Christopher & Fawn Professzor

by **Fawn Professzor** Csüt. Márc. 08, 2012 8:11 pm

A nő sötét köpenyt vett fel a ruhájára, titkos útra indult, felfedezésre. Baljós tekintete semmi jót nem sugallt. Az iskola hátsó bejáratán indult kifelé, de érezte, hogy valaki figyeli. Ismerős rezgéseket érzékelt egy ideje, tudta, hogy nem csak Ian Wayne az akit ismerhet a tanárok közül, aki régebben tanította. A sűrű erdőbe vetette magát, és hagyta, hogy sebessége átvegye felette az uralmat. Hangtalanul suhant, szinte láthatatlan volt, a régi sírboltok között sétált már, mikor észrevette, hogy követője már egészen közel van hozzá. Megállt az egyik régi sírhelynél, majd előhúzta köpenyéből az egy szál fehér orchideát, lassan leguggolt, majd a sírra helyezte a virágot, a szülei sírjára. Bátyját már régóta nem látta, de kezdett nem foglalkozni a helyzettel. Amíg Vergil meg nem jött az iskolába addig egyedül volt. Aztán nem rég megérkezett Ian, a régi mentora. És most még valaki akit ismerhet. Feszülten várt, hogy az illető kimozduljon rejtekhelyéről, majd Fawn felé fordul, és megrökönyödve nézi a másik régi tanárát.
-Christopher...-ül ki a megilletődöttség az arcára, és ugyan úgy letegezi a professzort, mint jelölt korában. Bár akkor még megbüntették érte... Most pedig már a kollégájáról van szó, ha jól emlékszik. Hátra tolja csuklyáját, majd negédesen elmosolyodik, és imádott professzora szemeibe pislog ártatlanul. Egy évet tanította csak Chris, és abban az egy évben vérre menő játékok mentek köztük, részben azért, mert Fawn tudat alatti-a gyengéd érzelmeket táplált a vámpír iránt, aki akkor is igen csak dögösen nézett ki.
-Mi járatban erre kolléga? Öröm újra látni Chris.-lép közelebb a férfihez, majd kegyesen megöleli, és elfintorodik, egy régi emlék kúszik elméjébe, ami nem igazán tetszik most neki. Aztán inkább elengedi, és hátrébb lép.
-Még mindig kornyikálni tanítod a fiatalságot? Nem untál még bele ebbe a szerepbe? Nagyobb dolgokat is véghez vihetnél. Miért van az az érzésem, hogy te figyeled minden lépésemet Chris? Nem vagyok már az a tizenhét éves kislány.-rázza meg a fejét, majd szinte azonnal hátat is fordít neki.
-Mond mit akarsz tőlem? Miért követsz? Nem tehet egy szál virágot a szüleim sírjára?-kérdezi meg csípősen, majd egy villámgyors mozdulattal a férfi mögött terem, és hosszú vékony ujjai a nyaka köré tekerednek.
-Tudod nagyon jól, hogy utállak, és gyűlölöm mikor követnek, vagy ha megérzem, hogy figyelnek. Ki állított rám Christopher? Vagy talán már egyéb vágyad van?-egyik keze lekúszik a férfi oldalán, majd finom mozdulatokkal végigsimít a hasán. Önfeledt gonosz kacagása száll fel a levegőbe, majd elengedi a vámpírt, tudja, hogy sokkal ravaszabb a férfi, tehát nem próbálkozik a megölésével.

by Vendég Pént. Márc. 09, 2012 8:24 pm

A professzor az iskola területén sétálgatott magányosan, ám ez cseppet sem zavarta. Sőt. Az évek során megszokta már ezt az érzést, s bár diákjai helyet kaptak szíve egyik eldugott szegletében, mégsem érezte azt, amit annyi évvel ezelőtt. Amikor volt, aki szerette, teljes szívéből. Magányából egy ismerős, még fiatal hölgy vámpír rángatta ki. A nő jelenléte kissé kíváncsivá tette, s bár a professzor utált mások életében, ügyeiben vájkálni, mégis a nő nyomába szegődött. Tisztes távolból követte, egészen a temető egyik elrejtett zugáig, ahol is a nő megállt és a kezében lévő virágot egy sírra helyezte. Christopher gyerekesen egy fa mögé bújva szemlélte a nőt. Amikor felismerte a nőt, kilépett a fa mögül, és közelebb sétált ahhoz.
-Én volnék az Fawn. Rég láttalak.-állapította meg, majd amikor a nő csukja alá rejtett arcát felfedte, halványan elmosolyodott. Bár rég látta a nőt, cseppet sem hiányolta életéből. Mindig csak a baj volt vele, s bár az véka alá próbálta rejteni Christopher-hez fűződő érzelmet, a professzor mindvégig tisztában volt azokkal.
-Nos. Éppen magányosan sétálgattam, amikor is meghallottam, hogy te, drága Ingwer közeledsz. S bár először nem tudtam ki is vagy, ismerős érzés kerített hatalmába, amikor megláttalak. Lehet, hogy nem mondták neked, de olyan vagy mint a halál. Sötét és gonosz tekintetű, jelenléted mindig bajt, vészt jósló.-ironizált a professzor, miközben a nő tekintetét állva, aki közelebb lépett hozzá, s megölelte. Legszívesebben a legközelebbi fához taszította volna a nőt, de udvariasan megvárta, hogy az elengedje. Nem viszonozta az ölelést, ugyanis azt csak barátok szokták. Hát Christopher számára Fawn Ingwer Northon egy kolonc volt, hozzá fűződő érzeleméi a barátság közelébe sem értek.
-Igen még mindig kornyikálni tanítom a diákokat; és nem, nem untam bele ebbe a szerepbe. Ha jól sejtem te pedig a hozzád méltó vérmágiát és a lovaglást tanítod. Bár utóbbiban sokat segíthet a képességed is, ha jól vélem. - mondta gúnyos hangon a professzor, érzelmektől mentesen.
-Tőled? Hidd el a világon semmit. Előbb adnám a lelkem az ördögnek, s bár azt hiszed nem vagy már ugyan az, mint tizenhat évesen, modorod nem sokat fejlődött az évek során.-vált cinikussá Christopher hangja.
Rezzenéstelen arccal tűrte Fawn gerinctelen viselkedését. A nő érintése a nyakán és a csípőjén hidegen hagyta, csupán közönyösséget érzett felé.
-Tisztában vagyok vele. Ne hidd, hogy én bárkinek a kérésére követtelek téged. Semmire nem vágyom tőled.-mondta, majd amikor a nő elengedte a közeli fához préselte Ingwer-t.
-Sokkal idősebb vagyok, mint te. Csak nem képzeled, hogy az életedre török? Ennyire félreismersz?-kérdezte, miközben a nőt vasmarokkal szorítva préselte a fának.
-Ha meg akarnám keseríteni az életed, azt máshogy tenném, te is tudod. De ilyen céljaim nincsenek. Egyenlőre.-mosolyodott el gonoszul, majd közelebb hajolt a nőhöz, de még mindig a fának nyomva azt. Ajaki a nő finoman lüktető ütőerére tapadtak. Keményen, érzelmektől mentesen lehelt arra csókot, s a nő halk sóhajára halvány vészjósló mosoly húzódott az ajkaira.
-Beszélgessünk inkább a te vágyaidról.-nézett a nő szemébe, miközben annak karjait tovább szorította. Vasmarokkal szorítva a nőt, annak gonosz tekintetébe meredve várta Fawn válaszát.

by **Fawn Professzor** Szomb. Márc. 10, 2012 2:42 pm

A nőt hidegen hagyták Christopher szavai, így csak néha megrántotta a vállát. Aztán pillanatokon belül a férfi mögé lépett, és ujjaival keményítette meg a "szócsatát", bár tudta, hogy Chris idősebb, még is feszegette a határait. Ám ahogy elengedte a férfi, már is egy közeli fához préselték, Fawn kikerekedett szemekkel nézett a férfire, majd negédesen elmosolyodott.
-Ugyan Chris, most miért bántanánk egymást? Csak szórakozok.-magyarázza a vámpírnő, majd igyekszik lerázni magáról a másik kezeit, de azok satuban tartják, és ez a helyzet emlékezteti, egy nagyon régi emlékére.
Tizenhét volt, mikor C odakerült az iskolába, és tanítani kezdte őket Fawn messze kimagasló volt a csoportból, így természetesen igyekezett úgy közel kerülni a professzorhoz, hogy ne legyen feltűnő. Ám egyszer akart vért csenni a tanárok menzájáról, Chris pedig rájött mire készül, így az üres menzán hirtelen ketten lettek. Ingwer nem tudott kitérni a férfi elől, ugyan ilyen vehemenciával lett akkor is a falhoz préselve, nem kapott büntetést, de egy alapos fejmosást igen. Akkor derült fény a rejtegetett titokra, a vámpír közölte a lánykával, hogy ismeri az érzéseit, és csalódott, amiért nem vállalja fel. Ettől a pillanattól fogva Fawn mindig keresztbe tett neki, ott ahol tudott, hogy éreztesse mekkora szemétség mások fejében turkálni.
Most ahogy a férfi ajkai hozzáértek megállt benne az ütő egy pillanatra, halk sóhaj szaladt ki ajkai közül, és tudatosult benne, hogy még mindig érez valamit a férfi iránt. Pillantása elhomályosult, miközben Chris felvetette az ötletet, hogy beszélgessenek Fawn vágyairól. Még mindig lefogták, és ez kezdte feszélyezni. Nem szereti az ilyen helyzeteket.
-Chris kérlek engedj el, és had menjek utamra. Egyikünknek sem lesz jó ha továbbra is ezt a helyzetet tartjuk. Emlékezz mi volt mikor elkaptál a menzán... Gyűlölöm azt a napot... És képe voltál megcsókolni, hogy éreztesd milyen kicsi vagyok veled szemben. Nagyon nem volt jó húzás Chris, nem akarom, hogy utolérjen a múlt. Tehát...-pislog riadtan a férfi szemeibe, majd egy határozott mozdulattal kirántja karjait a férfi ujjai közül, majd eltaszítja magától, és ellép a fa elől, hogy ne tudják újra odaszorítani. Megpördül a tengelye körül, és a sírok közt lavírozva indul el, hogy minél távolabb tudhassa magát Christophertől. A múltja elől próbál menekülni, no meg a fránya "érzések" amiket már rég ki kellett volna írnia magából. A férfi túl nagy sármmal rendelkezik, és ez okozza mindig azt, hogy Fawn ne tudjon szabadulni az emlékektől. Még mélyebbre hatol a nő az erdőben, bár tudja, hogy a férfi úgy is utána fog jönni. Túl jól ismeri már Christophert.... És eleget kapott belőle, de most még nem jött el az ideje, hogy leszámoljon vele. Egy nagyobb tölgy mögött keres rejtekhelyet, majd leguggol, és lassan kifújja magát, majd igyekszik meghallani, hogy merre járhat a férfi.

by Vendég Szomb. Márc. 10, 2012 3:42 pm

-Igen csak szórakozunk.-helyeselt a professzor, miközben a nő szemeibe nézett.
Szinte maga előtt látta amikor a nő még fiatal tizenhat éves vámpírnövendék volt, jó hanggal megáldva. Szerencsére csak egy évig tanította de az is éppen elég volt. Egyszer kiszagolta, amikor Fawn fért akart csenni, és rajtaütés szerűen meglepte a nőt. Egy alapos kioktatás után bevallotta, mindig is tudott a nő érzéseiről. Attól a naptól fogva Ingwer mindig ellene szegült, keresztbe tett neki.
A nő megzavarodott tekintete láttán rödögi kacaj szakadt ki a professzor száján.
~Szóval még mindig motoszkál benned egy érzés irányomba?-kérdezte gondolatban.
-Akkor fiatal voltál, és tapasztalatlan. Viszont az a csók volt a legjobb büntetés akkor irányodba. És bár kirúgtak miatta, megérte.-mosolyodott el a professzor gonoszul, és valami megcsillant a szemében.
-Miért nem?-üvöltött a nő után, amikor az kiszabadul szorításából, és elsuhan előle. Gondolkodás nélkül utána megy, figyelve a halk mozgásra. Tapasztaltabb és idősebb volt a nőnél. Tudta, úgy kell követnie, hogy az ne hallja meg, szagát ne érezze meg. Figyelte a nő mozdulatai, aki egy fa mögé rejtőzött. Lepésiét lelassította, és az egyik fán egy mókus ügyességével mászott fel. Hangtalanul szökdelt fáról fára, egészen addig a tölgyig, ami mögött a nő menedéket keresett.
~Miért menekülsz előlem?-kérdezte, majd leugrott a fáról éppen a nő elé. Christopher szemeivel Ingwerébe meredt.
-Senki sem lát minket. Ha meg akarsz ölni, tedd meg.-suttogja a nő fülébe, majd egy újabb csókot lehel annak nyakára. Tudja, mit akar a nő, s bár nem lenne ellenére a dolog, a nő megszégyenítése még sem az ő stílusa. Ha valamit meg akar kapni, azt Fawn úgy is megszerzi, ráadásul most tálcán felkínált lehetősége van rá.

by **Fawn Professzor** Szomb. Márc. 10, 2012 4:37 pm

Gyűlölte a férfi képességét, és mindent megtett azért, hogy ne lásson a fejébe, persze nem sikerült. Aztán meghallotta a hangját. Ezt már végképp nem bírta, de nem szólalt meg. Ha ilyen okos, akkor minek kérdez?
-Miért? Miért volt jó az a "büntetés"? Addig semmi rosszat nem tettem ellened...-pillant a szemeibe a nő, majd inkább megszabadul tőle, majd az erdőbe veti magát. Még hallja a vámpír kiáltását, de nem fordul meg. Egy tölgy mögött keresett menedéket, majd várta, hogy mikor bukkan fel a férfi. Újra meghallotta a fejében, és mire felállt Chris már előtte volt.
-Hogyan?...-teszi fel a kérdést hüledezve, majd ahogy a férfi közelebb hajol hozzá, visszatartja a lélegzetét.
-Tudod nagyon jól, hogy nem tudnálak megölni... Még ha akarnám akkor sem Chris...-suttogja elhaló hangon, ahogy a férfi ajkai újra hozzáérnek. Miért kínozza? Miért teszi ezt vele? Miért nem felejtheti el végre a múltat? Egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadja a férfi karjait, majd vámpírgyorsasággal a fának taszítja, gyűlölködőn a szemeibe mered, majd el laza mozdulattal elengedi.
-Hagyj engem békén Chris.-suttogja lemondóan, és lassan sétálni kezd.

by Vendég Szomb. Márc. 10, 2012 4:56 pm

Válasz nélkül hagyja, hogy a nő eltűnjön a szemei elől. Valóban nem volt gáláns lépés tőle, de ami a múltban történt, azon már nem lehet változtatni. De valószínű nem is akarna rajta változtatni.
-Ugyan már. Tudod idősebb vagyok, és képes vagyok szellemként mozogni bárhol.-mosolyodik el gonoszul, a nő arcát nézve.
A Fawn bőrétől elszakadva annak arcát látva feltámad benne egy érzés. Ami eddig mélyen meglapult benne. Soha nem gondolkozott azon, mi lett volna, ha akkor ő is enged az érzéseinek. Ha nem ölt magára páncélt, és nem rejti véka alá a vágyait.
-Valóban nem lennél rá képes?-kérdez vissza ridegen. Mielőtt választ kaphatott volna a nő megragadta és a fának vágta. Fawn szemében a harag, pontos tükörképe volt a Chris szemében tükröződőnek.
-Érdekel, miért szántam büntetésnek azt a csókot?-kérdeztem, majd a nő válaszára sem várva ellökte magát a fától, és Ingwer nyomába szegődött.
-Arra soha nem gondoltál, hogy esetleg én is éreztem irántad valamit? Magamat is bűntettem, nem csak téged. Ez volt az egyetlen mód, hogy örökre kitaszítsam az emléked a szívemből.-mondja hűvös hangon.
-Eszedbe sem jutott, hogy talán nekem is vannak érzéseim, csak éppen jól titkolom őket? Egy vámpír nem lehet sebezhető az érzelmei miatt.-mondta a professzor, és megállt egy tisztás közepén.

by **Fawn Professzor** Szomb. Márc. 10, 2012 5:21 pm

-Nem érdekel a szellemes humorod Christopher.-veti oda a nő ridegen, majd a vámpír újabb kérdést tett fel, mire Fawn megragadta, és a tölgynek taszította.
-Nem, nem lennék képes rá, pedig szívem szerint ezt tenném.-válaszolja mélyen a szemeibe nézve, sosem tudná bántani, mármint igazából... az, hogy néha keresztbe tett neki, azok csak gyerek csínyek voltak. És nem életbe vágó bántás. Végül inkább elengedi, és lassan sétálni kezd. Nem érdekelte, hogy Chris mit talál ki, mivel akarja felbosszantani. Már nem érdekelte a mese a múltról. Hallotta, hogy a férfi utána indul, de nem nézett vissza, nem várta be. Csak ki akart kerülni ebből a szorult helyzetből. Ám ahogy a vámpír befejezte a kis "mesét", Ingwer a fülére tapasztotta a kezét.
-Nem! Nem érdekel, eláshatod magad, vagy bánom is én mit csinálsz, de engem már ne akarj átverni. Nem hiszem el, hogy éreztél valamit is irántam. Hazugság!-rázza meg a fejét, és védekezőn maga köré vonja a karjait, és apró könnycsepp gördül ki a szeméből. Nem tudja elfogadni, hogy C igazat mondott. Sajnálta a múltat, de menekült előle, nem akarta, hogy újra a saját csapdájába kerüljön. Ki akart törni belőle, Chris volt az első szerelme... Diákszerelem, és soha nem fog már elmúlni... Ezek után? Mindig csak kínozzák ezekkel az érzésekkel, és mindig is rossz volt belőle, hogy el tudja rejteni.
-Nem akarom tovább hallgatni, hogy a múltról beszélsz, nekem már nem jelent semmit, sok csalódás volt már az életemben, és te voltál a legnagyobb. Többször nem kérek belőle.-suttogja maga elé, nem emeli fel a hangját, hiszen tudja, hogy a férfi úgy is meghallja. Vállát nekidönti az egyik fának, majd visszafordul Chris felé, aki megállt a tisztás közepén.
-Már nem tudom mit gondoljak C! Elegem van a hüŁye macska-egér játékokból. És nem tudom, hogy mikor hazudsz. Nekem ez nem esik jól. Miért kell felszakítani a régi sebeket?-kérdezi könnybe lábadt szemekkel, majd újra megrázza a fejét. Lassan lecsúszik a fa mellett, és felhúzza a lábait, majd térdeire ejti a fejét. Hányszor ült így azon merengve, hogy vajon mi lehet most C-vel... Igen ezt a "nevet" is ő aggatta rá, mert nem volt hajlandó kimondani a teljes nevét, sem azt, hogy Chris.

by Vendég Szomb. Márc. 10, 2012 5:58 pm

-Szellemes vicceim lennének?-kérdezett vissza a professzor gonoszan mosolyogva.
~Miért nem hallgatsz a szívedre?-kérdezte gondolatba Chris. Valamiért szerette nézni, ahogy a nő érzései között vívódva próbál tőle megszabadulni.
-Ennyire nehéz elhinned, hogy nem vagyok én sem érzéketlen? Tudod előtted már volt egy jelölt, akihez jobban vonzódtam, de kiderült, hogy a nővérem ükunokája. Ezek után azon fáradoztam, hogy a szerelem érzését örökre elfelejtsem. És ezt rajtad gyakoroltam be, s immár bánom amit tettem.-mondta a férfi, miközben az előtte sétáló nőn tartotta a tekintetét. Tudta, hogy a nőnek elképesztő fájdalmat okozott, de magának is. Viszont erősebb lett, keményebb.
-Ugyan azt teszed most, amit én tettem akkor. De nézz mélyen a szívedbe, és úgy mond a szemembe, hogy már nem érzel semmit irányomba.-kérte a férfi, még mindig Fawnt nézve, aki immár egy fának támaszkodva nézte Christophert.
-Akkor ne játszunk macska-egér harcot Fawn. Nem hazudtam akkor, amikor azt mondtam szerettelek.-néz a nő könnyekkel megtelt szemébe. Ingwer elé sétál, majd leguggol hozzá.
-Nem akarom felszakítani. Mi lenne, ha újraélnénk azt?-kérdezi, miközben gyengéden felemeli a nő fejét, és közelebb húzódik hozzá. Miután megtalálja a nő forró ajkait egy forró csókot lehet azokra, majd feláll, és lassú léptekkel elindul a fák között. A döntés a nőn áll.

by **Fawn Professzor** Szomb. Márc. 10, 2012 6:44 pm

-Ja, nagyon szellemesek.-válaszol Ingwer, és megrázza a fejét. Újra meghallja a fejében Chris szavait, mire rémülten felkapja a fejét.
~Mert nem tehetem...~gondolja a leghalkabban, tudja, hogy C kiolvassa a fejéből ha nagyon akarja, így nem is taktikázik. A vámpír tovább beszélt Fawn-hoz, mire a nő már tényleg nem tudta mit higgyen el, és mit ne.
-Szóval egy ártatlan lányt kellett felhasználnod azért, hogy neked jobb legyen?-kérdez vissza fáradtan, beletörődve abba, hogy tényleg nem tudja kiszakítani magából férfi emlékét. Nem fogja tudni a szemébe mondani, hogy utálja... Tudta nagyon jól, hogy C nem bírja ha hazudnak neki, így meg sem próbálta.
-Még is mit tehetnék Christopher? Persze, hogy ugyan azt, amit én kaptam tőled. Nem tudok hazudni neked.-hajtja le a fejét a nő, és inkább leül a földre, a vámpír újra megszólalt, mire belenézett a szemeibe, és feszült figyelemmel várta, hogy mit fog tenni a férfi.
-Szerettél? Múlt időben? Gratulálok Chris... Te még a rosszabbat is még rosszabbá tudod tenni...-még mondani akart valamit, jól a férfi fejéhez akarta vágni a szavakat, mint akkor mikor még minden pillanatban azon volt, hogy keresztbe tegyen a professzorának, de nem tudott megszólalni, C leguggolt elé, majd ismét beszélni kezd hozzá.
-Ezt nem...-a lélegzete is megakadt, ahogy a férfi szájon csókolta, újabb emlék lepte meg, aminek kimondottan nem örült ebben a helyzetben. Aztán felállt, és ott hagyta a Fawnt az érzéseivel vívódva. Ingwer elsírja magát az emlékek, és az ismerős érintés hatására, előre hátra ringatja magát a földön, miközben karjaival átöleli a térdeit. Utált emlékezni, utálta ha a múltat feszegetik, és most C tett is érte, hogy biztosan még rosszabbul érezze magát. Percek teltek el, mire feldolgozta a sokkot, és rájött nem álmodik, mint oly sokszor tette már. Végül rávette magát, hogy felálljon, és elinduljon a férfi után. Nem tudta merre ment Chris, de az új gondolatok értékét vette elő a nő, hagyta, hogy a szíve vezesse el most tinédzser kori szerelméhez. Azóta nem volt szerelmes, és valahogy nem is akart soha az lenni. Így is elég sokat kapott. Egyszer csak nekiment valaminek, így megingott, és nem sokon múlt, hogy elessen, ahogy pillantása feljebb siklott újabb könnyek gyűltek a szemébe Chris tartotta már a karjai között, és őt nézte. Fawn igyekezett visszanyerni az egyensúlyát, de valamiért lábai nem engedelmeskedtek neki. C karjaiba kapaszkodott, és lassan eltolta magát tőle, ha a férfi ezt nem szeretné természetesen meg tudja állítani ezt a mozdulatsort. A nő lassan lehajtja a fejét, majd csendesen megszólal.
-Sosem tudtalak kiölni magamból Chris, egyszerűen képtelen voltam rá. Hogy szeretnél mindent újra élni? Lehetetlen...-suttogja, és íriszeit újra a férfiébe fűzi.
-Nem hiszem, hogy olyan jó ötlet lenne... Nem mondom azt, hogy nem szeretném, de nem tartom jó ötletnek. Félek... Tőled félek Christopher. És a saját érzéseimtől.-motyogja riadt tekintettel.

by Vendég Szomb. Márc. 10, 2012 7:21 pm

A vámpír figyelmen kívül hagyta Fawn gondolatait. Nem érdekelték, most az egyszer koloncnak érezte a képességét.
-Nem ez volt életem legjobb és legbölcsebb lépése. Most már látom, a te érzéseid nem holmi gyerekes tiniszerelem volt.-mondta a férfi. Szíve mélyén soha nem tudott elszámolni magával emiatt a gyerekes lépés miatt keletkezett fájdalommal. Azt becsülte a nőben, hogy nem hazudott a szemébe, és nem mondta ki, hogy utálja.
-Nem csak múlt időben szerettelek. Most is szeretlek.-törték meg a férfi rendíthetetlen akaratát Fawn szavai.
A csók után Chris saját magával kezdett csatázni. Még egy helytelen lépést tett a nő felé. Egy újabb fájdalmas sebet tépett fel a nőben és magában is ezzel a csókkal. Pár perc bolyongás után lépteket halott maga mögött. Megfordult, és Fawn alakját vélte felfedezni a sötétben. Egy belső kényszertől vezérelve indul el halkan Fawn felé, és faként megállt a nő előtt. Amikor az kibillent volna egyensúlyából, ahogy neki ment Chris elkapta, és a karjaiban tartva a nőt nézett annak könnyáztatta vörös szemeibe. Egyik kezével letörli a nő arcáról a könnyeket.
-Semmi sem lehetetlen. Miért ne lenne jó ötlet?-kérdez vissza a férfi.
-Ne félj tőlem. Még egyszer nem törlek össze. Hallgass a szívedre Fawn.-kéri a férfi, majd közelebb húzza magához. Vasmarokkal öleli át a nőt, mélyen szemeibe néz majd halkan megszólal.
-Kérlek bízz bennem.-kéri a nőtől, majd ismét ajkaira hajol, fogságba ejti azokat, és nem engedi el őket többé. Ismerős érzés keríti fogságába, miközben egyik kezével a nő hosszú fekete hajába túr.

by **Fawn Professzor** Szomb. Márc. 10, 2012 7:47 pm

"Nem csak múlt időben szerettelek. Most is szeretlek." Ez a mondat pattogott Fawn fejében, miközben Chris után indult, percekkel később, már az imádott férfi karjaiban találta magát. Igyekezett összeszedetten gondolkodni, és kipréselni magából valami elfogadható választ, de olykor saját hangja hagyta cserben. A vámpír újra elkezd beszélni, és kéri Ingwert, hogy bízzon meg benne.
-De van ami lehetetlen, és... Nem tudom C, rettegek, hogy újra megbántasz, és nem tudnám elviselni. Nem akarok újra csalódni, nem menne...-válaszol őszintén a férfi kérdésére, majd hagyja, hogy a férfi szavai ellepjék az agyát, és befészkeljék magukat a szívébe, begyógyítva a frissen feltépett sebeket.
-A szívem azt mondja szeretlek...-suttogja elveszetten a férfi ölelésében, és lassan megszűnik számára a világ, már csak Chris arca tölti ki látómezejének száz százalékát.
-Megbízom...-mondja ki az apró szót, majd C ajka újra megtalálják Fawn-ét, bár a nő először félve fogadja a csókot, majd bátortalan kísérletet tesz, hogy elhúzódjon a fogságból. Ahogy a vámpír ujjai belefúródnak a tincsei közé, már tudja, hogy nincs megállás. Forró könnyek peregnek szeméből, miközben átöleli a férfi nyakát. Nem gondolta, volna, hogy egyszer egy álom is valóra válhat. De hogy ezek után mit fog majd tenni? És miért várt eddig Chris? Tudta nagyon jól, hogy Fawn túlélte az átváltozást... Még is, eddig húzta a dolgokat. Ez nem fért a nő fejébe, de már nem is akart gondolkodni többé. Azt akarta, hogy C töröljön ki belőle minden fájó emléket, hogy ne hagyja tovább szenvedni. Lágyan szétnyíltak ajkai, és utat engedtek a férfi nyelvének lágy kérésére.

by Vendég Szomb. Márc. 10, 2012 8:11 pm

-Nem fogsz újra csalódni. Ígérem.-mondta a férfi, szinte saját magát ismételgetve. Látta a nő szemében a félelmet. Nem a férfitól fért Fawn, hanem a csalódástól. És ettől nem csak ő félt. Christopher is félt ettől az érzéstől. Először nem az Ingwer-hez fűződő érzeleméi miatt élte ezt meg.
-Én is szeretlek.-suttogja a férfi, és ott víz hangzik fejében, Fawn hangja. Végre kimondta az az egy szót, amitől Chris úgy érezte visszanyeri emberi valóját. A nő megbízott benne, s hangja is ezt tükrözte.
Fawn először vonakodott a csóktól, de Christopher vas markai fogva tartották a nőt, az nem tudott szabadulni. Amikor a férfi megérezte nyakán a nő karjait biztos volt benne, hogy az már nem fél tőle. Ahogy a nő ajkai szétváltak Christopher végleg fogságba ejtette a nő ajkait. Nyelve heves csatába kezdett Fawn-éval, miközben karjaival még szorosabban magához vonta. A csók forró volt és heves, minden fájdalmuk felelhető volt benne.
-Biztos, hogy ezt az utat választod?-kérdezte Chris, amikor ajkai elváltak a nőétől. De rájött, hogy értelmetlen kérdés volt. Ölébe kapta a nőt, majd újra ajkaira tapadt. A hűvös fűre fektette a nőt, annak köpenyére. Ajkai elszakadtak a nőétől, és annak nyakára vándoroltak. Magába szívta Fawn bőrének édes illatát, miközben édes csókokkal halmozta el. Olyat érzett, amit még soha. Akarta a nőt, s bármit megtett volna azért. Egyik kezével tartotta magát, hogy ne zuhanjon a nőre, másikkal annak testét fedezte fel.

by **Fawn Professzor** Szomb. Márc. 10, 2012 9:21 pm

Fawn szíve hevesebben vert, mint a kolibri szárnya, mikor Chris ajkait elhagyták az utolsó szavak. "Én is szeretlek." Ezzel legyőzetett az ellenállás végső szikrája is a nőben. Már nem tudta, hogy miért sír, ajkai lágyan simultak a másikra, mely birtokba vette azonnal. Nyelveik édes táncukat járták, miközben Fawn ujjai a férfi nyakán játszottak. Olyan öröm bontakozott ki benne, amit eddig még nem ismert, és nem érzett soha. A csók egy pillanatra abbamaradt, míg Chris feltette az apró kérdését, bár mintha szükségtelen lett volna, úgy is tudta a választ.
-Én téged választottalak, már nagyon régen.-suttogja a választ, és egy pillanatra megremeg, ahogy a férfi az ölébe kapja vékony kis testét, és újra megcsókolta. Pillanatok alatt ott feküdt Chris alatt, és csodálattal figyelte, a testében lefolyó változásokat. C tovább ostromolta, és korbácsolta a vágyait, amikre talán még nincs is felkészülve, de nem akart visszalépni. Félt attól, hogy újra elhagyják. A férfi csókjait érezte a nyakán, és érintését a testén. Nem érezte tolakodónak a mozdulatokat, és tudta, hogy pillanatok kérdése csak, hogy tényleg megadja magát a férfinak. Ördögi kör, hogy most ez játszódik le körülötte. Hányszor álmodott már arról, hogy egyszer C a karjaiban tartja és végre vele lehet, úgy igazából.

Amikor Christopher először lépett be a tanterembe, Fawn-nak azonnal megfogta a fantáziáját. Idős vámpír, de a stílusa annyira magával ragadta az akkor még jelölt kislányt, hogy nem tudott elszabadulni a tudattól, hogy bele képzelegje magát egy apró kis álomba. Aztán mikor először meghallotta a hangját, már tudta, hogy miért érezte olyan különlegesnek, és vadócnak is egyben a professzorát. Akkor is hasonló sérója volt, és egyből felfedezte Fawn-ban a tehetséget. Ám az után a menzás dolog után szerelmét a férfi iránt próbálta gyűlöletté kovácsolni, ám nem sikerült neki. Mikor kirúgták a professzort maga is úgy döntött, hogy iskolát vált. Évekig kereste a férfit, hogy hátha valahol megtalálja, de nyoma veszett. Csókját pedig beleégette Ingwer ajkaiba. Minden pillanatban arra vágyott, hogy valami apró jelet kap a férfitól, hogy érdeklődik felőle, ám semmit nem kapott, aztán Fawn túlélte az átváltozást, és a tisztító szertartás közepén felkiáltott az ijedségtől, ahogy meghallotta a fejében C hangját. Hirtelen minden vámpír körbenézett, majd kivágott a templom ajtaja, és egy árny suhant befelé, a vámpírok mind feldühödtek, ahogy rájöttek ki az. Pillanatokkal később már Fawn előtt állt az "árny". A lányka elsírta magát, és nem hitt a szemének. Christopher magához ölelte, és gratulált neki, hogy túlélte az átváltozást, a szertartás közepén jártak, de senki nem mert megszólalni, csak bámultak a kislányra, ahogy elsírta magát, és reszketegen Chrishez bújt. A férfi kivezette a lánykát a templomból, mit sem törődve azzal, hogy még nem végeztek benn. Az udvaron végigvezette, és kikísérte a kapun, majd beültette az autójába, és elfuvarozta az egyik parkba. Befejezte a tisztító szertartást, és ott a telihold fényénél közölte a kislánnyal, hogy szereti, de nem lehet vele. Visszavitte az iskolába, majd búcsú csókot lehelt ajkaira, és elszáguldott.

Fawn azóta várta, hogy újra lássa, és nem tudta felfogni, hogy most egy iskolába tanítanak, és végre kinyitották egymás felé a szívüket. Ujjai lassan beletúrtak a férfi hajába, elmorzsolta a lakkot, és a zselét az ujjai között, így a szél lazán játszhatott a Chris fürtjeivel.
-Olyan régóta vártam erre a percre...-suttogja a fülébe, és óvatos, gyengéd csókot lehelt a nyakára. Szemeiből még elő-elő buggyant egy két könnycsepp, de már nem tulajdonított neki nagy figyelmet. Karjait kihúzta a köpeny ujjából, lassan átölelte a férfi derekát, majd testét lehúzta magára, és ajkait megtalálva újabb csókot adott neki. Lassan kifordult alóla, és könyökére támaszkodva figyelte ahogy a hold fénye megcsillan a férfi szemeiben. Fejét a mellkasára hajtotta, és pár percig hallgatta a szívverését, majd puha ujjaival elkezdte kigombolni C ingét. Ujjait végighúzta a bőrén, majd elhúzódott tőle, és hajzuhatagát elhúzta baloldalra. Megfogott egy selyem tincset, és idegességében elkezdte az ujjai köré tekerni. Fogalma sem volt, hogy mit tegyen igazából, vagy mit mondjon. Annyira hosszú időnek tűnt Chris hiánya, hogy nem mer belegondolni meddig bírta volna ki még nélküle. Napról napra jobban hiányzott neki a férfi, holott felejtenie kellett volna. Zavartan a szemeibe nézett, és nem tudta eldönteni, hogy amit mos kap, az jó, vagy rossz?
-Énekelsz velem újra?-kérdezi meg óvatosan, és visszabújik a férfi mellé, a puha bőrre kezdett el rajzolgatni, és hagyta, hogy gondolati üvöltve sóvárogjanak a férfi hangjáért, érintéséért, és csókjáért.
-Annyira hiányoztál Chris.-suttogja a nő, és lassan a férfi szemeibe néz. Most először érzi magát teljesnek, és ez megdöbbenti, rettegéssel tölti el, és tiszteletet érez a férfi iránt, hogy ki merte mondani azt, hogy szereti. Tudta, hogy Chris nem rohanná le azonnal, hogy megfektesse, és igen is elvárta ezt egy férfitól. De valójában mióta érlelődik az érzés a férfiban, hogy így kell megtudnia? Mint egy oroszlán, úgy támadt Fawn-ra a temetőben, és egyik pillanatról a másikra megváltozott, és nyíltan kimondta az érzéseit. A múlt eltörpült a mostani érzések mellett. Fawn nem tudta mi fog még velük történni ezen a csendes, gondtalan éjszakán. De ami meg fog történni, az nem azért lesz, mert puszta fellángolást érez, hanem mert igazán, a szívéből akarja a férfit. Arra vágyik, hogy rendelkezzen a teste felett, és vele legyen.

//Te mondtad, hogy ne fogjam vissza magam (://

by Vendég Vas. Márc. 11, 2012 3:48 pm

Fawn válaszolt a felesleges kérdésre. Christopher a nő szemébe nézett, s a Hold fénye visszatükröződött annak éj fekete szemében. Gonoszságnak, és ridegségnek nyomát sem látta. A férfi magát is könnyednek, gondtalannak érezte, aki nem taszítja el magától a szerelmet, nem harcol az érzés ellen. Végre bevallotta oly sok év után, mit is érez igazából. Háromszázötven év alatt még soha nem mondta senkinek, hogy szereti, leszámítva a nővérének.
A férfit a nő agyában lejátszódó képsorok zavarták meg. Bár igyekezett nem figyelni azokra, még sem tudta figyelmen kívül hagyni a dolgot. Lágyan csókolta a nő nyakát, s közben lehuny szemmel élte át a Fawn által vetített képsort.

Először az első találkozásukat élhette át újra, de nem a saját, hanem Ingwer szemszögéből. Ritkán látott a múltjából ilyen intenzív képeket. El is felejtette már, milyen volt a nőt tanítani, annak csodálatos hangját fejleszteni. S bár Fawn akkor még fiatal volt, és amolyan kezelhetetlen jelölt, kiemelkedő tehetségével egyből megfogta Christ.
A következő képsor már Fawn tisztító szertartásáról szólt. Ezt az emléket szinte kiégette magából Christopher. Most mégis újra láthatta, ahogy suhanó gyorsasággal viszi ki a nőt a templomból. A szertartáson jelen lévő vámpírok gyűlölték Christ, ennek többek között a menzán mindenki szeme láttára elcsattanó csók is volt az oka. Abból az iskolából többek között ezért is ment el C. A templomból a nőt az autójához vezette. Szinte száguldva az úton vitte Fawnt egy közeli parkba. A Hold fénye ekkor is ugyan így verődött vissza a nő szemében, mint most. S bár itt bevallotta mit érez, tudta, hogy akkor némiképp hazudott. Nem viszonozta teljesen a nő szerelmét, ámbár még is érzett valamit iránta. S bár egy búcsúcsók után elhagyta Ingwert, a szíve mélyén reménykedett benne, hogy a sors keze által, újra keresztezik majd útjaik egymást.

Amikor az emlékáradatnak vége szakadt a férfi elszakadt a nő bőrétől. Szó nélkül hagyja Fawn szavait, próbálja kitörölni az előbb látott dolgokat az agyából. Vajon most csak azért mondta, hogy szereti a nőt, mert meg akarta szerezni magának? Vagy tényleg szereti őt?
Viszonozta a nő csókját, bár már fele akkora hévvel, mint azt Fawn szerette volna. Örült, hogy nem neki kellett megszakítani a csókot. A nő arcát nézve újra eszébe jutottak a képek. Tekintetével az erdőt, majd a holdfényes eget pásztázta. Ingwer kérdése rántotta vissza a józan gondolkodásra.
-Talán majd később.-válaszolt Christopher. Hangja kedves volt, s bár igyekezett kételyeit véka alá rejteni, nem teljesen sikerült.
-Te is.-válaszolja a férfi, egy halvány mosollyal az arcán. Fawn szemeibe nézve jön csak rá, mekkora hibát követett el. Újra. De most jól kell színlelnie, nem törheti össze újra a nő szívét. Akkor nem tudna magával elszámolni. Igaza volt Ingwer-nek? Hiba lenne, amit most tesz? Nem, nem az. Valamit tényleg érez a nő iránt, de még ő maga sem tudja, hogy mi az. Ez szoros barátság, vagy tényleg szerelem?
-Gyönyörű vagy ma.-próbálja egy bókkal terelni a gondolatait, és a nő figyelmét a bizonytalanságáról. Chris a közeli vörös rózsáról letépett egy szálat, majd átnyújtotta Fawn-nak. Vigyázott, hogy a tüske ne sértse fel se az ő, se a nő bőrét.

-Szívem már oly erős,
Tűz és elszántság járja testem át
Ő érte.
Minden vészt állnom kell,
Míg csak biztos révbe érünk
Őt kell védjem.
Szív és ész
tettre kész!
Érted győztem le önmagam
is én - csak érted!
Semmi nem gyűr le már!
Itt vagyok, csak bízz bennem!
Én nem hagylak el!
Lesz erőm, lesz hitem!
Bátran áldoznám fel most mindenem
Te érted!

Rögtönöz a professzor egy gyors versikét, miközben átnyújtja a virágot.
-Mondhattam volna azt is, hogy virágot a virágnak, de az már lejárt lemez, és nem is lenne hozzád méltó.-bókol, majd kezet csókol a nőnek.

by **Fawn Professzor** Vas. Márc. 11, 2012 6:07 pm

Az emlék képek után nem tudta Fawn, hogy mit várjon. Ám mintha Chris újra megváltozott volna ezek után. A nő nem tudta eldönteni, hogy most ő mondott valami rosszat, vagy ismét csapdába csalták. Feltétlen bizalmat érzett C iránt, de valamit leolvasott az arcáról. Kételyt! Igazából az éneklés csak elterelő hadművelet volt, mert nem tudta mihez kezdjen a férfivel. Chris elvetette az ötletet, amit meg is értett, és nem is. Kimondja a régen érlelt szavakat, hogy hiányzott neki a férfi, és ezt valamilyen szinten vissza is kapja, de kezdi érezni az újabb eltávolodást. Csendesen várja, hogy mond-e még valamit a vámpír, ám ahogy az egy rózsáért nyúl, megdöbbenve hallgatja a rögtönzött kis verset, miközben a rózsát pörgeti az ujjai között. Arcát lassan halvány pír lepi el, majd felemeli a fejét, és pillantását Christopher arcára helyezi.
-Miért van az az érzésem Christopher, hogy félsz? Valami rosszat tettem?-kérdez rá végül a nő, és szemei legmélyén az öröm helyét villámgyorsan a bánat, és a félelem veszi át újra.
-Nem szeretsz igaz? Hazugság volt tényleg... Az arcodra van írva, hogy megint rosszul döntöttél. Tényleg nem tudom már mit higgyek. Megbízom benned, és lehet nem is kéne.-motyogja a nő, majd felpattan a földről, és a fának támaszkodik.
-Nekünk nem kéne ezt csinálni igazam van? Te ezt nem is akarod igazán...-rázza meg a fejét Fawn megbántva. Újra kitaszítottnak érzi magát, hát ezért várt ennyit? Hogy még ezek után se lehessen boldog?
-Chris, most komolyan, mond el! Érzel egyáltalán valamit irántam? Vagy újra csak képzelődöm, álmodom, hogy ez történik?!-néz a szemeibe ártatlanul, és felkészül a legrosszabbra...

by Vendég Vas. Márc. 11, 2012 6:36 pm

Christopher tudta, hogy bármennyire akarja átverni a nőt, nem fogja tudni. Nem tudott hazudni az érzéseiről. Utálta ha neki hazudnak, s bár egy diákkal bármit elhitetett volna, Fawn-nak nem tudott hazudni.
Ingwer-nek feltűnhetett, hogy a versike és a virág figyelemelterelés volt. Úgy látszik háromszázötven éves fejjel sem képes az érzelmeiről pontos képet kapni.
-Nem félek, nem tettél te semmi rosszat.-válaszol a férfi az első kérdésre, s Fawn éj fekete csillogó szemeibe néz, amiből eltűnt a boldogság utolsó szikrája is.
-Nem volt hazugság. Tudod nagyon jól, hogy nem tudok hazudni. Én csak kételkedem magamban. Ha rosszul döntöttem, megint téged foglak összetörni.-vallja be Chris. Fawn felkel mellőle, de a férfi nem áll föl. Tekintetét azonban egy pillanatig sem veszi le a nőről.
Válasz nélkül hagyja Ingwer első gondolathullámát, ami előtör a nőben. És csak ekkor döbben rá igazán a helyes válaszra.
Christopher feláll a földről, és a fának támaszkodó nőhöz sétál. Kezével gyengéden megcirógatja annak arcát.
-Nem képzelődsz kedves. Én vagyok a hibás mindenben. Én...-kezdene neki, de kimondani is fél. Nem férfihoz méltó viselkedést tanúsított, de nem tudott ellene mit tenni. Védtelen kisfiúnak érezte magát a határozott nővel szemben.
-Azt hiszem nem is tudom igazán mi az a szerelem. Az első "szerelmem" a saját testvérem ükunokája volt. Azóta félek bárkit is szeretni.-süti le szemét a férfi, majd újra a nőre néz.
-De azt hiszem te meg tudsz tanítani szeretni. Érted képes lennék bármire.-vall színt Chris.
-Ne hagyj elveszni. Csak most érzem magam igazán erősnek, hogy veled vagyok. Végre nem üresség tátong a szívemben.-mondja Christopher, majd megfogja a nő kezét és a szívéhez emeli.
-Kérlek Fawn.-kéri a nőt, akinek szemében látja a saját tükörképét.

by **Fawn Professzor** Vas. Márc. 11, 2012 8:51 pm

Fawn apró lélegzetvételekkel igyekszik megnyugtatni a szívét, miközben hallgatta Chris válaszait. Csalódott pillantását nem tudta elrejteni, nem várt erre a pillanatra, azt hitte minden tökéletes lesz, hogy már nem fog fájni neki semmi. És most még is. Meggyötörten pislog a férfi szavai hallatán, majd figyeli ahogy a vámpír feláll, és hozzásétál, majd szemeit lehunyja miközben Chris végighúzza ujjait az arca élén. Nem szólal meg, csak tovább hallgatja a kétségbe esett mondatokat. Íriszeit C szemeibe fúrja, és csak arra koncentrál, hogy egy kis erőt merítsen Christopher közelségéből. Ahogy a férfi magához húzza fehér kezeit, a nő azonnal megérzi a szíve dobbanásait. Egy mély sóhaj tör elő a nő ajkai közül, és egy hirtelen ötlettől vezérelve magához vonja a férfit, és megöleli, forrón, és szerelemre vágyón.
-Neked nem tanításra van szükséged C! Csak nyitnod kéne az emberek felé, és engedned, hogy valaki elcsavarja a fejed. Nem mindig rossz, ha érzünk.-suttogja, és arcon csókolja a férfit.
-Nem foglak elhagyni soha.-pillant szemeibe őszintén, és egy pillanatra elgondolkodik, hogy most miért ilyen jó? Tán Chris emléke távol tartja tőle Mizraelt? Újra önmaga lehet? Ezeket az apró gondokat lassan elrejtette C képessége elől, majd lassan megcsókolja a férfit.
-Ígérd meg, hogy nem rejtesz el egy érzelmet sem többé. Főleg magad elől.-suttogja a nő, és bátorításkép újra megöleli a férfit. Ingwer szemeibe hirtelen visszatér a csillogás, majd lassan elgondolkodik. Még sosem érezte magát ilyen boldognak, valamit tesz vele ez a férfi, és önként vállalkozik erre a szerepre, hogy teljes életet éljen, minden rossz nélkül. Óvatosan ellép a férfi elől, majd lehajol a köpenyért, és a vállára teríti.
-Szeretnél sétálni, vagy kicsit hagyjalak inkább egyedül?-kérdezi kedvesen mosolyogva, és kész bármit megtenni azért, hogy C jobban érezze magát. Bár még kicsit fél, hogy ilyen meredeken táncolnak az érzelmek küszöbén, de valamiért már nem akar arra gondolni, hogy a mérleg újra a másik irányba borulhat. Még pár percig nézte a férfi szemeit, arcát, majd hátat fordított neki, és lassan elindult. Időközben a rózsáról lepattintotta a töviseket, és a hajába tűzte a virágot. Vajon lesz értelme most ennek? Mindent meg lehet másítani? Újra lehet élni ahogy Christopher mondta? Most már nem Fawn-on múlik, hogy a folytatás milyen lesz. Ő őszinte a férfivel, és még mindig szereti. Azóta is, ugyan olyan hévvel az elméjében van. Egy pillanatra megáll, majd lassan visszafordul, és újra a férfi szemeibe mered.
-Egyébként nem, nem vagy hibás semmiben. Én voltam az, aki ennyire "erőltette" a dolgot, ne haragudj, fiatal voltam, és nem ismertem a határaimat.-motyogja a nő, és lépéseit a férfi felé irányítja. Mikor újra előtte áll már, apró kezeibe fogja Chris arcát, és mélyen a szemébe néz.
-Mikor először a terembe léptél, már akkor megfogtad a fantáziámat, és még most sem tudom kitörölni azt az emléket a fejemből. Akkor nem csak a terembe léptél be, hanem a szívembe is Chris. És mai napig nem tudom hogy csináltad.-mosolyodik el kislányosan, majd újra szólásra nyitja ajkait.
-Néha nem értettem az égieket, hogy miért kaptam ekkora és ilyen intenzív érzéseket feléd. Talán még most sem tudom. De talán, ha mindketten nyitottak leszünk, akkor együtt rá fogunk jönni a dolgokra.-magyarázza csendesen, majd elengedi a férfit.
-Nem kell rohannunk, egy egész hosszú élet vár ránk... Legalább is ha te is azt szeretnéd, mint én. Ha elég erősek vagyunk, akkor talán előbb megtaláljuk a választ, mint hinnénk. A kérdés a következő... Hogy akarjuk-e tényleg, hogy minden újra történjen, és hogy mi hogyan szeretnénk ezt változtatni? Megkeressük együtt a választ?-dönti oldalra a fejét Fawn, és az apró gondtól keletkezett gödröcskét igyekszik elsimítani C ajka szegletében. Igyekezne megóvni mindenkitől Christ, és az összes sötét árkot le szeretné törölni az arcáról. Sosem haragudni rá, és végre elvezetni a béke szigetére... Most csak erre vágyik a nő is. Hogy végre lelke megnyugodjon, és a szíve köré vont jégburok -amit számtalan srác próbált bevenni- végleg megszűnjön. De ebben pedig Chrisnek kell segíteni, ha igazán azt szeretné... Fawn már így is túl őszinte volt hozzá, most már a férfinek kell megtennie a következő lépést.

by Vendég Vas. Márc. 11, 2012 9:25 pm

Ahogy Fawn magához ölelte, csak még jobban elbizonytalanodott a férfi. A nőnek igaza volt. Chris csak attól félt, hogy megbánt másokat, mert a saját érzelmeivel sincs tisztában.
-Tudom.-néz a nő szemeibe, és érzi, ahogy megnyugvás tölti el, annak közelsége miatt.
Érezte, ahogy a nő rejtegetni próbálja a gondolatait, s bár tett elenne, hogy ne lássa azokat, mégis tökéletesen hallotta őket. Arcán elrejtette jelét annak, hogy látja a nő gondolatait, bár homályos foltokat hallott csak.
-Ígérem.-immár viszonozza is az ölelést.
-Elég magányosan éltem már idáig is.-mondta, de még álldogált magányosan pár percig. Lassú léptekkel indult el a nő után, s amikor utolérte azt ismételten teljesnek érezte magát.
-Dehogy vagy te hibás.-legyint, és mélyen a nő szemébe néz. A nő selymes bőrének érintése az arcán egy halvány mosolyt váltott ki belőle.
Miután végighallgat a nő emlékeit az első találkozásukról, újra eszébe jutottak a nem rég látott képek. A nő nem hazudott neki.
-Amikor te és a makacs természeted akartam jóra nevelni, és képezni a hangod, bár valami megfogott benned. S bár eleinte tetszett, hogy kiemelkedsz a többi diák közül, egy idővel zavaróvá vált, hogy próbálsz felém nyitni. Soha nem voltam túl jó a mélyebb kapcsolatok kiépítésében.-viszonozza a nő íriszének pillantását.
-Idősebb vagyok mint te. Számomra az idő múlása szinte már fel sem tűnik. Van időnk megkeresni a válaszokat, és ebben talán Nüx is segít majd.-mondja a férfi, miközben magához vonja a nőt, és először lágyan, majd forrón csókolta meg a nőt.
Szorosan magához vonta a nőt, majd a magasba emelte, és az egyik fa legfelső ágáig repítette. Innen tökéletes kilátás nyílt az iskolára, és a csillagos égre.
-Nincs kedved énekelni egyet?-tesz fel egy kérdést a nőnek, majd elhúz egy halszálat annak arcából, amit a szél fújt oda.

by **Fawn Professzor** Vas. Márc. 11, 2012 10:54 pm

Chris szavai mély nyomot hintenek szívére, teljesen jó értelemben. Ahogy a férfi utána jött Fawn-nak csak meg kellett fordulnia, hogy újra a szemébe nézhessen.
-De nem kell tovább magányosan élned Chris, nem hagyom.-suttogja a nő, majd mondataira tagadó választ kap, mire csak csintalan mosolyt villant. Aztán újra mesélni kezdenek a múltról, hogy Fawn hogyan élte meg a dolgokat, és C is mesél pár dolgot. A nő hagyja, hogy átjárják a férfi szavai, és igyekszik nem közbe szólni. Mielőtt szólhatott volna bármit is a dolgokhoz a vámpír ajkaira tapasztja az övéit, és először lágy, majd forró csókban részesíti, melyet megilletődve viszonoz Fawn.
-Chris, mindig meg tudsz lepni valamivel.-suttogja boldogan, a kapott csók után. Pillanatok alatt a magasba emelkednek, és egy igen tekintélyes fára érkeznek. Ingwer mosolyogva rázza meg a fejét, majd lassan körbenéz. Sötét íriszei lassan felragyognak, majd Christopher szemeibe néz.
-Ez olyan csodálatos...-nem tud elszakadni a látványtól, hogy szinte mindent belát, a férfi kérdése vonja újra magára a figyelmét. Óvatosan bólint, majd egy kósza tincset húznak el arcából, mire újra elpirul.
-Mit szeretnél énekelni?-kérdez rá lassan, és elgondolkodik. Volt egy kedvenc száma, amit még egyedül vett fel, igaz talán annyira nem lett jó, de most talán kiénekelheti vele a bánatát. Nagyon lassan kezd el énekelni, miközben végig a férfi szemeibe néz. Ahogy a kis dalnak vége szakad arcát kissé elfordítja, nem tudja, hogy mi lenne a tökéletes megfogalmazás az érzéseire. Az egész világot meg tudná most ölelni, csak végre boldog akar lenni. Aztán eszébe jutott még valami, és tudta, hogy Chris ebben biztosan benne lesz. Ezt a számot már egyszer elénekelték, és akkor sikert arattak vele. Fawn akkor beleszeretett abba a számba, de azóta nem merte elénekelni, hiába próbálták rávenni nagyon sokszor. Ezzel futott be, és kezdte meg a karrierjét Chris tanítása alatt. Tekintetét vissza helyezte a professzor arcára, és ujjaival megérintett egy apró barázdát, majd belekezdett a közös számukba, amit még Chris írt. Hogy milyen okból, az a mai napig titok még Fawn számára. Annyira beleélte magát a számba, hogy nem sokon múlt, hogy kibillenjen egyensúlyából, és leessen a fáról. Bizonytalanul fogta meg Chris kezét, hogy ne lépjen ki a ritmusból, majd a szám végén leült az ágra, és kislányosan lóbálni kezdte a lábát.
-Most viszont te énekelsz egyet. Tudod, hogy imádom hallani a hangod. Kérlek Chris...-pillant fel a férfira, és a könyörgés ott csillog a szemében. Chris tudja nagyon jól, hogy Fawn az összes dalát kívülről fújja, és ugyan olyan jól, mint a férfi. Viszont sosem énekelte még el neki egyiket sem. Viszont mindig áhítattal hallgatta Christ mikor énekelt. Csak abban bízik, hogy mint oly sokszor, a férfi most is feloldódik egy saját énektől. Fawn is azért kezdte azzal, mert ki kellett énekelnie magából a maradék fájdalmat. Az a bizonyos jégburok a szívéről a közös szám alatt robbant le, attól félt Chris tán meg is hallotta, de inkább nem mert gondolkodni rajta. Csak várta, hogy imádottja belekezdjen az egyik saját számába.

by Vendég Hétf. Márc. 12, 2012 5:45 pm

-Neked sem.-mondja a férfi.
Miután kitárgyalták a múlt eseményeit, a közös élményeket Visszanyerte igazi énjét, már az sem érdekelte volna, ha szakadó esőben állnak a temetőben.
A nő arcán látszott a meglepettség a csók után, melyet Christopher hintett annak ajkaira.
-Csak aztán hozzá ne szokj nekem, hogy meglepetésekkel halmozlak el.-kacsint Fawn-ra. Nem szereti az elkényeztetett nőket, akik csak a meglepetések és az ajándékok miatt randevúznak a férfiakkal.
A nő tájtól való hüledezésén halványan elmosolyodott, majd annak kérdésére megvonta a vállát.
-Nem tudom.-fejti ki végül a vállvonás okát szavakban is.
Már el is felejtette milyen hanggal áldotta meg a sors Fawn-t. Szinte tökéletesen tiszta, mások hangjával összekeverhetetlen hangja volt. Régen is pontosan ezért szerette a nő hangját képezni, mert más volt, mint a többi korabeli jelölté.
-Ez a dal a te dalod? Ugye?-kérdezi, miután Ingwer előadásának vége lett. A közös számukról el is felejtkezett már, pedig ő maga írta. Igazi terve nem volt a számmal; egy magányos este ragadott tollat, s így született az meg.
Fawn kibillent az egyensúlyából, s ezt látva Chris automatikusan nyújtotta kezét, hogy az meg tudjon benne kapaszkodni. A közelben farkasok üvöltése hangzott fel, majd egy bagoly suhant el a férfi arca előtt. Mire maga mellé pillantott, Ingwer már az ágon lóbálta a lábát.
-Valóban? Miért van az, hogy mindenki engem akar hallani énekelni, én meg alig hallok másokat megszólalni a zene nyelvén?-kérdezi értetlenül, ironizálva.
Leült a nő mellé, majd magához ölelte azt, s bár vonakodva, de énekelni kezdett. Hangja nem zengette be az egész erdőt, éppen annyira hangosan énekelt, hogy hangja tiszta legyen. De mégis csak a nő hallhatta énekét, mivel a temető kihalt volt, s az azt körül övező erdőben csak néhány erdei állat lapult meg.
-Na, megfelelt az ízlésednek?-kérdezte, miután elhagyta száját az utolsó dallam is, s a vízhang is elült.
-A hangod ugyan olyan, mint régen, csak sokkal tisztább. Esetleg valamilyen hangszeren is megtanultál már játszani?-dicséri meg a nőt, majd tesz fel egy kérdést. Fawn szemében újra látta a boldogságot, s a nő csak úgy ragyogott a sötét éjszakában.

by **Fawn Professzor** Hétf. Márc. 12, 2012 6:49 pm

-Chris tudod, hogy nem vagyok olyan...-mosolyodik el a nő, majd megrázza a fejét, ritkán kap meglepetéseket, de C mindig okoz neki valami apróságot, ami miatt csak még boldogabb lesz. Néha nem érti, de talán nem is szeretné. Végül egy fa tetején kötnek ki, hála a férfinek, pár percig Fawn a látványban gyönyörködik, majd C kérdésére néz csak vissza a férfire. Még a vámpír sem tudja, mit szeretne énekelni, így Ingwer egy saját számmal kezd, hogy kicsit kiélje magát, C kérdésére haloványan elmosolyodik.
-Igen, az enyém.-motyogja halkan, végül belekezd a közös számukba, aminek hatására, majdnem lepotyog a fáról, de hála C vámpír reflexeinek sikerül megtartania. Farkasok hangja szállt feléjük a szám végén, majd a nő leült az ágra, és hatalmas szemeit meresztette a férfire, és kérte, hogy énekeljen neki. A férfi kérdései kacagásra késztetik.
-Ugyan már, tudod nagyon jól, hogy imádom a hangodat hallani. Arról pedig nem tehetsz, hogy mások annyira nem szeretnek megnyilvánulni. Emlékezz csak vissza, először én sem mertem.-mosolyog, majd ahogy a férfi leül mellé, és magához húzza fejét a vállára ejti, és csendesen hallgatja, hogy C elkezd énekelni. Annyira vágyott már rá, hogy hallhassa, hogy apró könnycsepp gördül ki a szeméből. A kérdésre ismét feltekint a vámpír szemeibe, majd puha csókot lehel arcára.
-Mint mindig.-válaszolja halkan, az apró dicséretre elpirul, mint kislány korában, bár utál erre vérmennyiséget pazarolni, még sem tudja megfékezni.
-Ugyan már... Miután elkerültél a suliból én is iskolát váltottam, és onnantól már csak nagyon ritkán énekeltem. Szinte csak évente egyszer. Így hangszert sem vettem soha a kezembe. Bár a másik ének tanár mindig rá akart venni, valahogy nem vitt rá a lélek. Onnantól a lovaglásnak éltem, és a vérmágia felé húztam.-magyarázza hallgatagon, majd az alattuk elterülő tájat kezdi vizslatni.
-Egyébként igazán érdekes, hogy az első pillanatban még meg akartalak fojtani...-kezd el csavargatni egy hajtincset a nő zavarában, és karjait a férfi dereka köré fonja.
-Nem kéne visszamennünk az iskolába? Vannak már mentoráltjaid?-tesz fel két apró kérdést a nő, és pillantását az ég felé emeli. Az apró csillagokat figyeli, és igyekszik túl tenni magát azon, hogy többé talán nem kell várnia. Boldog, és most csak ez számít.

by Vendég Hétf. Márc. 12, 2012 7:36 pm

-Nagyon jó, szinte már tökéletes.-dicséri meg a nő dalát a vámpír.
A nőnek igaza volt. De utálta, hogy annyira kevés jelölt adja ki a hangját. Ahogy a "mondás" tartja, sz@rból is lehet várat építeni. Csakhogy azoknak akiknek jó hangjuk van, szinte eltapossák a többieket.
Visszaemlékezve, ahogy Fawn félénken mutatta meg tiszta hangját az óráján, Chris elmosolyodott.
Miután elénekelte a számát a nő arcán elgördülő könnycseppet egy óvatos mozdulattal letörölte annak arcáról. Tudta, hogy örömkönny volt, de nem szerette nézni, ahogy a nő pityereg.
-Óóó...Szóval már eddig is megfeleltem az ízlésednek?-húzta ki magát a férfi, és kacéran Fawn-ra kacsintott.
-Miért váltottál iskolát? Csak nem miattam?-érdeklődött Chris, miközben a nő arcát vizsgálta. Nem tudott róla mást leolvasni, csak a boldogságot, és némi pirulásnyomot.
-Hát a képesség, amivel Nüx megáldott, tényleg hasznos a lovaknál.-ismerte el a professzor, bár ő maga is imádott lovagolni. Ennek talán az is volt az oka, hogy 1600-környékén nem igazán furikáztak az emberek környezetszennyező autókkal, de még tömegközlekedéssel sem.
-Nos, ebben igazad van. De én sem viselkedtem éppen egy hölgy társaságához méltón.-simította végig a dereka köré fonódó karokat.
-Hát ami azt illeti, vissza kellene.-mondja a férfi, majd szorosan magához öleli Fawn-t, és már lent is vannak a földön.
-Vannak. Ha jól számolom kettő mentoráltam van, de még csak egy órát adtam le.-mondja, és már gondolkozni is kezd a következő óra anyagán, bár agya másik felével százszázadékig Ingwer-re figyel.
-Gondolom téged is sokan választanak mentoruknak.-néz a férfi a nőre, majd magához ölelve elindulnak az iskola felé, folytatni eddigi életüket. Bár immár kicsit másképp; boldogságban, a magányosság fogalmát el is feledve.

by **Fawn Professzor** Hétf. Márc. 12, 2012 8:27 pm

-Direkt csinálsz úgy, mint aki nem tudja, vagy jó rajtam mulatni?-kérdezi kacagva a nő, majd elárulja, hogy miután C elment iskolát váltott.
-De, miattad volt, az emléked miatt, mert fájt.-magyarázza Fawn, majd tovább viszi a beszélgetést.
-Igen, valamiért értem is, hogy miért azt a képességet kaptam, miután úgy kiöltem a szívemből az éneklést.-motyogja zavartan Ingwer, majd apró bocsánatot kér az első mozzanatáért.
-Csak megijedtem.-suttogja összeszorult torokkal, és hagyja, hogy Chris újra magához ölelje, és levigye a fáról. Kicsit érdeklődik a férfi mentoráltjairól, majd elmosolyodik.
-Nekem még csak egy mentoráltam van.-mosolyog fel rá, karját a férfi dereka köré fonja, és hagyja, hogy lassan visszavezessék az iskolába. Minden meg fog változni innentől, és ezt Ingwer nagyon is érzi, és jó érzéssel tölti el. Tudja, hogy hamarosan révbe ér az élete.

//A játék ki lesz ültetve a játéktérre is, és ezzel a postal itt lezárult//

by Ajánlott tartalom

Christopher & Fawn Professzor

Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor

Re: Christopher & Fawn Professzor