindennapos lett, a hatására még a drogokat is kipróbáltam, de az már túl sok volt, leálltam velük. Jó nők vettek körül, sorban állás nélkül jutottunk be a legjobb helyekre, szerepeltem a klipjében. Felnőtté avatott, minden értelemben. Az övé voltam teljesen. Egészen addig, amíg évek múlva meg akartam lepni, úgyhogy suli helyett a lakása felé mentem. Lelkesen, mint egy kisfiú betoppantam hozzá, de nem kellett volna. Egy nagydarab kigyúrt állat nem igazán túlöltözötten különböző tornamozdulatokat gyakorolt vele a kanapén. Ledermedtem. Aztán amikor már mozdulni tudtam, futottam. Futottam, nem tudtam merre, csak el. Nem néztem semerre, csak mentem, minél távolabb akartam lenni tőle. Láttam, hogy közeledik egy alak, de nem foglalkoztam vele. Kitértem előle, de ő mindig az utamba került. Egyre közelebb, végül elkapott, nem engedett. Nem tartott sokáig, nekem mégis hosszúnak tűnt. Aztán egyszer csak lelépett. Eltűnt. Megvontam a vállam, fura alak. Továbbmentem, aztán ahogy egy autó mellett elhaladtam, megláttam valami furcsát az ablaküvegben. Egy félhold volt a homlokomon. Jól tudtam, hogy ez mit jelent, hallottam már róla. Hazamentem, közöltem a tényeket, összepakoltam és bementem a legközelebbi Éjszaka Házába Los Angelesben. Nem sokat voltam itt. Túl közel volt Kate és persze az érdeke úgy kívánta, folytatni akarta a kapcsolatot. Nem volt nehéz rám találnia. Nem tudom mennyi energiát fektetett bele, de egyszer amikor kimentem a városba, ott várt a kapunál. Nem szólt hozzám, csak csókolt, de nekem ennyi elég volt. Elsőre nem tanultam a hibámból, másodjára is elkövettem ugyanazt. Sikerült megint belevinnie a rosszba. Amikor csak tudtam, leléptem, a kinti világba vágytam vele. Lógtam az órákról, visszaszóltam a tanároknak, verekedésekbe keveredtem. Ugyanazt csináltam, amit korábban, egy különbséggel. A züllött élet nem csak az éjszakára korlátozódott, az egész napomat ez határozta meg. Olyan dolgokra vett rá, amit senki másnak nem tettem volna meg. Előfordult, hogy néha napokig nem mentem vissza a suliba. Sok mindenre képes voltam azért, hogy azt csináljak, amit akarok. A mentorom falazott nekem, bármit megtett értem, talán ő volt az egyetlen, aki mellettem állt. Érthetetlen volt, miért támogatta az életmódom, talán azt jelentettem neki, amit nekem Kate. Természetben háláltam meg neki a kedvességet, amire persze egy idő után a többiek is rájöttek. Nekem meg elegem lett. Balhéztam egyet és kitettek a suliból. Így kerültem Ever Rose Hill-be.

♦ ♦PÉLDA JÁTÉK♦ ♦
Megint egy újabb este. Már mindenki aludt, sötét volt. Egy egyszerű farmerben és pólóban lógtam az ablakban. Persze mindegyik drága darab, átlagos cuccban be sem engednének oda, ahova megyünk. Meghallottam az sportautó motorjának ismerős zengését. A párkányról egy ugrással a fűben landoltam és rögtön futottam is tovább. Szinte feltéptem az ajtót és már ültem is be imádottam mellé.
-Már hiányoztál nagyfiú – csilingelt Kate hangja, aztán vörösre festett ajkait az enyémre tapasztotta. Megcsapta orromat a parfümje és ezzel elszállt a józan eszem. Azt csinált velem, amit akart és ezt tudta is.
-Hát… most már tied vagyok – válaszoltam kissé félősen, visszahúzódóan. Beletúrtam aranyszőke tincseibe. Ábrándozni kezdtem, mint mindig, ha vele vagyok. A gondolataimat a nevetése szakította meg. A gázra lépett és már indultunk is a kalandunkra. Nem igazán tudtam az útra figyelni. Nem tudtam hova megyünk, de nem is érdekelt. Néha a szemem sarkából, néha viszont szinte már szemtelen módon bámultam. Nem nézett rám, látszólag nagyon a vezetésre figyelt, de a szája sarkában bujkáló mosolyból tudtam, hogy nagyon is tisztában van vele, hogy őt figyelem. Végignéztem a harisnya nélkül is tökéletes lábain, majd a combján. Nem volt nehéz dolgom, a vékony anyag, amit szoknyaként vett fel minden túlzás nélkül többet engedett mutatni, mint az ízléses lenne. Fékezés lendített ki a gondolataimból. Gyorsan körbeforgattam a tekintetem. Új klub. Kézen fogva sétáltunk a bejárat felé, néha úgy éreztem, nem is azért fogja a kezem, hogy érezze a közelségem, hanem, mert a fegyvernek is minősíthető cipőjében minden lépés egy mutatvány. A kígyózó sor eleje felé vettük az irányt. A nagydarab gorilla vetett ránk egy pillantást, úgy tűnt, mintha hezitálna, aztán megtette a szívességet és beengedett minket, a tömeg morgása közben. Kate berángatott engem, a kedvenc játékszerét a tánctérre és vad vonaglásba kezdett.



♦ ♦ Play by – Jon Kortajarena ♦♦