Romeo & Zoe

by **Romeo Costa** Csüt. Márc. 08, 2012 8:04 pm

*Dracwille*

Hideg éjszaka volt azt hiszem. Éppen az udvaron sétálgattam Zoey-t várva. Úgy terveztük, hogy elmegyünk a Sweet Home-ba, hogy vércukor színtünket az egekbe repítsük. De igazából nekem elég volt csupán annyi is, hogy velem van. Szerettem! Ahogy a lovakkal bánt, ahogy velem bánt, egyszerüen ő volt az igazi nekem. Mégis mindig volt bennem egy félsz, hogy bármikor elveszíthetem egy rossz döntés miatt.
Még mindig nem jött, s végtagjaim kezdtek lefagyni. Nevét az éjszaka sötétjébe suttogtam, s a suli ódon olajlámpásainak halvány fényében láttam eltünni vágyó lehelletem.
Bár már vége volt a télnek, az éjszakai hidegek nem engedtek hatásukból. Már az is átfutott az agyamon, hogy felmegyek a szobájához és ott várom meg, amíg elkészül, de elvétettem a gondolatot, mivel egy halvány sziluett jelent meg a lánykolesz ajtaja előtt, ami lassan közeledett felém.
Amint hallótávolságon belülre ért, az eltéveszthetetlen acélbetétes lépteinek hanja, elárulta viselőjét.

by **Rickie Zoe Bronx** Csüt. Márc. 08, 2012 8:24 pm

*Dracville*

Lázasan készülődtem, hogy végre kiruccanjunk Romeoval a suliból. Semmi kedvem nem volt benn maradni a négy fal között, és a suliban sem. Az édességek palotája volt az úti cél, így tehát természetes volt, hogy nem csípem ki magam. Egyszerű farmert, vagy két számmal nagyobb pólót, és egy vastag pulcsit vettem fel. És az ellenállhatatlan és szemet gyönyörködtető acélbetétes bakancsot párosítottam az öltözékhez. Percekkel később már menetkész voltam. Biztos voltam benne, hogy Romeomat így is megvárattam. Kuncogva ugráltam le a lépcsőn, majd kiléptem a koleszból, és egyből megpillantottam ismerős alakját. Bánatos mosolyt erőltettem magamra, majd laza léptekkel elindultam felé. Acélosom kopogott a járdán, mire komisz kislányos mosoly terült szét ajkaimon.
-Szia Édesem.-bújtam hozzá, és csókkal köszöntöttem.
-Sokat kellett rám várnod?-hangomban csintalan bocsánatkérés bujkált, majd megöleltem.
-Ne haragudj, de a bakancsom útra kélt, és nem találtam meg. Elbújt a kis komisz.-motyogom vigyorogva, és újra megcsókolom.
-Figyelj csak? Mi lenne ha inkább csak sétálnánk? Nem akarok elhízni.-pillantok megnyerő szemeibe, majd kezemet az övébe helyezem, és lassan húzni kezdem a kapu felé.

by **Romeo Costa** Csüt. Márc. 08, 2012 8:37 pm

Kaptam egy negédes csókot, meg egy forró ölelést.
- Szia! Még nem sikerült jégkockává fagynom, de már nem álltam messze tőle! - mosolyogtam. - De ha ez az ára, hogy lássalak, akkor kibírom, ha addig élek is! - viszonoztam csókját.
- A lényeg az, hogy anyja elől nem menekülhetett és meg lett a kis csibész! - mondtam és átöleltem derekát.
- Nocsak! Mióta aggasztanak téged a kilók? - vontam fel jobb szemöldödkömet. Húzásának nem ellenkeztem, így léptei ritmusát felvéve követtem.
- Egyezzünk meg abban, hogy sétálunk egyet és ha már nagyon kifáradtunk, vagy esetleg megfagytunk, akkor betérünk a finomságok otthonos kuckójába! - ajánlottam. Tudtam, hogy a benne élő "Vas lady" is meglágyúl kedves szavaimra. Hogy önző dolog-e az, hogy kihasználom ilyen téren? Persze! De tudom, hogy nem bánja meg!
- Beszéltél az anyukáddal? - kérdeztem. Elvégre az átöltözés mellett ezért is ment fel a szobájába. Reméltem bármi kimenetele is volt a diskurálásnak, megosztja velem a történteket...

by **Rickie Zoe Bronx** Csüt. Márc. 08, 2012 8:53 pm

Elmosolyodtam szerelmem szavaira, majd felkacagtam.
-Azóta, mióta a múltkor nem tudtál felemelni. Bár lehet, hogy neked kéne inkább egy kis edzés.-kacagok fel, majd megböködöm izmos karját. Jó néha szekálni. Kérlelő szavaira nem tudtam nemet mondani.
-Jó rendben.-nézek rá szerelmesen, majd elindulunk kifelé. A kérdéssel fájó pontra tapintott, és azon gondolkodtam, hogy lehet jobban esne, ha hazudnék, vagy csak füllentenék egy kicsit.
-Igen beszéltem anyuval.-motyogom csendesen, majd megszorítom a kezét. Már kiértünk a parkba, mikor úgy döntöttem, hogy nem fogok neki hazudni. Leültem egy padra, majd magam mellé húztam. Mélyen, és szomorúan felsóhajtottam, majd belenéztem csillogó szemeibe.
-Romeo hamarosan el kell menjek Dracville-ből. Nincs tovább itt maradásom. Nem tudtam anyát meggyőzni. Új pasija van, és az ipse követelte, hogy hazamenjek.-suttogom, majd elfutják szemeimet a könnyeim.
-Legszívesebben inkább meghalnék, mint hogy itt hagyjalak.-sírom el magam, és karjaiba borulok.
-Nem akarlak itt hagyni Romeo, nem akarok elmenni.-rázom meg a fejem, és igyekszem összeszedni magam. Azt már nem tudom hozzáfűzni, hogy az utolsó estét töltöm vele.

by **Romeo Costa** Csüt. Márc. 08, 2012 9:09 pm

Ez nem igaz! Edzésben vagyok! Jó, lehet nem annyira, mint eddig, de megteszi!
Nem mondtam semmit, csak tettettem durcáskodásom. Amikor beleegyezett, hogy még is csak bejön velem a Sweet Home-ba egyből felvidultam. De persze ez sem tartott sokáig. Nem is tudom, mi lett volna, ha két percnél tovább lettem volna gondtalan!
Leültem Zo mellé és csak emésztettem szavait.
- Én meg követelem, hogy maradj! Fogadunk, hogy én győzök a végén! - mosolyogtam kedvesen. Engem is aggasztottak szavai, de próbáltam felé nem ezeket az érzéseket közvetíteni.
- Nehogy meghalj! Ha meghalsz, akkor az ugyanolyan, mintha elmennél. Ígyse-úgyse lehetnél mellettem! - mondtam az igazságot.
- Tudom Zoem, tudom! - vontam magamhoz a lányt. - Nem is fogsz elmenni! Beszélek anyukáddal és azzal a hapsival! És ha másképpen nem megy, hát kénytelen leszek elrabolni téged, vagy netán múltbéli kapcsolataimat felélesztve maradandóbb terveket szőni! - gondolkodtam máris el. Nem hagyom, hogy elszakítsák tőlem! Még akkor sem, ha az a pasas maga Lucifer! Nem hagyhatom!

by **Rickie Zoe Bronx** Csüt. Márc. 08, 2012 9:20 pm

-Hiába követeled, tudod nagyon jól... Jaj...-kezeimbe temetem az arcom, majd újra sírni kezdek. Tudom, hogy nem fog nyerni, mert holnap már indulnom kell, még aludni fog, mikor én már átlépem a német határt.
-Tudom, hogy nem jó ötlet, de nem tudom mihez kezdhetnék. Szeretlek Romeo, és nagyon félek.-suttogom, majd hagyom, hogy magához húzzon. Ahogy következő szavai elhangzanak megrémülök.
-NEM!-pattanok fel ijedten, és elkezdek járkálni előtte.
-Romeo...-nehezemre esett belefogni a végső szúrásba, de tudtam, hogy meg kell tennem.
-Holnap már utazom. Nem hagytak több időt anyáék. Muszáj mennem... Te még javában aludni fogsz, mikor én már átlépem a német határt.-suttogom, és elfordulok tőle.
-Azt hiszem... jobb lenne... Nem tudom megtenni... Nem akarok szakítani veled, de nem fogom kibírni nélküled. Kérlek gyere velem. Ne hagyj magamra.-guggolok elé, miközben egyre több könnyem potyog a kezére.

by **Romeo Costa** Csüt. Márc. 08, 2012 9:35 pm

Zoey egyre zaklatottabb lett, sírni kezdett, s így nekem is jóval nehezebb volt higgadtnak és gondtalannak mutatkoznom.
- Nyugodj meg, egyetlenem! - suttogtam gyengéden a füleibe. Amikor meghallottam, hogy már holnap mennie kell, szívem egy pillanatra megszűnt lüktetni.
- Nem... - kezdtem, de magam sem hittem el azt, amit mondani készültem, így hát leálltam. - Nem hagyom, hogy elvegyenek tőlem Zoey! Harcolok érted, megígérem! - nyugtáztam. Olyat kívánt, amit jól tudta, hogy nem tehetek meg.
- Nem mehetek veled! Németországban nem vagyok biztonságban! Ha akár egy érintett fül is meghallja a Costa nevet, rögtön jelenteni fog és azt nem valószínü, hogy túlélem! - magyaráztam. A német maffiózók nem igazán kedveli olasz "testvéreiket", s főleg nem a Costa-kat! Hogy miért, abba most inkább ne menjünk bele! Még magam sem értem teljesen tehát nehéz lenne kifejteni!
- Emlékszel, amikor a szüleim mindenképpen Rómába akartak vitetni? - kérdeztem rekedtes hangon. A lányt felhúztam az ölembe, ahol oltalmazó karjaim közt tudhattam. - És mégis itt vagyok! Egy Costa-t nem lehet egykönnyen legyőzni!
- Nem említette az anyád a pasas nevét egész véletlenül? - kérdeztem kíváncsian. Ha tudnám utána tudnék járni, hogy ki is ő valójában és így könnyebb elbírni vele. Egy bérgyilkos legelső aranyszabálya, "Figyeld meg az áldozatod, tudj meg mindent róla és olyan oldalról támadd, amely a leglényegtelenebb és leggyengébb a számára!"

by **Rickie Zoe Bronx** Csüt. Márc. 08, 2012 9:46 pm

Nem megy, képtelen vagyok megnyugodni. Romeo a mindenem, és most elszakítanak tőle, nem akartam. De tudtam, hogy muszáj.
-Nem fogsz tudni... Mennem kell, a csomagjaim már össze vannak pakolva, ezért is késtem annyit.-motyogom, majd azt szeretném, hogy jöjjön velem, amit nem tehet meg, de akkor mi lesz így velünk? Nem fogom soha többé látni?
-Nem bírom ki nélküled. Nem akarok majd élni. Romeo nélküled nem teljes az életem...-sírdogálok, és már nem tudok mit tenni, nincs kiút, tudom, hogy mennem kell, hogy az elválás percről percre közelebb van. Rom "mesélni" kezdett, majd felhúzott az ölébe. Fejemet a vállára hajtottam, és beletúrtam a hajába. Aztán kérdezett, mire megráztam a fejem.
-Nem, nem mondta, de ő fog várni a reptéren anyával.-magyarázom csendesen, és mélyen magamba szívom a biztonságot nyújtó illatát.
-Rom, megteszel nekem még utoljára valamit?-emelem meg a fejem, és szemeibe nézek.
-Vedd el a vérem...-suttogom igézve, és puha csókot nyomok a nyakára.

by **Romeo Costa** Pént. Márc. 09, 2012 11:14 am

Zo csak nem akart megnyugodni.
- Ne aggódj, megoldjuk! Eddig sem volt felhőtlen az életünk, de túléltük! Ugyanúgy képesek leszünk ezt is kibírni! - mondtam és magamhoz öleltem még szorosabban.
- Ide jönnek? - kérdeztem. - Itt a reptéren, vagy Németországban? - fontos volt tudnom minden részletet. Egy profi terv elkészítésében a leglényegtelenebb infó is felettébb fontossá válik.
Gondolatmenetemből kizökkentett kedvesem kérése.
- Nem! - feleltem határozottan. - Nem! - erősítettem meg. Ilyenre nem kérhet! Ez merőben ellenkezik az életfilozófiámmal. És ezt ő is tudja!
- Ne kényszeríts ilyenre, kérlek! - néztem rá meggyötörten. - Inkább hagyd, hogy segítsek! - suttogtam és megcsókoltam. Nyakamra puha csókot nyomott, ami igencsak megnehezítette a dolgomat.
- Zoey, könyörgöm! - mondtam és letettem ölemből a padra, majd arrébb sétáltam, hogy eszeveszetten zakatoló szívem megnyugodjék.
Tervem eközben kezdett érlelődni elmémben.
- Veled megyek Németországba! - döntöttem el. Bármi legyen is az ára, nem engedem, hogy elvegyék tőlem.

by **Rickie Zoe Bronx** Pént. Márc. 09, 2012 4:31 pm

-Nem, nem ide jönnek, Németben találkozom velük.-suttogom, majd hagytam, hogy még szorosabban magához vonjon. Annyira jellemző rám, hogy nem tudok egy nyugodt percet megteremteni Romeonak, hol megtámadnak, és a gyengélkedőn kötünk ki, vagy leesek Ozi-ról, és a gyengélkedőn kötünk ki. Nem mondhatja, hogy túlságosan megkímélném, holott ismerem a múltját, ami nem igazán egy fiatal fiúhoz illik. Igyekszem megkérni, hogy vegye a vérem, de Romeo azt mondta, hogy nem.
-Nem kényszerítelek, hanem megkértelek rá.-motyogom zavartan, ahogy letesz az öléből, és kicsit odébb sétál. Már épp álltam volna fel én is, mikor Rom újra megszólalt.
-Hogy micsoda?-kérdezek rá elhűlve, majd megrázom a fejem.
-Nem! Rom azt én nem fogom megengedni!-pattanok fel a padról, és elé lépek, majd kezeim közé fogom gondterhelt arcát.
-Rom nem lehet, ha velem jössz meghalhatsz, és akkor semmit nem ér az egész. Biztosan fogunk még találkozni, nem tudom, majd megoldom, vagy passz.... Biztosan össze fogunk futni, de nem engedhetem, hogy velem gyere.-magyarázom zavartan, és igyekszem meggyőzni magamat is, hogy ez sokkal jobb így.

by Ajánlott tartalom

Romeo & Zoe

Romeo & Zoe

Re: Romeo & Zoe

Re: Romeo & Zoe

Re: Romeo & Zoe

Re: Romeo & Zoe

Re: Romeo & Zoe

Re: Romeo & Zoe

Re: Romeo & Zoe

Re: Romeo & Zoe

Re: Romeo & Zoe

Re: Romeo & Zoe

Re: Romeo & Zoe