Re: Varázslatok és rítusok terem

by Vendég Pént. Márc. 09, 2012 6:05 pm

Kijelentésére felvontam az egyik szemöldökömet. Ha egyet értene velem, miért akarna szellemet idézni?! Felnőtt logika... vagy inkább, férfi logika, az rosszabb... Néha tényleg elcsodálkozom, hogy mennyire furcsán jönnek ki a dolgok. De azért a megjegyzésére büszke mosoly terül szét az arcomon, még ha kicsit el is pirulok. Tény, ami tény, nem sok ember képes legyőzni a rákot, és ha az sikerült, akkor már nem is kérdéses, hogy az átváltozás is menni fog! Nüxre, remélem!
- Szóval vannak olyan szellemek, akik nem voltak emberek, de még mindig nem értem, mi jó van abban, ha ezeket bolygatjuk...- maradok az álláspontomnál.
Oké, valami kezd tisztázódni bennem, kicsit olyan, mint a telefonhívás, ha nem akrjuk, nem vesszük fel... de még akkor is ba.ssza a fülünket a csengés! Végül megvonom a vállam. Nem akkora világfájdalom számomra, hogy megérje miatta vitázni, de én inkább kimaradok belőle.
- Ó, sajnálom.- mondtam csendesen, amikor a feltehetőleg halott felesége lelkéről beszélt. Nincs is annál rosszabb, amikor meghal valaki, akit szeretünk. Rengeteg ilyet láttam, és csak hálálkodhatok az égnek, hogy a szüleimmel nem történt meg. De ha átváltozok, nekem végig kell néznem az ő halálukat, és az borzalmas lesz! Ilyenkor eltűnődöm néha, megéri-e szeretni, ha úgy se lesz jó vége? Valószínűleg azok is ilyen gondolatokkal küzdenek, akik remete életet élnek, elzárkózva minden szociális tevékenységtől, de én nem akarok ilyen lenni! Szeretni másokat a legfontosabb, mert csak úgy kaphatjuk mi is vissza, amit adtunk.
- Köszönöm, azt hiszem, az élet már ránevelt...-- válaszoltam a dícséretekre. Mert azok voltak, azt hiszem.
Lassan indulnom kéne, megkeresni Romeo-t, hogy beszéljünk... Nem igazán akaródzik, de muszáj, ezt nem hagyhatom így, igazából, valahol sajnálom, hogy meg kellett őt csapnom. De akkor jól esett. Megvárom a válaszát,-döntöttem végül- és elindulok az expedícióra.

by Vendég Szomb. Márc. 10, 2012 4:16 pm

Julia emésztette kicsit a dolgot, de még mindig nem nyugodott bele.
- Nem bolygatjuk őket! - mondtam mosolyogva.
- Rendben! Nem akartam elárulni időnap előtt, hogy ki az a valaki akit "bolygatunk", hogy szavaiddal éljek, de most megteszem, hogy megnyugodhass. - mondtam. - Olyan valakit fogunk megidézni, akit közületek többen is láthattatok már. Nüx szeret minket és mindig jön, ha hívjuk! Ne félj, neki nem árt gyermekei hívása! - mondtam és a vállára tettem a kezemet.
Amikor megemlítettem Rebeccát elcsendesedett. Ha tudná, hogy három feleségem volt, akit elveszítettem! S közölük egyedül Rebecca volt az, aki kihasznált, s emiatt gyűlöltem és gyűlölök most is.
- Az élet ilyen! Új személyeket ismersz meg és régieket veszítesz el! - vontam vállat. - De legalább hagyott nekem egy gyönyörű lányt maga után! Még hasonlít is rád! - mondtam és minél többet néztem arcát annál jobban felismertem benne Christinet.
- Nem könnyű, de nem szabad feladni! - emeltem fel az ujjamat.
Ugyanaz a terhes mimika szállta meg az arcát, mint az óra elején.
- Mint már említettem, itt vagyok, ha bármiben segítságre lenne szükséged! - mosolyogtam kedvesen és ismeretlen ismerős szemeibe néztem.

by Vendég Vas. Márc. 11, 2012 3:02 pm

Még mindig ellenem volt, már kezdtem bánni, hogy felhoztam ezt a témát... Talán igaza van, végül is, mit tudhatok én erről, hisz ő a tanár, kicsit több tapasztalata van az életről, mint nekem bármikor is lesz...
- Így már értem.- válaszoltam egyszerűen. Igaz, ebbe bele se gondoltam eddig, hogy Nüx amellett, hogy istennő, végül is szellem. Tényleg nem köteles megjelenni, de azt hiszem, ő mindig próbál a segítségünkre lenni. Látható, hogy most is általa értettem meg, miről is beszél a professzor.
- Szívás.- szúrtam közbe a feleségéről alkotott vélemény után. Már ha engem kérdez, én valamivel jobban le lennék súlytva, de örülök, hogy nem vagyok!
A lányáról hallva elkerekedtek a szemeim.
- Akkor úgylátszik a világ tele van a hasonmásaimmal...- mosolyodtam el kényszeredetten. - A szobatársammal is rettentően hasonlítunk kívülről.
Bár még mindig nem igazán sikerült megismernem Nyree-t, de most már legalább halványult annak az esélynek a kockázata, hogy testvérek lennénk, ami hát valljuk be, elég valószínű ugyanolyan vezetéknévvel. De nem! El se tudom képzelni, hogy történhetett volna!...
- Én lennék a legutolsó.- a fél suli elbújhatna az mögött, amit nekem ki kellett állni.
Egy pillanatra eszembe jut, hogy elmeséljek neki mindent, töviről hegyire, az amnéziát, a két Costa rivarizálását, a bált, a pofont, az érzéseimet. Bár az utóbbival én se vagyok tisztában, ráadásul csak még jobban összekavarodna bennem minden, ha elmondanám neki, és még talán ő is bolondnak nézne...
- Köszönöm, de ezt egyedül kell megoldanom, ha nem haragszik indulok is!- válasza után az ajtó felé vettem az irányt. Ó, Romeo, merre jársz?

//Udvar//

by Vendég Kedd Márc. 13, 2012 3:44 pm

Hasító fájdalmat éreztem a fejembe, de a hang elhallgatott. Nem tudtam még gondlokozni sem, majd egyszer csak elnémult minden. Semmit sem hallotam, de azért körülnéztem hova kerültem.
- A varázslatok és rítusok terem elé? - tudtam, hogy ezek a szavak hagyták el a számat, de nem halottam semmit. Tényleg semmit!
- A FEN"BE!!! - alig mondtam ki és máris visszatért a fájdalom, de most már alig birtam lélegezni és ordítotttam egész tüdömből. Nem hallottam semmit, de tudtam, hogy elégge hangos ahoz, hogy még a halottakat is felkelcse, mivel volt edzésem. Majd már nem bírva a hasító fájdalmat a földre térdeltem. A hangszeremet már nem is tudtam hol hagytam, akkor még gondlokodni sem tudtam. És megint ordítottam. De semmi. Semmit sem halottam.

by Vendég Kedd Márc. 13, 2012 4:05 pm

Julia még mindig nem békélt meg azzal, amit tenni készülök, de már nem hangoztatta. Segíteni továbbra sem engedett, de vállat vontam. Nem kényszer ez! Miután kiment, és immár egyedül voltam a teremben hozzáláttam a következő órám előkészítéséhez.
A szellemidézés alapjában véve megkövetel némi alapanyagot, s a legbiztonságosabban csak úgy hajthatunk végre egy ilyesféle mágiát, ha az ősi előirásokat betartjuk.
Először is sötétség kell! Behúztam a terem összes ablakán lévő sötétítőt. Bár nem volt nappal, a hold is bezavarhat olykor ilyesféle múveletekbe. Hogy azért némi fény mégiscsak legyen, mert bár a vámpír jól lát a sötétben, engem személy szerint nagyon zavar, kettőt tapsolva a terem szélére kihelyezett gyertyasor lángra lobbant. A terem pont jó helyen volt, a fekvése teljesen megfelelt a legtöbb mágia elvégzéséhez.
És ekkor ütötte meg a fülem a hangos visítés!
- Szent Nüx! Ki ez az eszement? - kérdeztem és az ajtóhoz siettem. Kinyitva egy jelöltet pillantottam meg, aki térdre esve visított. Ennek elmentek?
- Segíthetek? - kérdeztem és vállától fogva lábra állítottam. A lány tovább visított, mire és tenyeremmel befogtam a száját.
- Bocsáss meg, de még szükségem van az ablakokra is! - mondtam és beterelgettem a terembe.
Nem sokkal az után, hogy letárgyaltunk pár dolgot, elkísértem a lányt a gyengélkedőre. Nem én vagyok az orvos, sem a pszichiáter, hogy ilyenekkel foglalatoskodjam.
Nem volt kedvem visszamenni a termembe, inkább elsétáltam megvacsorázni a menzák felé.

//Diák menza//

by Vendég Kedd Márc. 13, 2012 4:17 pm

Egyszer csak erős kezeket éreztem a karomon amik felemeltek és megláttam Ian profot. Eléggé szétszortnak és zaklatottnak tünt, habár nem is csodálkoztam mert még mindig fájt a fejem. Nem tudtam lábomra álni, szerencsére tarott és valamit motyogott mint egy agybeteg magába.
- Ne mind motyogjon!! Beszéljen normálisan, mert megsűketültem!!!! - probáltam nyugisan mondani, már amennyire csak tudtam, mivel még a hangomat sem hallotam.
Erre meg befogja a szám.
- Ne fogja be a szám!! - mondtam levéve a kezét a számról - Nem hallok semmit!!!
Majd megint egy "roham". Már nem tudtam mit tegye, hogy végre muljon el. De a lábaim alatt már kiszaladt a föld és szépen "leültem" de a tanár még fogta a kezem, utánnam kapva, hogy nehogy leesek. Biztonságba éreztem magam és éreztem, hogy megint felemel.
- Borzasztóan fáj!!!!! Nem bírom továb!!- ordítottam megint.
Majd minden elhallgatott. A némaságban álltam ott tétlenül a tanár kék szemébe nézve.

by **Shady** Hétf. Okt. 22, 2012 1:12 am

A JÁTÉKTÉR SZABAD!!!

by Ajánlott tartalom