Saphire & Christopher Professzor múlt béli játéka

by Vendég Vas. Ápr. 08, 2012 8:03 pm

Amerika-1912

1912-ben már jó ideje tanítottam az egyik, és egyetlen amerikai Éjszaka Házában. Jó évet írtunk, sok tehetséges jelölthöz volt szerencsém. Egy kiemelkedő diákom volt azonban, Fawn Ingwer Northon. Angyali hangja volt, és elragadó természettel áldotta meg a sors.
Egyik órám éppen véget ért, a mai napon az utolsó. Ötödéveseket tanítottam, akiknek már szinte mindent elmondtam, aminek köze volt az eddigi korok zenéjéhez. Összeszedve jegyzeteim, indultam el a Tanári menzára, abban a reményben, hogy valamelyik kollégámmal lefolytathatok egy értelmes beszélgetést. Azonban némiképp még örültem is annak, hogy senkit nem találtam a helységben. Letettem a cuccaim az egyik asztal mellé, s elindultam valami táplálékért. Két zacskó vérrel tértem vissza a gitárom mellé, az egyik A pozitiv volt, a másik AB negativ. Leültem a kanapéra, s a kristálypohárba kiöntöttem az a-s vér egy részét. Meghúztam a poharat, s miután a jegyzeteim is a megfelelő sorrendet vették fel. Egy üres papírra kottát kezdtem rajzolni, bár konkrét hangszerem nem volt, csupán a hangokat képzeltem el egymás után. Amikor ezt is meguntam, hátradőltem a fotelben, s az utolsó korty A pozitív vért is megittam. Ekkor egy számomra ismeretlen nő lépett be a helységbe.
-Áldott legyen professzor.-köszönök, s szívemre teszem ökölbe szorított kezem, és halványan fejet hajtottam.
Képességem visszahúztam, mivel nem terveztem, hogy mások elméjét kutatom. Kibontottam az AB negativ vért tartalmazó zacskót is, s azt már pohárba öntés nélkül kezdtem lassan kortyolni. Éreztem, ahogy kiszáll belőlem a tanítás utáni vágy, s az éhség egyre jobban eluralkodik rajtam. Halk morgás tört fel a torkomból, miközben élveztem az éltető folyadék minden cseppjét.
-Úgy vélem, még nem volt szerencsénk találkozni.-töröm meg a csendet, s tekintetem a nőébe fúrom.
-Christopher de Montgomery professzor vagyok, az iskola ének-zene tanára.-mutatkozom be, majd tovább folytatom a táplálkozást.

by Vendég Vas. Ápr. 08, 2012 8:36 pm

Saphire & Christopher Professzor múlt béli játéka Tumblr_lrhjgimezJ1qlceipo1_500

Ez az első napom ebbem az Éjszaka Házában. Mióta Amerikába jöttem, ez a harmadik. Miután mindenhol jól megismerem a jelölteket és a vámpírokat, váltok. Körübelül. Vagy legalábbis ameddig meggyőzödöm róla, hogy nincs értelme maradni. Kevés olyan diák van, aki megérné. Viszont sose adom fel a reményt. A mai nap is "akár még tehetséges is lehet" című diákokkal volt tele. De igazából mindig csak két-három olyan van, akik megragadják a figyelmemet. Rájuk szoktam koncentrálni, mégha nemis mentorkodom. Nem szokásom a felesleges felelőségvállalás.
Persze nem álltatom magam, a vívás nem mindenkinek a kedvenc órája, de kétszáz évvel ezelőtt még hálát adhattak volna a kedvenc kis Nüxüknek, hogy van aki tanítja. Még pedig nem is alapfokon. Az elődöm nem végzett valami jó munkát, ahogy ma láthattam az összesen három órám alatt. Valamicskét kapizsgálják, de messze vannak még nagyon a profizmustól. 18. században sírtak volna, ha ezzel találkoznak. Még a 10 éves kisleány is bátrabban forgatta a kardot, hisz meg kellet védenie magát a banditáktól vagy azoktól a férfiaktól, akik sose fognak eltűnni erről a mocskos világról...
Utolsó órám után a szobámba mentem, letisztítottam a fegyverem, elraktam, majd elindultam az étkező felé. Itt az ideje egy kis felfrissülésnek, és hátha összeakadok valami kollegával is.
Ahogy beléptem, rögtön megpillantottam a férfit, az egyik kanapén, vörös vérrel teli poharával.
- Áldott légy!- köszöntem vissza a szokásos módon.
A pulthoz sétálok, előveszek egy tasak vért, meg egy üveg bort, és elkezdem összemixelni a "koktélom". Úgy néz ki, itt is tartanak a minőségi borból, amiért hálás vagyok. Mi sem jobb ellazulni egy ilyen nap után, mint egy kis isteni nedű, a vér meg csak a ráadás.
- Örülök, Saphire vagyok.- nyújtottam a kezem felé, hogy aztán keményen megszorítsam. Nem tűnik egy veszélyes vámpírral, de azért szeretem tudatni a többiekkel, ki is az idősebb. - Nem baj, ha csatlakozom?
Válasz után leültem mellé a kanapéra. Elkezdtem nézegetni a kottának tűnő papírlapot, de mivel nekem nem mondott sokat, feladtam. Nem igazán az én terepem a zene. Ehelyett inkább valami általános társalgási témára váltottam.
- Hallotta, mi történt a Titaniccal?- vetettem fel a hírt, amit reggel az újságban olvastam. - Szörnyű. Nem kevés jó vámpír veszhetett oda...

by Vendég Vas. Ápr. 08, 2012 9:16 pm

Úgy véltem, az én koromnál idősebb hölgyhöz van szerencsém. Lassan kortyolgatva a vért bámultam ki az ablakon a csillagos éjszakába.
Kezet nyújtott, amit elfogadtam, s megráztam. Ekkor végleg bebizonyosodott, hogy Saphire idősebb, mint én.
-Nem baj, csak nyugodtan.-mondom, majd a kanapéra mutatok. Miután helyet foglalt, megtörte a csendet, s egy semleges témát dobott fel.
-Igen olvastam róla.-bólintok, majd folytatom.
-Valóban sokan veszhettek oda. Minden újság címlapáról ez az eset virít. Bár szörnyű katasztrófa valóban, még is némi ellenszenved érzek. A gazdag bürokráciát valahogy nem tudom sajnálni. A szegényeket annál jobban. A felfújt hólyag gazdag ficsúrok, a szoknyapecér életükkel, elcsavarják a hölgyek fejét, majd a családba beházasodva kihasználják a hatalmat, amit szereznek. S mindennek a levét a hölgyek isszák meg.-kortyolok bele a kezemben lévő vérbe.
-S bár nem vagyok egy érzéketlen vámpír, valahogy még is a fajtársaimat sajnálom jobban.-vonok vállat, mit sem törődve azoknak az embereknek az érzéseivel, akik rokonukat vesztették el.
-A Nobel-díjjas orvosokról meg olyan kicsi cikkeket írnak, mintha az nem lenne fontos. A halottakon már valljuk be őszintén semmi sem segít.-vonok vállat, majd az utolsó korty vért is megiszom. A két zacskót egymásra helyezem, s hátradőlök a fotelben.
-És Saphire. Ön mit tanít itt?-érdeklődöm, mivel ez előtt még nem volt hozzá szerencsém.

by Vendég Hétf. Ápr. 09, 2012 10:09 pm

Úgy tűnik az ártatlanul feldobott témám erős érzelmeket vált ki belőle. Ez sokat elárul valakiről, legyen az vámpír avagy ember. Tetszik, hogy aggódik a nőkért, ez a lovagiasság, néha úgy érzem, kihalt már ebből a generációból. Főleg ahogy a szufrazsettek fellépnek a nők jogaiért, egyre nagyobb az ellenérzés irántuk. Kíváncsi vagyok, lesz-e mindebből valami.
- Igaz.- bólintok egyetérzően, bár sosem volt bajom a gazdagokkal, ők is ugyanolyan lények, mint akárki más, csak több ésszel vagy fortéllyal megáldva. - De azért az is sajnálatra méltó, hogy a tudomány ilyen csődöt mondott. Kíváncsi vagyok, sikerül-e eltussolniuk valahogy a hanyagságot, vagy rákenik valakire.
Szinte biztos vagyok benne, hogy nem a természeten múlt az "elpusztíthatatlan" hajó végzetes balesete. Főleg, ha rendesen felszerelték volna, akkor nem lenne ennyi áldozat... bár még nem lehet tudni, mennyi is az annyi.
- Bár arra nem gondolt, hogy a szoknyapecér, gazdag fiúk fejét, a csalafinta nők csavarták el?- mosolyodtam el halványan, részben magamra gondolva, részben pedig úgy magára a női társadalomra, akármelyik korban élünk is.
A vámpírokra tett megjegyzésével mélyen egyetértek, úgyhogy csak bólintok. Nincs ezen mit magyarázni.
- Én mégis azt mondom, nincs nagyobb fájdalom annál, mint elveszíteni, akit a legjobban szeretünk. A társadalom pedig ki van éhezve a hatalmas botrányokra. - jegyzem meg halkan. Octavia arca jelenik meg előttem, aztán Caius-é, és egy pillanatra megint elönt a tehetetlen düh, amit a halálukkor éreztem, de gyorsan lenyugtatom magam. Ezt a belső folyamatot maximum a szemem villanásából lehetett észrevenni, de nem adom meg Nüxnek azt az örömöt, hogy nyíltan szembefordulok vele, hisz annak úgyis én iszom meg a levét.
- Vívást. - adom meg az egyszerű választ. - Tanítom már egy ideje, de néha-néha nem árt a friss környezet. És maga, gondolom itt van már egy ideje?

by Vendég Vas. Ápr. 22, 2012 9:47 am

-Na igen. Mostanság a gyilkosságokat és a haláleseteket is mindig sikerül valahogy kimagyarázniuk, és csak akkor végzik ki a bűnösöket, ha nem tudják máshogy megoldani.-mondom.
-A napokban olvastam, hogy egy nő megölte az újszülött gyermekét egy forgalmas piac kellős közepén. Úgy látszik az emberek kezdenek belebolondulni a saját, viszontagságos életükbe.-nem mintha a vámpírok körében ez nem lenne így. Az egyik tanárom is megbolondult, és öngyilkos lett.
-De, az is benne lehet a pakliban. És ugyebár mint azt tudjuk, a női agy végtelen tárházat kínál az efféle csalafintasághoz.-nézek a nőre felvont szemöldökkel.
-Ez száz éve is így volt. És mindig azoknak az élete keseredett meg, akiket a szájukra vettek az emberek.-értek vele egyet.
Valami homályt véltem szemében, ami amilyen gyorsan ellepte íriszeit, olyan gyorsan is tűnt el.
-Értem.-nyugtázom, hogy mit tanít, majd kérdésére is választ adok.-Egy ideje igen. Bár alig lehet több tíz évnél. Néha nekem is szükségem van a klímaváltozásra.
-Esetleg ismeri már Fawn Ingwer Northon-t?-kérdezem az iskolaelső diákról, aki minden tanár kedvence volt.- Kiemelkedő tehetségű jelölt, bár még kicsit könnyűvérűnek tűnik. De biztosra vesszük a kollégáimmal, hogy tehetséges vámpír lesz belőle.
-Ön, hogy jön ki a jelöltekkel? Amikor én voltam jelölt, a vívás és a zene -csak, hogy magamból is kiinduljak- nem volt az a fajta tantárgy, amiért rajongtak a diákok.-érdeklődök Saphire tapasztalatai felől.

by Vendég Hétf. Ápr. 30, 2012 2:33 pm

Bólintottam. Az együgyű emberek jódolgukban azt se tudják, mit csináljanak magukkal és egymást kezdik el öldösni... Ráadásul erre ma már igazi megtorlás sincs, hova fejlődik ez a világ! Ki tudja, talán még a halálbüntetést is beszüntetik a végén.
- A közelgő háború lehet a bűnös. Nem mondja ki senki, de kétségtelen, hogy valami készülődik, már túl rég nem történt semmi világot megmozgató...
Nagyot kortyolok a poharamból és huncut mosolyra húzom a számat. A tekintetét akár kihívásnak is vehetném, és tulajdonképpen, miért ne. Belemélyesztem a sajátomat, hogy meg tudjak pár dolgot, ami érdekelhet... Ahá, bölcs dolog félni a haláltól, bár nem sokra megy magával, ha éles helyzetben rátámadnak, ő meg ledermed, ahogy a legtöbben szokták... Hát nem mintha ezzel sokra mennék, de legalább attól nem kell aggódnom, hogy az ellenségeim táborát gyarapíthatja. Sokkal inkább veszélyes az, aki nem csak hogy szembenéz a halállal, de még keresi is.
- Ezt úgy mondja, mintha már lett volna dolge efféle nőkkel..- válaszolom egy pillanattal később.- De meg kell mondjam, a női csalafintaság még mindig jobb, mint a férfi együgyűség!- és egy széles mosollyal nyugtáztam a tagadhatatlan igazamat.
- Még nem volt szerencsém hozzá.- válaszoltam kérdésére. Persze, simán lehet, hogy a mai egyik órámon ott volt, de ennyi idő alatt képtelenség lett volna megjegyezni ennyi nevet, feltűnni meg különösebben egyikőjüknek sem sikerült. De tippnek nem rossz.Ha már egy első beszélgetésen az ő nevével találkozom, akkor vagy tényleg tehetséges, vagy esetleg a professzornak jelent többet a kelleténél. Előfordult már ilyen régen is... - Majd figyelni fogom.
- Azért nem panaszkodhatunk, a vívás egyfajta reneszánszát éli, nem csodálkoznék, ha olimpiai sportággá választanák, a zene pedig örök. - adtam meg a kellő tiszteletet az ő tárgyának is, mégha nem is konyítok hozzá...
- Gondolom, játszik valamilyen egyéb hangszeren is?- folytattam a bájcsevelyt, a gitártokjára pillantva.

by Ajánlott tartalom

Saphire & Christopher Professzor múlt béli játéka

Saphire & Christopher Professzor múlt béli játéka

Re: Saphire & Christopher Professzor múlt béli játéka

Re: Saphire & Christopher Professzor múlt béli játéka

Re: Saphire & Christopher Professzor múlt béli játéka

Re: Saphire & Christopher Professzor múlt béli játéka

Re: Saphire & Christopher Professzor múlt béli játéka

Re: Saphire & Christopher Professzor múlt béli játéka

Re: Saphire & Christopher Professzor múlt béli játéka