Loranys rejtekhelye

Valahogy megszöktem a Főpapnő házából, tudom nem szép dolog, de gondolkodnom kell. Tudnom kell, hogy megéri-e nekem ez az egész. Nem akarom, hogy Tyler vagy bárki más miattam haljon meg. Inkább akkor nem teszek semmit. Lehet nekem már úgy is mindegy, hiszen még én is érzem a bennem rejlő gonoszt. Már bele fáradtam a küzdelembe, éhes vagyok, fáradt, és dühös. Dühös mindenkire, nem akarok harcolni, csak folyni az árral, lesz ami lesz.
Vámpírsebességgel érek el a barlangrendszerig, ott valami nem stimmel. Beleszagolok a levegőbe. Valaki van itt. Valaki van nálam. Gyorsan a "szobám" bejáratáig suhanok, még egyszer beleszippantok a levegőbe. Majd bekukkantok, hallom amint ráül a matracomra. Nem tudom ki a fene az, de meghal! Söt kapucnim a fejemre húzom, így nem látja majd derekamig érő, már mocskos arany színű tincseim. Rajtam férfi cucc van, így nőies alakom is eltakarja, a méretes napszemüveg pedig vörösen izzó tekintetem, csak a hangomról tudja megállapítani neme. Emberi léptekkel lépek be, majd neki dőlök az ajtófélfának:
-Azt hiszem elfoglaltad a helyem.-szólalok meg halkan, a másodperc töredéke alatt előtte termek, majd a pólójánál fogva felemelem, hozzá szorítom a legközelebbi falhoz, vörös létemre nem is olyan nehéz.
-Mit keresel itt?-siklik kezem a nyakára.

Nem tudom mit teszek, ösztönből cselekszem, egyszer csak azon kapom magam, hogy a srácot a falhoz szorítom és könnyű szerrel pár másodperc alatt képes lennék megfojtani. A szagából ítélve jelölt, már vagy egy napja nem ittam senkiből, lassan kezdek gyengülni...
Napszemüvegem másik kezemmel ledobom a matracra, így ő is bele tekinthet skarlát vörös színű, izzó szemeimbe, melyben fénylik az éhség.
-Nem a törzshelyem,- felelem neki közömbös hangon,- hanem... a lakhelyem. Most már tudod, -hajolok egy centiméterrel tovább, de arcomon csalódottság látszik. Semmi harc, vagy verekedés az életéért, egyszerűen csak könyörög, hogy ne öljem meg. Valahogy így nem izgalmas, hol vannak már az igazi férfiak? Mikor megszólal egyből beugrik távoli emlékezetembe Alec. Alec is ilyen volt, a legjobb barátom, Nate mindig elverte... miattam. De ő csak nem hagyott cserben, még azt is elvállalta, hogy a gyerekem apja. Most már az sem lesz.
-Hmm, valóban...? Szóval nem rég jelöltek meg, mi?- kíváncsiság vegyül éhes tekintetembe. Egyik felem nem akarja bántani, míg a másik legszívesebben azonnal a nyakára tapadna. De ha elengedem éhes maradok, és nem szeretek éhes lenni.
-Nem, mi izgalmas lenen abban, ha csak megölnélek? Meg amúgy.. sem ölhetek meg jelölteket, csak embereket, de játszhatok velük...-csillan fel a tekintetem. De így nem izgis, miért nem dacol az életéért, akár milyen fiatal is? Ez.. ez nem normális dolog.
-Neem, attól nem félek, hogy az lennél. Meg ha igen, is elintézném, hogy ne beszélsz, ha úgy akarom...-majd szép lassan leengedem, de olyan közel siklom hozzá, hogy leheletem arcát simogatja.
-De ha... nem iszom belőled éhes maradok... van valami ötleted?- húzom végig ujjam nyaki ütőerén, majd a matrachoz siklom. Ha el akarna menekülni másodperceken belül elkapnám.

-Ejhaaa...-csúszik ki számon akaratlanul is a szó, ez úgy hangzott, mint mielőtt meghaltam, akkor még az életvidám Lor voltam, most meg... inkább hagyjuk most mivé váltam.
Tetszett, hogy fél tőlem, de nem volt izgalom benne, sajnálkozva biggyesztem le az alsó ajkam, ez így nem élvezetes. Látom amint tekintete elkerekedik mire gonosz vigyor kúszik a szám sarkába.
-Miért érdekel?- foglalok helyet kényelmesen a matracomon,- nem mindegy, ha úgy is be vagy tojva...?-öntök olajat a tűzre.
-Lora,- felelem neki, azt hiszem kezdem kedveli, ami nem jó, sőt már régen rossz. Nem akarom kedvelni, nem akarom, hogy Alecra hasonlítson. - l?És téged hogy hívnak? Ha már ellátsz vérre-kacsintok rá. Szinte látom, hogy azt latolgatja fusson vagy ne. Végül a maradásnál dönt.
-nincs és ne olyan sietősen. talán nem érzed jól magad nálam..?- ráncolom össze homlokom zavartan. Nézem ahogy elém jön, majd letérdel, a nyakát nekem kínálja.
-Tudod... attól függ mennyire akarom, hogy fájjon, annyira fog...- mondom neki, majd kezem hajába csúsztatom, fogaimmal gyengéden megkarcolom bőrét és elkezdem szívni lassan a vért...